2021. december 2., csütörtök

Panama torta - egy talányos elnevezésű századelős édesség


A panama torta receptjét ifj. Storno Ferencé Ackerler Anna kézzel írott receptes füzetében találtuk. Nem bejegyzés a füzetben, hanem egy külön papíron van beletéve, más kézírással, egy bizonyos Poldi által aláírva. Próbáltunk utána nézni a sütemény történetének, de ezidáig magyarul nem leltünk információkra, csak németül és angolul. Osztrák illetve német internetes oldalak szerint a panama torta a nevét vagy a panama csatornáról kapta: amikor az megnyílt, vagy annak megnyitását ünnepelték ezzel a finomsággal és innen ered a neve. Akár így is lehetett. Vagyis lehetett volna, mert ezt megcáfolja a mi receptünk. Poldi ugyanis 1913. november 23-án vetette papírra Storno Anna számára a torta receptjét, míg a Panama-csatorna megnyitására csak 1914. augusztus 15-én került sor.  Egyes angol nyelvű források szerint viszont nevét a panamakalapról kapta, mivel úgy koronázta meg a süteményes asztalt mint az egzotikus kalap viselője fejét. A panamakalap egyébként valójában Equadorból származik, de Theodore Roosevelt ilyet viselt, amikor 1904-ben meglátogatta a Panama-csatorna építési munkálatait, a  lapokban megjelent fotója pedig bejárta a világot. Így lett az ikonikus darab neve panamakalap, amely ma már hivatalosan az emberiség szellemi kultúrájának részét képezi.


Az eredeti recept Dr. Németh Ildikó fordításában, ahogy a Lenck-villa kiállításában is szerepel:


Kikeverünk 14 dkg cukrot 7 tojássárgájával, alaposan elkeverjük, aztán összekeverjük 2 és fél tábla reszelt csokoládéval, 14 dkg reszelt mandulával, végül a 7 habbá vert tojásfehérjével, és zsírral kikent formában lassan megsütjük. Ha kihűlt a torta, egyszer vagy kétszer átvágjuk, megtöltjük csokoládé krémmel, összeillesztjük és az egész tortát bevonjuk a krémmel. Végül 7 deka szeletelt mandulát sütőben barnára pirítunk és megszórjuk vele a tortát. A tortát hűvösben kell tartani.

A krém: 14 dkg vajat, 14 dkg vaníliás cukrot nagyon óvatosan kikeverünk a vájdlingban, aztán felolvasztunk másfél tábla csokoládét a sütőben, hozzáadunk 2 egész tojást és addig keverjük, míg a massza nagyon finom lesz és könnyen kenhető.



És ahogy mi készítettük:

A tésztához: 

14 dkg cukor
14 dkg hámozott, darált mandula
7 tojás
25 dkg étcsokoládé
egy kevés zsiradék a sütőforma kikenéséhez


A krémhez: 

14 dkg vaj
14 dkg cukor
vanília rúd vagy őrlemény
2 egész tojás
15 dkg étcsokoládé

A díszítéshez: 7 dkg szeletelt mandula

A tésztához a cukrot és a tojások sárgáját kikeverjük, majd hozzáadjuk a reszelt csokoládét és a darált mandulát. A masszát simára keverjük, majd apránként óvatosan beleforgatjuk a tojások keményre vert habját. A keveréket zsiradékkal kikent tortaformába öntjük és alacsony hőfokon (150-160 fokon) tűpróbáig sütjük.




Amikor megsült, kivesszük a formából, kihűtjük, végül 2 lapra vágjuk.




A krémhez a puha vajat, a vaníliával ízlés szerint ízesített cukrot és a 2 tojást elkeverjük, majd alacsony hőfokon, gőz fölött tovább keverjük, míg sima krémet nem kapunk. Ekkor a felolvasztott étcsokoládét is a krémhez keverjük. Miután kihűlt a krém kb. 2/3 részével megkenjünk az egyik piskótát, a másodikat óvatosan ráhelyezzük, és a maradékkal bevonjuk a torta tetejét és oldalát.







A szeletelt mandulát a sütőben kissé megpirítjuk (vigyázzunk, mert könnyen megég), és ugyancsak kihűtjük, végül a torta tetejére szórjuk. A kész tortát hűtőszekrényben tároljuk. Mármint ha marad, mert esetünkben az utolsó mandulaforgács rászórása után 10 perccel egy morzsa sem maradt a panama tortából.



 

Ahogy az a Storno-konyha blogján megszokott, következzen az elfogulatlan értékelés!

Ez alkalommal nem egy személy, hanem a Soproni Múzeum számos kalandvágyó munkatársa volt kíváncsi arra, milyen is az a Panama torta, ami annyi kalamajkát okozott szegény Julcsinak.
Az újraalkotott édesség a Pártatlan Ítészek csapata szerint egyöntetűen nagyon könnyű, nagyon csokis és különlegesen finom: 5/5 vagyis jeles!


2021. november 29., hétfő

Böjtös leves meglepő gombóccal

 

Közeledik az advent, és bár ma már ezt keveset tudják - még kevesebben tartják -, eredetileg ez is egy böjti időszak volt. Ennek jegyében egy teljes böjtös menüsort főztünk novemberben. Hozzátennénk: a böjtölés korántsem jelenti azt, hogy éhen marad az ember. Ezekkel az ételekkel semmiképp. Ezt tanúsíthatják vegetáriánus kollégáink, ezúttal rajtuk "teszteltük" a fogásokat.


Első fogásunk egy gazdag leves egyszerű, mégis különleges levesbetéttel: rizsleves rizsgombóccal. Lássuk az eredeti receptet Marie Forstinger: Oedenburger Kochbuch (1900.) című munkájából!


Rizsleves

Főzz meg némi zöldséget, hagymát szerecsendióval vízben, végy két kanál zsírt, és némi liszttel készíts szép világos rántást. Ezután adj két evőkanál rizst a leveshez, és főzd addig, amíg a szemek megpuhulnak. Passzírozd át és adj hozzá tejszínt. Pirított zsemleszeletekkel vagy rizsgombóccal tálald.

Rizsgombóc

Párolj puhára tiszta rizst vajon és vízben. Amikor a rizs megpuhult, keverd el tojással és zsemlemorzsával, olyan állagúra, hogy gombócokat tudj belőle készíteni, azokat pedig sós vízben főzd ki. Utána tálalhatod a leveshez.


Ebből mi így készítettünk ízletes, laktató levest:

Hozzávalók a leveshez (kb 4 személyre):

3 közepes sárgarépa
1 nagyobb fehérrépa
1 közepes fej vöröshagyma
víz
só, bors, szerecsendió
vaj
liszt
2 kanál rizs
2 dl főzőtejszín


A hagymát apróra kockázzuk, a répákat lereszeljük (így hamarabb megpuhul, kevesebb vitamint veszít). Felöntjük vízzel, és lassú tűzön addig főzzük, amíg a zöldségdarabok elomlanak. Közben sózzuk-borsozzuk, hozzáadjuk a szerecsendiót. Mivel így hamar megfő, érdemes azonnal neki állni a rántásnak. Mivel a rizs is sűríti majd a levest, elég egy hígabb rántást készíteni, mi a böjt nevében zsír helyett vajat használtunk hozzá. Amikor már a rántás is benne van, hozzáadjuk a rizst. Mihelyt a rizs megpuhult, lepasszírozzuk (modern konyhában a botmixer lesz a barátunk, hagyományos módszerrel szitán nyomjuk át), hozzáadjuk a tejszínt, még egy picit összefőzzük, és amint gyöngyözik, késznek nyilvánítjuk.



Hozzávalók a gombóchoz (kb 4 személyre, de jóval több lesz, ami nem baj, mert finom!)

1 bögre rizs
vaj
víz
1 tojás
zsemlemorzsa, amennyit felvesz
só, bors
apróra vágott petrezselyemzöld



A rizst kevés vajon megfuttatjuk, majd legalább kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük. Közben is többször adunk még hozzá vizet, hogy jó puha és ragacsos legyen. Amikor elkészül, hagyjuk hűlni. Amikor már inkább éppen csak langyos, elkezdhetünk dolgozni vele. Sót, borsot, és a színe kedvéért petrezselyemzöldet keverünk bele, majd a tojást, és végül annyi zsemlemorzsát, hogy szépen formázható legyen. Lobogóan forró sós vízben főzzük ki a gombócokat (kb. 2-2,5 cm átmérőjűek legyenek). Ezek is feljönnek a víz tetejére, ha átfőttek, így csak akkor szedjük ki őket, ha felbukkannak. Könnyű, lágy gombócok lesznek.



Az eredmény finom és laktató, még látványnak is kellemes.



Tipp: Azóta egyikünk otthon is elkészítette a levest a családnak, annyi különbséggel, hogy kimaradt belőle a rántás, a sűrítést teljes egészében a rizs végezte el. Hogy ne maradjon ki a vaj, az még a legelején került bele, egy pillanatra megfuttatva rajta a zöldségeket. Ízét tekintve ugyanaz lett az eredmény, liszt nélkül!


Értékeljünk!

Kata: 5/4 Finom, különlegesen fűszerezett leves, a gombóc pedig egy hihetetlenül jó levesbetét. Korábbi tapasztalataim a rizstejjel való levessűrítésnél nem voltak túl jók és a leves állaga - bár nagyon enyhén -, de ezekre  emlékeztetett. Ezért vontam le egy pontot az értékelésnél.

Szilvi: 5/5 Nem vagyok egy leveses ember, de ez nagyon finom lett. Ízes és tápláló, a rizsgombóc pedig egy olyan méltatlanul elfeledett csoda, amit vissza kell hozni az élő gasztronómia színpadára! Most!

Dóri: 5/5 Finom krémes, kellemes fűszerezéssel, a gombóc íze és állaga szuper volt!

Pártatlan Ítész 1 (Virág): 5/5 Az állaga szuper, selymes, kellemesen borsos, csípős.

Pártatlan Ítész 2 (Zita): 5/4 Kellemesen krémes és fűszeres volt a leves, talán egy picit sűrűbb lett, mint ahogy én kedvelem. A gombóc telitalálat!



2021. október 28., csütörtök

Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivál II. - Ismétlés a tudás anyja!


Folytatódjék beszámolónk az idei Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválról!


III. helyezést értünk el úri konyha kategóriában!



Ezúttal a főételeinket mutatjuk be, amelyek között volt némi rögtönzés is - eddigi tapasztalatainkból kiindulva igyekeztünk korhű fogást készíteni mindenből, még amihez nem is volt kéznél receptünk. A szervezők által biztosított összes alapanyagot fel kellett használni, vagyis a sertésoldalast, az áfonyás szarvas- és a diós vaddisznókolbászt, egy méretes egész csirkét, valamint egy szintén nem kicsi pontyot.

A csirkét egy olyan recept alapján készítettük el, amit már korábban is kipróbáltunk, de nem került még fel a blogra. Kijelenthetjük, hogy jól tettük, amiért eddig nem közöltük, mert mostanra érett meg a megfelelő formátuma, szinte(!) tökéletes ételt tálalhattunk. Desszertünk szintén egy már korábban elkészített édesség volt, a Fingerholippen. Ismétlés a tudás anyja!

A csirke esetében az eredeti recept Simai Kristóf 1795-ös szakácskönyvéből származik, és így hangzik:

Récefi tejfeles tormával

Ha a libát vagy récefiat szépen megtisztítottad, nyakát, szárnyait 's lábait metéld le, a szárcsontjait tűzd le, vagyis dugd bé, hogy széllel ne álljanak, osztán húzd nyársra, 's hirtelen süsd meg, hogy levessen maradjon. Öntözd forró páclévvel, ha van, ha pedig nincs, a vastepszibe olvassz friss írós vajat, egyvelíts közibe ecetet, 's azzal öntözd, hogy csípős legyen. Levet ekképpen készíts reá: végy egy szál tormát, tisztítsd meg, vesd hideg vízbe, hogy a víz a vadságát húzza ki, és könnyebben lehessen megreszelni. Végy egynehány mondolát, forrázd meg 's hántsd meg, osztán mozsárban törd jól öszve, 's még tűzöd, egy-két csöpp vizet eressz reá, hogy olajt ne eresszen. Ha jól öszvetörted, egyvelítsd egy lábasban a reszelt torma közé, adj hozzá egy darabka friss írós vajat, tölts reá kevés liszttel egyvelített édes tejfelt, amennyit gondolsz, hogy elég lészen, 's izzó tűzön, gyakran kevervén főzd meg. Ha megfőtt, verd által szitán, sózd 's borsozd meg, tálald ki, a sült récét helyheztesd a tál közepére, 's melegen add fel. Hogyha hirtelen vendéged érkezne 's elegendő tehénhúsod nem volna, ezt adhatod a tehénhús mellé, 's kipótoltad minden hibádat.

Liba és récefi híján csirkével dolgoztunk, és még észrevehető lesz néhány változtatás. Például a tormás mártást nem főztük fel, mert úgy szeretjük, ha csíp, és a főzés kivette az erejét a korábbi próbálkozásoknál.

Sült csirke tejfölös tormával

Hozzávalók (kb 4 személyre)
egy egész csirke
20 dkg vaj
2 dl borecet
zöldfűszerek ízlés szerint
bors
torma, frissen reszelve
10 dkg darált mandula (opcionális, most kihagytuk)
1 pohár tejföl

A vajat megolvasztjuk, elkeverjük az apróra vágott zöldfűszerekkel és a borecettel. A csirkét kívül belül besózzuk, borsozzuk, a belsejét bekenjük a vajas páccal. Némi zsírt teszünk alá, meglocsoljuk a páclével, és lefedve sütőbe tesszük. A páclével időnként meglocsoljuk, úgy, hogy a belsejébe is jusson. Amikor már mindene átsült-átpárolódott, levesszük róla a fedőt és hagyjuk kicsit megpirulni a bőrét.
Amíg a hús sül, lereszeljük a tormát, adunk hozzá pár csepp ecetet, hogy kihozza az ízét, majd elkeverjük a tejföllel.

Egyszerű, könnyen elkészíthető étel, de azért van néhány trükkje. Ahhoz, hogy a páclé ízét rendesen átvegye, fontos, hogy belülről is locsolgassuk, illetve érdemes itt-ott lyukat ejteni a madár bőrén, hogy be tudjon folyni alá a lé. Ez volt ugyanis a zsűri egyetlen kifogása ételünk esetében: nem vette be kellő erősséggel az ízeket.
Ami a sütőedényt illeti, mi most fedeles vaslábossal dolgoztunk, azzal a masszív 10 kilós fajtával, de otthoni sütőben használhatunk sima tepsit (lefedéshez alufóliát) vagy római tálat stb.



Ez történt tehát a csirkével, lássuk, mit kezdtünk a többivel!

A csupacsont-csupaín-semmihús oldalassal alaposan megküzdöttünk. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy ebből a kevésbé minőségi alapanyagból kihozzuk a legtöbbet. Hagymás oldalaskoszorút készítettünk, amely mellé a tálra adva a grillezett kolbászokat egészen csinos összhatást értünk el, ám ez a fogás nem váltott ki dicséretet a zsűriből, sőt, belőlünk sem, és ez nem a szakácsnék hibája. Ezt az ételt még szeretnénk valamikor elkészíteni otthon, javítva a renomét.

A pontyot mindkét oldalán beirdaltuk, majd kívül-belül, alul-felül az alábbi kezelést kapta:
- átdörzsöltük sóval
- megborsoztuk
- apróra vágott zöldfűszerekkel megszórtuk
- citromlével meglocsoltuk
- vajkockákat tettünk rá
Mindezt becsomagoltuk alufóliába (duplán), majd odatettük a tábortűz szélére, amely felett amúgy a csárda-konyha kategóriájában megfuttatott szarvasragunk rotyogott a kondérban.
Töredelmesen megvalljuk, hogy többször is elhangzott az alábbi felkiáltás: "Te jó ég, a hal! Remélem, még nem égett szénné!" Közben ugyanis mással foglalkoztunk. Ennek eredményeként fogalmunk sincs, mennyi ideig készült a hal, szép lassan sült át, és végül nem égett meg, sőt! Nagyon finom lett, a zsűri külön kiemelte, hogy mennyire jól sikerült, így elmondhatjuk, hogy a leginkább "ad hoc" jellegű fogásunkkal arattuk az egyik legnagyobb sikert az ez évi fesztiválon.




Az ételekhez köretként sült hagymát és vajas tojásklödört tálaltunk, ezek receptjét egy későbbi bejegyzésben fogjuk közölni, mivel szeretnénk még elkészíteni őket más étel mellé is, hogy kiemeltebb szerephez jussanak, mert megérdemlik! Különösen a klödör.


Desszertünk a korábban már egyszer kipróbált Fingerholippen volt, akkori kísérletünk eredményeit ebben a posztunkban osztottuk meg:
http://www.stornokonyha.hu/2016/01/ez-nem-piskota-finomsag-neve.html
Most az elkészült lepénykéket ketté vágtuk, virág formában helyeztük tányérra, tetejére pedig borhabot, valamint karamellizált mézzel elkevert boreceten megfuttatott áfonyadzsemet tettünk. Igazából nem tudjuk, ez milyen lett, mert a zsűri egy morzsát sem hagyott belőle. Arra következtettünk, hogy jó lehetett...


Végezetül egy fotó a teljes terítékünkről:







2021. szeptember 7., kedd

Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivál I. - "A jó sör, ó, az jön is, megy is."* és akár teáscsészében is felszolgálhatjuk

Az augusztus az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválra való felkészülésről szólt számunkra. 2021-ben már hetedszer vettünk részt a megmérettetésen Fertődön, és minden évben különdíjjal tértünk haza. Ez idáig. 2021. augusztus 14-én örömben és füstszagban úszva vehettük át a III. helyért járó serleget a prominens zsűritől.

De hogyan és mivel léphettünk fel a dobogóra?

Az Úri konyha előírása, a minimum 3 fogásos menü (leves, főétel, desszert) készítése a szervezők által biztosított alapanyagok felhasználásával. A fogásokat a barokk korra jellemző elkészítéssel és ízesítéssel valamint tálalással kell prezentálni. A kora reggel már a helyszínen talált minket, teljes felszereléssel, ugyanis az asztalokon, a padokon és a kötelező hozzávalókon kívül mindent magunknak kell biztosítani. Elfoglaltunk egy szimpatikus sátrat és elkezdődött a munka ami 14 óráig tartott. Legalábbis az alkotó munka, utána még vagy másfél órát pakoltunk, csomagoltunk... Menüsorunk, amely az alábbiakban kerül felsorolásra, 1 darab szabadtűzön, és 1 darab kisméretű kerti grillen készült.



A menü:

Forró sörleves

Vajban sült tikfi téjfeles tormával

Fűszeres ponty egyben, parázson sütve

Rácson sült vaddisznókolbász

Fokhagymás oldalas koszorú

Vajas klödör

Hagyma rántva

Fingerholippen karamellizált mézes áfonyalekvárral és és borhabbal

Az ételek bemutatását a sörlevessel kezdjük.



A sör régóta kedvelt itala az emberiségnek, ahogy a címben is idéztük, Robert Burns is megénekelte a 18. század 2. felében (Robert Burns: A jó sör, Nagy László fordítása). 

  A Soproni Múzeum gyűjteményében lévő, 1792-ben, Grazban kiadott Allerneustes Österreichisches Kochbuch für herrschaftliche und andere Tafeln (A legújabb osztrák szakácskönyv tekintélyes és más asztalokra) című szakácskönyvben a levesek között találtuk meg ezt a receptet, amelyben sörből készül a forrón fogyasztandó fogás.


  Az eredeti recept

Egy forró sör

Egy lábasban felverni 2 meszely búzasört 12 tojássárgájával, cukrot és némi fahéjat keverni a sörbe a tűzön. Amint egyszer felforrt jó és tálalható,és szeletelt zsemlét lehet adni hozzá. Néha ezt a levest teáscsészékben adják/szolgálják fel.

Hozzávalók (mai mértékegységekre, és 2-3 főre átszámítva):

Fél liter búzasör

2 tojássárgája

1 púpos evőkanál cukor

1 fél kávéskanál fahéj

1 kisebb citrom felének a leve (opcionális, de nagyon feldobja a levest)

zsemle vagy bagett a tálaláshoz, esetleg méz


A recept szerint megfőztük a levest, ami a próbafőzés után a "hát ez érdekes" benyomást keltette bennünk. Kipróbáltuk egyéb fűszerezésekkel, például zöldfűszerekkel sósabb verzióban, de végül az eredeti recept ízvilágánál maradtunk, bár az elkészítésen egy keveset módosítottunk. A versenyen is az alábbiak szerint készítettük:  először a 2 tojássárgáját kevertük el a cukorral, fahéjjal és citromlével, ezután főztük csak fel a  hozzáadott sörrel. A tálaláshoz a bagett szeleteket megpirítottuk, azokra mézet csorgattunk, és így került a teáscsészealjra a csésze mellé, amiben a levest tálaltuk.



Értékelés: ezúttal a versenyfogásokat bemutató sorozatunk végén számolunk be a véleményekről.



2021. július 30., péntek

Salz stangerln - egy ropogós finomság

A nyár és a szabadságok miatt, a Storno-konyha ez alkalommal egy régi-új recepttel jelentkezik, amelyet már elkészítettünk, de a bemutatásával még tartoztunk. Ez idáig.

Az egyszerű májpástétom mellé szükségünk volt valami péksüteményre, mégse magában kóstolgassuk. De ha már egyszer a Storno-konyhában készül a májas ínyencség, úgy véltük süssük mi a "kísérőt" is. Szerencsére Storno Miksáné Slama Eleonóra receptjei között rábukkantunk erre a sós stángli - Salz stangerln ( németül úgy írjuk a recept nevét, ahogy azt Elli lejegyezte) vagyis sós rudacska receptre is. Míg sült a pástétom nekiláttunk a péksütemény elkészítésének.

Az eredeti recept persze német nyelven íródott, ahogy a salzburgi származású, német anyanyelvű Elli szinte összes receptje. 

14 dkg lisztet és 3,5 dkg vajat gyúródeszkán összegyúrni, aztán jön egy kevés só, 0,5-1 dkg élesztő, 5-6 evőkanál fellangyosított tejben felfuttatva, ebből tésztát készíteni és kelni hagyni. Amikor megkelt kis darabokat vágni belőle, majd ezekből kis stánglikat-rudakat készíteni. Tojássárgájával megkenni, sóval és köménnyel megszórni, majd vajjal kikent tepsiben/sütőlapon megsütni.

Pontosan így készítettük mi is.

Hozzávalók:

14 dkg liszt

3,5 dkg vaj + a tepsit megkenni

kevés só + a tetejére szórni

5-6 evőkanál langyos tej

1 tojássárgája 

egész kömény ízlés szerint

Az elkészítés egyszerű, csak követni kell a fentebb leírtakat.

(Igen, a tojássárgája lemaradt a képről...feledékeny a szakácsné)




   

 Ami a mai receptekhez viszonyítva hiányzott az a kelesztés ideje. A sütés ideje-hőfoka szintén nics megadva de ez természetes, hiszen amikor a recept lejegyzésre került, még nem kényeztette a technika az assszonyokat hőfokszabályzós sütővel. Egy jó órát kelesztettük, majd 170 fokon sütöttük, de hogy meddig, arról pontos információval nem szolgálhatunk, vissza-visszatérő áramkimaradás tett próbára minket. 
Így javaslatunk: addig süssük míg szép aranyszínű lesz.







Az eredmény?

 Viszonylag kis mennyiségű, viszont kívül ropogós, belül puha, a pástétomhoz remekül passzoló, finom péksütemény lett. Nagyobb szemű sóval megszórva dekoratívabb lenne, illetve kisebb rudakat készítve talán kiadósabb. 

A csapat összértékelése 5/5, tehát a Salz stangerln jelest kapott a Storno-konyhán.



A fotókat ez alkalommal is Hadarics Dórának, a segítséget Egresits Anitának köszönhetjük.

2021. június 29., kedd

Egyszerű májpástétom, ami valóban egyszerű, de nagyszerű

 Einfache Leberpastete - írja Storno Elli (Storno Miksáné Slama Eleonóra). Valóban egyszerű ez a májpástétom, mégis meglepően jó. Minőségi hozzávalókból csodás vacsora készülhet, ami ropogós pékáruval, friss idényzöldségekkel a legjobb - sőt, némely vélemény szerint egy jó fröccs tenné fel rá a koronát.  Az ókor óta ismert és kedvelt pástétomoknak rendkívül sok fajtája van. Lehet formában készíteni, tésztaburokban vagy anélkül. A kisebb, pástétomos tésztabatyuk Európában népszerű vásári ételféleségek voltak, főleg Franciaországban és Németországban. De Magyarországon is szerették a főurak és a jómódú polgárok egyaránt. Talán egyszer mi is megpróbálkozunk egy 17. századvégi recepttel...



A mi, vagyis Sorno Elli receptje a következő:

25 dkg sertéshús, 25 dkg sertésmáj fasírozva/darálva (lehetőleg paszírozva?), 25 dkg nyers szalonna kockára vágva (melyet bájosan egy négyzet rajzával jelez a recept írója), 2 egész tojás, 2 tejbe áztatott kinyomkodott zsemle, zsíron megpirított apróra vágott hagyma, só, őrölt bors, az összeset jól összegyúrni. Jól kizsírozott formába párolva sütni, és csak hidegen felvágni.


És így készítettük mi:

Igazából pontosan ugyanúgy, mint ahogy fentebb olvasható. Az alapanyagok beszerzését megkönnyítendő, íme a bevásárlólista:

25 dkg sertéshús (mi lapockát vettünk)

25 dkg sertésmáj 

25 dkg nyers (füstölt)  szalonna

2 tojás

2 zsemle

2 dl tej

1 ek. zsír + a kikenéshez

1 fej hagyma

bors





A leírtak szerint elkészített masszát alufóliával kibélelt őzgerinc sütőformába tömtük, az alufólia kihajló széleit ráhajtottuk, hogy teljesen befedje. A formát tepsibe tettük, így került a sütőbe, hogy ha sok lé sül ki belőle, az ne csepegjen a sütőtérbe. A sütő aljába vízzel töltött kislábos gondoskodott a gőzben sütésről. Kb. 180 fokon, jó másfél órát sült.



És az eredmény? Fantasztikusan finom, tartalmas, ízes pástétom. Kicsit kísérleteztünk, és a sütőforma egyik felébe az eredeti, a másikba némi borsikafű-kakukkfű-majoranna keverékével kiegészített massza került. Kár volt. Az eredeti recept úgy tökéletes ahogy van. 



Értékelések: 

Anita: A pástétom nagyon finom volt ebédre. Egy nagyon kiadós étel, aminek már készülés közben is olyan illata volt a sült hagymától és a szalonnától, hogy alig vártuk, hogy ehessünk belőle. A fűszeres és a kevésbé fűszeres is nagyon ízlett nekem. 5/5

Dóri: Nagyon ízes volt a májpástétom, kicsit rusztikusabb mint amire számítottam. Kétféle fűszerezéssel kóstoltuk, én az alaprecept mellett tettem le a voksomat, az opcionális plusz zöldfűszerekkel szerintem már túl fűszeres, elveszik az eredeti ízvilág. Érdekes, hogy a májat nem nagyon éreztem, pedig került bele bőven. Nagyon laktató fogás, jól esne mellé egy pohár bor vagy fröccs. :) 5/4

Kata: Nagyon szeretem a májat, nagyon vártam, hogy elkészíthessem ezt az ételt. Meglepett, hogy tényleg ilyen egyszerűen lehet ennyire finomat készíteni. Máskor is megfogom sütni, a saját kedvemre, de az eredeti recept szerint, mert ez úgy tökéletes, ahogy van. 5/5


A csodás képekért és a nélkülözhetetlen segítségért ezúttal is köszönet Hadarics Dórának és Egresits Anitának.