A legnagyobb nyári meleg ellenére, újult lelkesedéssel, ismét a konyhában a csapat! A menüsor első fogása egy könnyű, nyári leves, nach Gärtner Art, azaz kertész módra, egyenesen 1799-ből.
Leves kertész módra - az eredeti leírás szerint
Vegyünk minden kerti növényt, amire csak szükség lehet egy leveshez, és
amiket korábban már gyakran elsoroltam: sárgarépát, zellert,
petrezselyemgyökeret, borágót, kis fehér répát, burgonyát, fejessalátát,
turbolyát, porcsint, sóskát, és ezt mind vágjuk fel hosszúkás darabokra,
engedjük fel négy pint Jus-szal vagy Bouillon-nal, és lassan főzzük puhára. Nem
szabad gyorsan főzni, mert a Jus megzavarosodik. Ha van idő a tálalásra, akkor
a levesestálba tett levesbe tehetünk néhány zsemleszeletet, de adhatunk hozzá
csukából készült galuskát is.
Mi a Bouillon-ra szavaztunk a Jus ellenében, már csak azért is, mert Melinda elkészítette az eredeti recept szerint a 18. század legnépszerűbb alaplevét, a húslét (erről bővebben a jövő héten).
A recept a következőképpen alakult:
Leves kertész módra, négy személyre:
1,5 vagy akár 2 liter húslé (vagy húsleves)
2 közepes sárgarépa
1 közepes fehérrépa (petrezselyemgyökér)
1 kis zellergumó (nagyobbnak a fele is elég)
1 nagyobb burgonya
néhány zsenge borágólevél
néhány sóskalevél
turbolya
porcsin
A zöldségeket gyufaszálra vágjuk, a turbolyát, a sóskát, a borágót és a porcsint felaprítjuk, ahogy a petrezselymet szoktuk, csak kevésbé finomra, majd mindenben az eredeti leírás szerint járunk el. A vékonyra vágott zöldségdarabok nagyon hamar átfőnek, mi csak addig főztük, hogy már ne legyen nyers, de azért még kicsit ress maradjon minden.
Elkészítési idő: aprítással együtt maximum egy óra
Nehézségi fok: 5/2 egyáltalán nem bonyolult, legfeljebb néhány hozzávaló felkutatása és bevállalása ütközhet nehézségbe
Eredmény: jó ízű, egyszerű, nyárias leves
Tipp:
Nem titok, mi kihagytuk belőle a fejessalátát, ennyire bátrak nem voltunk. Akinek van hozzá gusztusa, próbálja ki nyugodtan!
A zsemlét meg a csukagaluskát egyáltalán nem kívánta a leves, de így önmagában kissé szimpla lett, lehet kísérletezni a megfelelő feltéttel.
Ne féljünk használni a furcsa nevű fűszereket, hiszen ezektől lesz igazán egyedi és különleges a levesünk! Némi segítség a nevezett növények felismeréséhez:
Borágó - a kisebb, zsenge leveleit használjuk, amelyek enyhén uborka ízűek. És kissé szőrösek is, de nem harapnak. :D A virága is ehető, salátákba, sütemények díszítésére használják.
A zamatos turbolya levele hasonlít kissé a petrezselyemre, édespetrezselyemnek is nevezik. Íze édeskés, kissé ánizsos. Manapság cserepes változatban kapható a gigaáruházakban is, kiskertben is megél, egynyári növény.
A kövér porcsint éppenséggel eddig mindig kikapáltuk a kertben, mondván, hogy gaz. Jelentem, nem gaz, hanem fűszernövény, íze kellemesen savanykás, friss. Közeli rokona a sokak által csak kukacvirágként emletetett nagyvirágú pocsinnak.
Botanikai kitérőnk után pedig érkezzenek a leveshez kapcsolódó értékelések:
Ádám: 4/5 Finom zöldségleves, kifejezetten egy nyári étel, amikor valami könnyebb levesre vágyik az ember, ugyanakkor hiányzik belőle az a "plusz", amitől igazán jó lesz egy étel.
Melinda: 5/5 Tökéletes ízvilág. Ha van alaplé, elronthatatlan, azonban ételízesítővel vagy porleves alappal nem működne. A zöldségcsíkokat pár percig elég főzni.
Szilvi: 4/5 Nem vagyok egy leveses típus. Ez egy egyszerű étel, semmi extra, talán különlegesebb lett volna, ha a borágó-turbolya-sóska-porcsin kombót kicsit bátrabban használjuk, hiszen ezek adják bele azt a pluszt, amit hiányoltam, illetve, ami nem volt eléggé benne.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kuslics Beáta volt): 5/5 Tökéletes, nagyon ízlik!
Összességében ez egy 4,5-ös átlagot hoz, akinek van otthon némi erős húslevese és akad a kertben mindenféle földi jó, bátran próbálja ki!
