Szolgálati közlemény

Konyhai csapatunk múzeumi elfoglaltságai miatt május-júniusban sajnos szüneteltetnünk kell a főzőcskéket, találkozunk júliusban!

Poharas-tejszínes édesség - avagy Créme brullée 1.0

Eredeti nevén Milchbecher, de tulajdonképpen nem más, mint a mai Créme brullée, csak attól kicsit kalóriadúsabb, mivel több tejszínt tartalmaz.

Eredeti recept 1840-ből:

Nyolc pohárhoz három meszely jóféle tejszínt egy rúdnyi vaníliával és öt lat cukorral jól felfőzünk, hagyjuk kihűlni, hozzákeverünk nyolc tojássárgáját, és szűrőn át a megfelelő pohárba töltjük. A poharakat óvatosan forrásban lévő vízbe állítjuk, és erősebb lánggal kérget képezünk rajta. Amikor a massza megszilárdul, a poharakat azonnal asztalra adjuk. Ugyanezt elkészíthetjük úgy is, hogy vanília helyett keserűnarancs- vagy citromhéjat, esetleg ibolyateát (szirupot), jó erős kávét vagy csokoládét teszünk bele.

A hozzávalók mennyiségének átváltása után mindent feleztünk, mert szokás szerint eleink nagyobb családdal, nagyobb vendégséggel számoltak. Tehát:

Créme brullée, ahogyan ükanyáink készítették

Hozzávalók 4 személyre

fél liter tejszín

4-5 dkg cukor

vaníliarúd / vagy vanília aroma

4 tojás sárgája

A tejszínt a cukorral és a vaníliával lassú tűzön felfőzzük, amígy gyöngyözni kezd. Ekkor levesszük a lángról és egyesével, óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákat, így egy sűrűbb masszát kapunk. Ha jól dolgoztunk, sima lesz, így nem szükséges szűrőn át kiadagolni a tálkákba, de ha csomósnak látjuk, mindenképpen érdemes.

A sütőt közben előmelegítjük, úgy, hogy egy mélyebb tepsibe vizet öntünk. A sütő 150-180 fokos legyen.

Mivel nincs kis kézi lángszórónk, amivel a tetejét kérgesíteni szokták, a villanysütő légkeveréses programját használtuk. Pár perc alatt elértünk nagyjából ugyanazt a hatást, majd visszavettük sima sütésre. Nagyjából 20 perc alatt megszilárdul.

Elkészítési idő: bő egy óra

Nehézségi fok: 5/2 A legnehezebb része úgy kiszerencsétlenkedni a forróvizes tepsiből a kész édességet, hogy ne égessük meg a kezünket, és az edényfogó kesztyű se lógjon bele (akár a vízbe, akár a krémbe).

Eredmény: Eleinte alig hittük volna, de Créme brullée!!!!

Kicsit megkapta a tetejét a légkeverés :D

Tipp

Mi habtejszínt használtunk, de talán kevésbé lett volna zsíros az összhatás, ha főzőtejszínnel próbálkozunk.

Vanília aromából egy bizonyos német márka újdonságát, a bourbon vanília esszenciát használtuk, az illata és az íze igazán pazar, és negyed annyiba kerül, mint egy vaníliarúd.

Szilárdabb állagot érhetünk el, ha a mai receptúra szerint tojásfehérjét is teszünk bele, habár így, lágyan is nagyon kellemes volt.

Értékelések:

Ádám: 3,5/5 Az íze szerintem jó volt, bár nekem mintha hiányzott volna az a bizonyos valami, ami igazán jóvá tette volna. Túlságosan zsírosra sikerült, valószínűleg kevesebb tojás kell bele. Ha valaki ilyen típusú édességre vágyik, maradjon inkább a hagyományos pudingnál.

Melinda: 5/5 Nekem ízlett. Laktató, krémes desszert. A mai ember szájízének már túl zsíros, ezért jó ötlet, ha fele tejjel és egy tojásfehérjével kiváltjuk a sok tejszínt. De azért 5-ös! 

Szilvi: 5/5 Kicsit langyosabban nekem jobban tetszett, viszont eléggé laktató, csak a felét bírtam megenni, bármennyire is ízlett. A krémessége az erőssége, és az, hogy bár alig van benne cukor, éppen megfelelően édes.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nekem nagyon-nagyon ízlett, pont kellemesen édes, krémes, a csapat a régi recept szerint forrón tálalta, de hidegen jobban ízlett.

Ez kereken 4,625-ös átlagot hoz, ami már tényleg majdnem ötös. Kísérletnek érdekes volt, speciel még egyikünk sem készített Créme brullée-t, de akinek van egy jól bevált receptje, inkább maradjon annál. Kipróbálni persze nem tilos ezt a verziót sem.

Mivel a desszert készítése közben elbambultunk, több kép nem is született róla, csak a már kész finomság. Így a tavasziasra terített asztal képével búcsúzunk erre a hónapra:

Egyszerű, omlós, édes, és még véletlenül sem kalács - mi az? A cukorkalács!

Németül Zuckerkollatsch, amit szó szerint cukorkalácsnak fordíthatunk. Ma is készítik, ma is így hívják, és még mindig nem kalács - legalábbis nem az, amit mi kalácsként ismerünk.

Eredeti recept 1792-ből:

Ehhez kell 12 lat vaj és 12 lat cukor, egy fél font finomliszt, egy citrom héja, három tojássárgája és két egész tojás. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásokat, aztán a többi hozzávalót is. Kis halmocskákat rakunk a masszából a sütőlapra, és megszórjuk mandulával.

A recept modernizálása csupán a hozzávalók mennyiségének átszámításából állt. Illetve, a leírás nem említi, de nyilvánvaló, hogy a tésztát meg is kell sütni.

Cukorkalács

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg cukor

22 dkg liszt

1 citrom

5 tojás (3 sárgája és 2 egész)

mandula vagy dió

A vajat a cukorral és az egyenként hozzáadott tojássárgákkal, majd a még hozzáadott két egész tojással habosra keverjük (robotgép használható). Beletesszük a citromhéjat, majd beleszitáljuk a lisztet, ekkor már inkább kézzel gyúrható. Ha összeállt a tészta, sütőpapírral bélelt lapos tepsibe kis halmokat képezünk belőle (két kanállal célszerű dolgozni). Mivel sütés közben -a sok vaj miatt - a tésztahalmok kissé szétfolynak, lelapulnak, érdemes a halmok között nagyobb távolságot tartani. Mi most vágott diót szórtunk rá, 180 fokra előmelegített sütőben sütöttük meg.

Elkészítési idő: kb. 1 óra, hamar megsül

Nehézségi fok: 5/1 pofonegyszerű

Eredmény: meglehetősen édes, kellemes ízű száraz sütemény, tele lehetőségekkel

Tipp:

Manapság is ismert német területen hasonló sütemény, amit igen változatos módokon tesznek izgalmassá. Mandula helyett lehet tenni rá egy kis lekvárt, esetleg bejglitöltelékként felfőzött mákot, vagy csak keverni a tésztába csokidarabokat. Utóbbi esetben az amerikai cookie-ra fog hasonlítani.

Talán nem árt dupla adagot sütni, mert hamar elfogy!

Értékelések:

Ádám: 5/5 Ne tévesszen meg senkit, inkább linzerhez hasonlít a tésztája, nagyon finom, de az arányokkal vigyázni kell, hogy minden klappoljon. Dió mellé én el tudnék képzelni hozzá csokidarabkákat is.

Melinda: 5/3 Túlságosan édes volt, most csak közepest adok rá, kevesebb cukorral lehetne jobb is.

Szilvi: 5/5 Nekem nagyon ízlik, igaz, meglehetősen édes, de ez így tökéletes. Talán egy kis citromlevet is elbírt volna a tésztája, attól frissebb lenne az íze és tompítaná a "túlédességet".

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Kiváló, tökéletes teasütemény, kávé, kakaó, tej mellé is el tudom képzelni, vagy csak úgy magában elropogtatni. Jó lenne, ha mindig lenne itthon!

Összességében ez 4,5-ös átlag, vagyis majdnem jeles. A cukrot intézze ki-ki az ízlése szerint, de csak azért mert édes, kár lenne kihagyni!

Házinyúlra lőttünk...!

Ízletes, kissé részeges nyúlragu Húsvét tiszteletére, egyenesen 1799-ből. Mielőtt az eredeti recept olvasása bárkit is eltántorítana a kipróbálásától, előre bocsátjuk, hogy a vér a mi ételünkből természetesen kimaradt.


Vadnyúlból vagy őzből készítendő

A húst feldaraboljuk, és egy edénybe tesszük. Egy darab jóféle szalonnát, egy-két kisebb fej fokhagymát, egy kevés bazsalikomot és kakukkfüvet egy mozsárban finomra aprítunk, és hozzáadjuk a húshoz. Hozzáadunk még egy vöröshagymát, egy babérlevelet, néhány borókabogyót, sót, borsot, némi szerecsendiót és egy pohár vörösbort. Hagyjuk jól átpárolódni, amíg elfő a leve. Akkor egy kanálnyi lisztet pirítsunk meg, adjunk hozzá némi cukrot, töltsük fel barna vagy fehér húslevessel, és hagyjuk a húst addig főni, amíg puha nem lesz. Akkor átszedjük a húst egy tiszta edénybe, a zsírt lemerítjük róla (gondolom, a léről), és a szószt szűrőn átszűrjük a húsra, és adunk hozzá egy kevés ecetet vagy citromlevet, egy kevés citromhéjat, így már készen áll a tálalásra. Ez a szósz készülhet vérrel is, különösen nyúl esetében. Ezt a végén kell beletenni, és együtt felfőzni, de állandóan keverve, nehogy megcsomósodjon.

Roger nyúl a pácban

Vadnyulat nem sikerült szerezni, ezért házinyúlra lőttünk, amelyet egy-két napig zöldséges páclében fürdettünk, hogy kicsit "vadabb" íze legyen. Arról nem is beszélve, hogy így nem annyira száraz a húsa. Lássuk, milyen recept született így:

Részeges nyúlragu

Hozzávalók 4 személyer:

egy nyúl - úgy azért egyszerűbb, ha konyhakész :D

10 dkg szalonna

1 kisebb fej fokhagyma

1 fej vöröshagyma

bazsalikom

kakukkfű

1-2 babérlevél

borókabogyó

só

bors

szerecsendió

2,5 dl pohár vörösbor

1 evőkanál liszt

1 evőkanál cukor
1/2 liter húsleves

1 kanál borecet vagy egy fél citrom leve és reszelt héja

A nyulat feldaraboljuk, és fedeles serpenyőbe vagy laposabb lábosba tesszük a darabokat. A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk és egyenletesen rászórjuk a húsra. A fokagymát fokhagymanyomón átpréseljük, és szintén elosztjuk a húson. Rászórjuk a zöldfűszereket (ha van friss, az a legjobb, apróra vágva), végül jöhet a só, bors, szerecsendió. A babérlevelet termsészetesen egyben tesszük bele, hogy a végén ki lehessen halászni a raguból. Végül egy evőkanálnyi borókabogyót is elosztunk a húsdarabok között, és felöntjük a vörösborral. Kis lángon, fedő alatt kezdjük főzni.

Amikor a leve elfőtt, és már a hús is nagyjából puha, megszórjuk egy kevés liszttel és cukorral, majd felöntjük a húslevessel. Amikor már jó sűrű a szósz, hozzáadjuk az ecetet vagy citromlevet és -héjat (mi az utóbbit használtuk). A szósz átpasszírozását kihagytuk, jól állt neki a darabosság.
Egy utolsó forralás után nokedlivel tálaltuk (bizony, a 18. század végén már ettek eleink nokedlit).

Elkészítési idő: 1,5 - 2 óra
Nehézségi fok: 5/3 - a nyúl számunkra ismeretlen anatómiája megnehezítette a darabolást, és bár nem bonyolult étel, volt vele némi szöszmötölés

Eredmény: egy pikánsan jó ízű, kellemesen laktató ragu


Tipp:

Nyilván vadnyúlból a legjobb, aki tud szerezni, próbálja feltétlenül ezt az ételt "vadon" is. Arról nem is beszélve, ha esetleg akad némi őzhús. Vad esetén burgonyakrokettet ajánlanánk hozzá - igaz, az nem túl autentikus 1799-ben, de finom!

Értékelések:

Ádám: 5/5 A vörösborban megrészegített nyúl igen porhanyósra és finomra sikeredett a főzés alatt. Mellé a nokedli jó választásnak bizonyult, de szerintem jó lehet egy kis rizi-bizivel is.

Melinda: 5/5 Omlós, ízletes hús egy igazán finom, összetett ízvilágú mártásban. Feltétlenül ötöst érdemel!

Szilvi: 5/5 A hús nagyon finom lett, a nyúl eleve nem zsíros, de ezzel az elkészítéssel nem is szárad ki. A szószból kiérződött a bor íze, a fűszerek pedig igen ízletes elegyet alkottak.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nagyon kellemes, pikáns lett a szósz, a hús igazán puha és szaftos volt. Talán kicsit kevesebb citrom kellett volna bele. Ünnepi asztalra mindenképpen el tudom képzelni.


Összesítve: Ez bizony szín jeles. Más nem is javasolhatunk, mint azt, hogy tessék kipróbálni, ha akad a hűtőben egy nyúl!

Édes és omlós tészta gyönyörű, mélyvörös, csorduló töltelékkel - linzertortát sütöttünk

Az egyik legrégebb óta létező tortaféle receptje következik, amit ma is ismer mindenki, legfeljebb más formában. Lássuk, milyen volt 200 évvel ezelőtt!

Morzsolt linzertorta

Egy deszkára tegyél egy fél font lisztet, ugyanannyi vajat, egy negyedfont hámozott, darált mandulát, egy negyedfont porcukrot, egy citrom reszelt héját, ezt mind morzsold egybe; 3 tojássárgáját és 2 egész tojást egy fél citrom levét add hozzá a keverékhez; oszd két részre, az egyik rész egy kicsit nagyobb legyen, ezt ujjnyi vastagra lapítva tölts ki egy formát, tégy bele lekvárt, és a többi tésztából készült csíkokat rakd rá. Kend meg vízzel, cukrozd meg és süsd szépre.

Az adagon itt nem változtattunk, csak átváltottuk a régi mértékegységeket újakra.

Hozzávalók

25 dkg liszt

25 dkg vaj

12 dkg darált mandula

12 dkg porcukor

1 citrom

5 tojás

gyümölcslekvár / jam ízlés szerint, célszerű fanyarabb ízűt választani

gyümölcs

A cukor istenien rákaramellizálódik a rácsokra

A lisztet és a porcukrot egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a mandulát és a citrom lereszelt héját, és összedolgozzuk a vajjal. Hozzáadjuk a citromlevet, a három tojás sárgáját és a két tojást. Alaposan összegyúrjuk, amíg tömör, de rugalmas tésztává áll össze. A tésztát osszuk két részre, nagyjából 1/3 - 2/3 arányban, és a nagyobbik részt lapítsuk bele egy vajjal kikent lapos tortaformába vagy pitesütő tálba, úgy, hogy pereme is legyen.

Az így kialakított tésztabölcsőt töltsük meg lekvárral. Tehetünk bele egyéb gyümölcsöt is. (Mi szilva- és málnalekvárt tettünk bele, és egy jó adag ribizlit - saját kertből, fagyasztva.)

A maradék tésztából sodorjunk hurkákat, és rácsosan fedjük be velük a süteményt. A tetejét szórjuk meg kristálycukorral. 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt megsül.

Elkészítési idő: sütéssel együtt bő egy óra

Nehézségi fok: 5/2 ha jól sikerül a tészta (már miért ne sikerülne jól?), gyerekjáték

Tipp:

A méregdrága mandula helyett használhatunk diót is. Mi most vegyesen alkalmaztuk a kettőt, mivel mandulát 10 dkg-os csomagolásban tudtunk venni, és kellett még pár dekányi "kiegészítés".

A töltelék alá szórhatunk zsemlemorzsát vagy darált kekszet, hogy ne ázzon át a tészta - már aki nem szeretné.

Hát nem gyönyörű? Ez már bűn!

Értékelések:

Ádám: 5/5 A tökéletességnek, nem hogy a határát súrolja, maga a tökéletesség ez a sütemény, ízek, illatok, minden tökéletes harmóniában volt egymással. Csak ajánlani tudom mindenkinek kipróbálásra! (Vigyázat: függőséget okozhat!:)

Melinda: 5/4 Az íze fenséges, viszont az állaga már kevésbé sikeredett, érdemes olyan gyümölcsökkel próbálkozni, melyek nem eresztenek annyi levet, illetve használható a töltelék alá egy kis zsemlemorzsa vagy darált keksz.

Szilvi: 5/5* Ádámmal egyetértésben kijelenthetem, hogy ez a sütemény így tökéletes, ahogy van. Nyilván a ribizli leve áztatta el kissé a tésztát, ami így szaftosabb, zamatosabb lett, a kicsorduló, mélyvörös gyümölcs látványa pedig egész egyszerűen szemet gyönyörködtető!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kiss-Lukács Balázs volt): 5/4 Finom, de a ribizli miatt túlságosan savanykás lett.

Összesítve az eredmény egy erős 4,5 - többet is megérdemelne, de ahogy Melinda mondta, kinek a pap, kinek a papné. Ahhoz, hogy ki-ki eldöntse, mit is gondol erről a süteményről, csak azt tudjuk javasolni: tessék kipróbálni!

Ramequins à la Roi tejszínes mártással - mert a böjt a királyokra is vonatkozik

Egy könnyű, kifinomult francia étel à la Roi, avagy királyi módra.



Még mielőtt belevágnánk fejszénket a feladatba, pár szó a ramequins-ről, amely a magyar helyesírás történetébe ramekinként vonult be - már ha hihetünk az internetes főzőoldalak bűnnel teli bugyrainak (ugyanis létezik ebből édes, csokis... hmm...)


A ramekin manapság az a kis porcelántálka, amit nemes egyszerűséggel szuflétálkának is neveznek, mivel leginkább felfújtak (szuflék) és créme brullée-jellegű édességek készítéséhez használják, valamint a mi királyi ramekinünk megsütésére is. Ez az étel nem felfújt, mivel nem tartalmaz felvert tojásfehérjét, mégis felfújódik, mint a képviselőfánk. A tésztája is ahhoz hasonlóan, felfőzéssel készül.

Ramekin tálkák

Utolsó megjegyzés, mielőtt érkezne a recept: egyikünknek sincsenek ilyen tálkái, talán hamarosan beszerzünk párat, most a muffinsütő formát használtuk.


És most, jöjjenek az eredeti receptek, egyenesen 1792-ből:

Ramequins à la Roi

Harminc lat bort és harminc lat vajat egyszer főzz fel, aztán adj hozzá 28 lat lisztet és keverd a tűz fölött addig, amíg egy sűrűbb keveréket kapsz, ami elválik az edénytől, aztán hagyd kihűlni; ekkor 14 tojást keverj hozzá, 8 lat reszelt parmezánsajtot, némi reszelt citromhéjat és szerecsendiót. Papírból készíts kis tálkákat, tölts meg őket a masszával, és úgy negyed óra alatt süsd meg, ne túl nagy lángon.

Tejszínes szósz

Gyúrj össze egy jó darab vajat finomra vágott petrezselyemmel és némi liszttel, önts rá tejszínt (szükség esetén megfelelő a jóféle tej is), főzd fel együtt, és a tűz fölött keverj bele néhány tojássárgáját és némi őrölt szerecsendiót.

A ramekin esetében kb. harmadoltuk a hozzávalók mennyiségét, mivel őrületes adagokat ír elő. Így születtek meg az alábbi receptek:

Ramekin à la Roi

Hozzávalók:

2 dl száraz fehérbor

18 dkg vaj

16 dkg liszt

4 tojás

5 dkg parmezán reszelve

fél citrom reszelt héja

1 teáskanálnyi szerecsendió

A bort egy lábasba töltjük és a vajjal együtt lassú tűzön felforraljuk. Amikor gyöngyözni kezd, levesszük a lángról, és folyamatos kevergetés mellett apránként hozzáadjuk a lisztet. Célszerű habverővel, gyorsan keverni, hogy elkerüljük a csomósodást. Amikor a massza annyira összeáll, hogy könnyen elválik az edény falától, tegyük félre, és hagyjuk kihűlni. Amikor lehűlt, egyesével keverjük hozzá a tojásokat, majd adjuk hozzá a parmezánt, a citromhéjat és a szerecsendiót. Habár az eredeti recept nem említi a sót, egy csipet sosem árt.
A tálkákat - vagy esetünkben a muffinformákat - kenjük ki vajjal, kanállal osszuk szét a masszát (éppen csak a pereméig legyen tele a forma!), és 180 fokra előmelegített sütőben süssük meg. 15-20 perc kell neki, nem lesz aranybarna, hanem egészen világos marad.

Elkészítési idő: a massza lehűlési idejét is beleszámítva legalább másfél óra
Nehézségi fok: 5/3 Az ilyen felfőzős tésztákkal mindig óvatosnak kell lenni, és ne nyitogassuk rá a sütő ajtaját!

Eredmény: önmagában kissé íztelen, de kis mennyiségben is laktató étel. Utóbbi tulajdonságát a sok vajnak és a sajtból származó zsiradékoknak köszönheti.

A készülő mártás, háttérben a szintén készülő levessel (lásd eggyel korábbi bejegyzés)

A mártás

Hozzávalók:

5 dkg vaj

egy maréknyi petrezselyem(zöld)

1-2 ek. liszt

3 dl főzőtejszín

2 tojás sárgája

1 kávéskanálnyi szerecsendió

A vajat az apróra vágott petrezselyemmel együtt tegyük kis lángra, hagyjuk a vajat felolvadni, de csak nagyon rövid ideig hagyjuk rajta párolódni a zöldet. Szórjuk meg liszttel, majd folyamatos kevergetés mellett öntsük fel a tojássárgákkal elkevert főzőtejszínnel. A szerecsendió mellé ide is elkél egy csipet só, sőt, egy pici borsot is tehetünk bele.

Elkészítési idő: 30 perc (aprítással együtt)
Nehézségi fok: 5/1 könnyű

Eredmény: sűrű, kellemesen lágy ízű mártás

Tipp:

Még legalább kétféle fűszert a ramekinbe!

Értékelések:

Ádám: 5/3 A főételnek önmagában nem különnösebben fogott meg, leginkább egy íztelen francia süteményre emlékeztetett. Az öntet sokat dob rajta, azzal együtt fogyasztva egész jó íze lett.

Melinda: 5/3 Ez már kevésbé felel meg az ízlésünknek, legalábbis Magyarországon, az öntet viszont finom volt.

Szilvi: 5/3,5 Azt vártam, hogy a sajt íze erősebben megjelenik majd, ehhez képest eléggé jellegtelennek bizonyult. Ki lehetett érezni a bor zamatát, de ez nem tette különlegesebbé. A mártással jobb volt, de ha még egyszer készítenék ilyet, még pár fajta fűszerrel rásegítenék az összhatásra!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kiss-Lukács Balázs volt): 5/5 Nagyon ízlett, a mártás és a tészta jól kiegészítették egymást.


A fogadtatás tehát vegyes volt, ám inkább a kevésbé jó felé mutat, az átlaga 3,62 - amire egy vajszívű tanár talán adna egy 3/4-et.
Mégis, mivel az alap nem volt rossz, merjük ajánlani az elkészítését, plusz fűszerekkel.

Zöldfűszeres krémleves

Nagyböjt első péntekére húsmentes menüvel készültünk. Első lépésként egy zamatos, krémes levest főztünk, igazi tavaszváró ízvilággal.


Mint mindig, jöjjön először az eredeti leírás 1799-ből:

Gyógynövényes / Zöldfűszeres krémleves (Kräutersuppe)

Mosd tisztára a leveshez tartozó növényeket, és vágd őket apróra, aztán olvassz meg egy darab vajat, futtasd meg rajta a növényeket, szórd meg egy kis liszttel, öntsd fel levessel és hagyd felforrni. Ezután 6 vagy 8 tojássárgáját egy kevés tejszínnel és egy jó darab vajjal keverj össze, add hozzá a leveshez, tedd a tűz mellé és keverd folyamatosan, amíg összefő és besűrűsödik, sózd és fűszerezd meg, és adj hozzá pirított zsemleszeleteket. Adhatsz hozzá kappan, csirke, borjú vagy bárány mellehúsát.

És így néz ki manapság:

Hozzávalók 4 személyre

zöldfűszerek ízlés szerint (bővebben kifejtve lásd lejjebb)

5 dkg vaj

1 ek. liszt

zöldségleves (1 liter vízből és 2 kockából készült erőlevest használtunk)

3 tojás sárgája

3 dl főzőtejszín

zsemle vagy kenyér

Aprózódnak a fűszerek

A fűszerereket apróra vágjuk  (mi petrezselyemzöldet, zsályát, kakukkfüvet, oregánót és majorannát használtunk), és a felolvasztott vajon kicsit megfuttatjuk, rászórjuk a lisztet, majd felöntjük a levessel. Hagyjuk kicsit összefőni az ízeket, majd levesszük a tűzről. Amikor kicsit kihűlt, a tojássárgákat elkeverjük a tejszínnel, majd ezzel felöntjük a levest, és addig főzzük, amíg besűrűsödik. Sóval ízesítjük, pirított zsemlekockákkal tálaljuk.

Elkészítési idő: kb. fél óra

Nehézségi fok: 5/1 könnyű

Eredmény: kicsit gyógytea ízű és zöld, de finom, laktató, krémes leves

Pár szó a zöldfűszerekről:

A német Kräuter szó elsősorban gyógynövényt jelent, itt olyan fűszerekről van szó, amelyek gyógyhatásukról is közismertek. Így tél végén különösen jól esik ez a keverék, csupa erő és energia!

Hogy mi számít manapság Kräuter-nek? Például a petrezselyemzöld, a zellerzöld, a metélőpetrezselyem, a metélőhagyma, az oregano, a bazsalikom, a majoranna, a zsálya, a rozmaring, a kakukkfű, a citromfű és a menta. Ezekből ízlés szerint válogathatunk.

Tipp:

Főzőtejszín helyett most főzőkrém névre hallgató dolgot vettünk. Ellenőriztük, tehénből van, nem növényből, szóval abszolút elfogadható, ráadásul jó sűrű, jobban besűríti a levest.

Ami ilyenkor tél végén nagyon hiányzik ebből a levesből (és a kertből), az a metélőhagyma, avagy snidling, habár, ha lett volna, akkor sem fonnyasztjuk bele a levesbe, hanem a végén, apróra vágva megszórjuk vele.

Természetesen házi húslevessel is felönthetjük, csak a böjt kedvéért készítettük teljesen húsmentesre az ételt, ezért használtunk "kockalevest".

Értékelések:

Ádám: 5/5 A leves a színe ellenére nagyon finomra sikerült, már-már meglepően jóra. Enyhe teaillatú aromája van (amit az egyik gyógynövénytől kapott), állaga és íze tökéletes.

Melinda: 5/5 Finom, laktató, teljesen megfelel a mai kor ízlésvilágának is.

Szilvi: 5/5 Ízletes, tápláló, frissítően szokatlan, de nem furcsa.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kiss-Lukács Balázs volt): 5/5 Finom.

Balázsnak köszönjük a bőbeszédűségét! :D

Összességében ez egy stabil jeles, tessék kipróbálni!