A művelt polgárság és az arisztokrácia konyhaművészete a 18-19. században. Régmúlt idők receptjei kelnek új életre a Soproni Múzeum munkatársainak keze alatt, a Storno család hagyatékából való szakácskönyvek alapján. Kultúr-gasztroblog a javából!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főétel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főétel. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. február 26., hétfő
Hús hússal töltve - Hindenburg-szelet
Tömény húsorgia, amit egy ellentmondásos hírű német nemzeti hősről, Paul von Hindenburgról neveztek el. Nyilván csak a németes ízvilág és a hadvezér iránti tisztelet hozta össze a tábornok nevét ezzel az étellel. Az éppen Soproni Múzeumban állomásozó Gulyáságyú és rohamsisak - A Nagy Háború gyomornézetből című kiállítás anyagában közzétett recept alapján készült nálunk a vasárnapi ebéd.
Lássuk, hogy is hangzik a recept!
Hozzávalók:
640 g karaj, 150 g főtt marhahús, 100 g gomba, 50 g vöröshagyma, 80 g füstölt szalonna, darab káposztalevél, só, bors, csípős mustár, petrezselyem zöldje, pecsenyezsír.
A kicsontozott karajszeleteket sózzuk, borsozzuk, mustárral megkenjük, és hirtelen, rövid ideig sütjük. A főtt marhahúst ledaráljuk és a finomra vágott hagymával, gombával, petrezselyem zöldjével összedolgozzuk és fűszerezzük. Az így keletkezett masszával a hússzeleteket gazdagon megkenjük és leforrázott káposztalevelekbe tekerjük. Mindegyiket befedjük egy-egy szalonnaszelettel, átkötjük és pecsenyezsíron megpirítjuk. Sültburgonyával és csemegeuborkával szervírozzuk.
(A recept megjelent Kádas Lajos: Híres emberek - híres ételek c. könyvében (Budapest, 1990.)
Elkészítéskor a leírtak alapján jártunk el, néhány eltéréssel - ugyanis lyukas az agyunk, mint a szita, és nagyképűen megpróbáltunk emlékezetből dolgozni. Ennél fogva a karajt nem sütöttük elő, a gombát viszont megpároltuk a hagymával. A húst nem hagytuk szeletben, hanem kissé összecsomagoltuk, mert úgy szerintünk jobban néz ki.
Szóval hát:
A karajt felszeleteltük, kiklopfoltuk, megsóztuk, borsoztuk, majd mustárral is megkentük.
Az apróra vágott hagymát némi zsiradékon megpirítottuk, beleraktuk a gombát (nyáron szedett erdei, ami eddig a fagyasztóban, felkockázva várta a sorsát), megsóztuk, végül belement az apróra vágott petrezselyemzöld is. Fedő alatt afféle gombapörköltet alkottunk belőle.
A marhahús egy húsleves készítése által került a képbe, így nemcsak szaftos volt, hanem eleve fűszeres, ízesített is.
A főtt marhahúst egybe daráltuk a gombával, jól összedolgoztuk, így készen is lett a töltelék.
A húscsomagoláshoz kelkáposzta leveleket használtuk, ezeket forrásban lévő vízben pár percig főztük.
A káposztalevélre ráfektettünk egy szelet húst, erre pakoltunk egy adag tölteléket, becsomagoltuk a húsba, azt pedig a káposztalevélbe. A húst úgy hajtogattuk össze, hogy lehetőleg ne legyen egymáson több réteg, és rendesen át tudjon sülni.
A káposztába csomagolt húsokat egy zsírral kikent tepsibe pakoltuk, és a végén szalonnaszeleteket raktunk rá. Alufóliával lefedtük a tepsit, és 180 fokra melegített sütőben nagyjából egy órát sütöttük, majd a fóliát levéve még kicsit pirítottunk rajta.
Kifőtt, majd zsíron megpirított krumplival és csemegeuborkával fogyasztottuk.
Az eredmény pedig egy rendkívül kiadós, laktató, kellemes ízharmóniájú étel, húsimádóknak kötelező!
2017. október 9., hétfő
Ez is feketeleves!
Mindannyian ismerjük a mondást: "Hátra van még a feketeleves!" Általában úgy tartják, hogy az a bizonyos feketeleves nem más, mint a kávé. Más források szerint ez egyfajta mártás volt, amit húsok mellé tálaltak, és a belekevert vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől kapta fekete színét. A régi magyar konyha mindig is hemzsegett az efféle ínyenc mártásoktól, mi pedig megkóstoltuk ezt a bizonyos feketelevest.
Az eredeti recept 1698-ból, Misztótfalusi Kis Miklós tollából:
Fekete lév
Rendszerint fekete lével disznóhúst, keresztcsontot, malacot vagy egyéb valami vadhúst szoktak főzni, ilyenképpen: a húst megmosván tedd fel vízben, sóban, főzd meg, egy darab kenyérbelet is melléje; azonban míg fő, almát, vereshagymát megtisztogatván aprón kell vágni, és egy kevés dióbelet is megtisztogatván mozsárban törd meg, vagy egyéb edényben, onnét kivévén a vágott almával, hagymával, vágd egybe egyszer-kétszer, és tedd serpenyőbe, önts ecetet belé, tartsd a tűzön mindaddig, míg megfeketedik; az meglévén a húst párold meg,
ezeket a szereket tedd belé, és a megfőtt kenyérbélt a maga levével szűrd át a szitán, hogy légyen sűrűcske a leve, cukrozd meg, hogy jó édes légyen, bors, gyömbér, szegfű ugyan jól, hogy megérezzék benne, egy marok dióbélt is egészen, és ezeket együtt a hússal jól megfőzvén tálald fel. Némelyek zöld tárkonylevelet is metélnek belé, de anélkül is jó, tégy ízlésed szerint, mint szereted. Némelyek pedig a fekete levet nem pirított kenyérrel feketítik meg, hanem ha malacot, vagy
tyúkot ölnek, annak a véréből egy kicsinyt vésznek egy serpenyőbe, ecettel öszvekeverik, a vagdalt almát, hagymát abba tévén jól megpirítják, és szép fekete lészen, és a több fűszereket hozzátévén megkészítik; te tégy ízlésed szerint, amint szereted, és amire érkezhetel, mindenképpen jó, ha meg tudod készíteni, tálald fel.
Másképpen ugyanez
A disznó-, szarvas- vagy őzhúst megfőzvén párold meg, és tedd fel, és jól pirított kenyeret tégy melléje, midőn az megázik, szitán a hús-lével szűrd át, ecetezd meg; azonban almát, hagymát aprón metélvén mézben rántsd meg, tedd a tűzhöz, főzd meg jól, bors, gyömbér, szegfű, tálald fel, Némelyek mandulát, mazsolát, egynéhány fügét tesznek belé; de ezek nélkül is jó; ha pedig te szerét teheted ezeknek, tégy ízlésed szerint. Igen jó étek.
Mi ebből ezt alkottuk:
Párolt marhahús fekete lével
Hozzávalók 4 személyre
fél kg marhahús (pl. rostélyos)
2 közepes fej hagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
babérlevél
egész feketebors
2 dl vörösbor
3 alma
10 dkg dió darálva
2 ek. ecet
fél citrom leve
2 ek cukor vagy méz
őrölt bors
gyömbér
szegfűszeg
tárkonylevél
5 dkg mandula darálva
5 dkg mazsola
2-3 szem füge (elhagyható)
A húst egy-két nappal (de legalább néhány órával) előre bepácoljuk. A pácba kerüljön a csíkokra vágott sárga- és fehérrépa, a babérlevél, az egész bors és az egyik hagyma karikákra vágva, ezt öntsük fel a borral.
A pácból kivett húst leöblítjük, főzőedénybe tesszük, vízzel felengedjük úgy, hogy kb. 2/3-ig ellepje a húst. Egy szelet pirított kenyeret teszünk mellé, lefedjük és lassú tűzön átfőzzük.
Jöhet a feketeleves!
Egy fej hagymát apróra vágunk, az almákat meghámozzuk és lereszeljük. Kevés zsiradékon a hagymát megpirítjuk, majd hozzáadjuk a reszelt almát (nem szűrjük le!) és a fügét, a mazsolát, a diót és a mandulát. A cukorral/mézzel megkaramellizáljuk. Hozzáadjuk a citromlevet és az ecetet, majd a fűszereket. Addig pároljuk, amíg minden megpuhul, végül botmixerrel átdolgozzuk.
A puhára párolódott húst kivesszük a főzőléből, hagyjuk langyosra hűlni, majd felszeleteljük és a fekete lével tálaljuk.
Elkészítési idő: 1-2 óra
Nehézségi fok: 5/3 És nevezzük a fekete levet barnás lének...
Eredmény: finom főtt hús egy érdekes, édes mártással
Tipp:
Próbáltuk marhával is, a fesztiválon pedig házinyúlból készült. A hús fajtája tulajdonképpen mindegy, mint az eredeti recept is írja, készülhet vadból is, sertésből is, a lényeg, úgy tűnik az, hogy vörös hús legyen.
A hús mellett szétfőtt pirított kenyeret nem mertük bevállalni a mártásban, így is éppen elég sűrű lett, pedig lédús almával dolgoztunk. Mivel a vért még annál is jobban kerüljük a konyhában (még az ujjunkat sem vágjuk el!), a mártás inkább barnás maradt, ám ezt egyáltalán nem bántuk.
Ezeket az ételeket eredetileg köret nélkül, kenyérrel ették, de fogyaszthatunk hozzá főtt burgonyát, burgonyakrokettet is.
Értékelések: Egyszerű húsétel egy különleges, igen finom, édes mártással.
Az eredeti recept 1698-ból, Misztótfalusi Kis Miklós tollából:
Fekete lév
Rendszerint fekete lével disznóhúst, keresztcsontot, malacot vagy egyéb valami vadhúst szoktak főzni, ilyenképpen: a húst megmosván tedd fel vízben, sóban, főzd meg, egy darab kenyérbelet is melléje; azonban míg fő, almát, vereshagymát megtisztogatván aprón kell vágni, és egy kevés dióbelet is megtisztogatván mozsárban törd meg, vagy egyéb edényben, onnét kivévén a vágott almával, hagymával, vágd egybe egyszer-kétszer, és tedd serpenyőbe, önts ecetet belé, tartsd a tűzön mindaddig, míg megfeketedik; az meglévén a húst párold meg,
ezeket a szereket tedd belé, és a megfőtt kenyérbélt a maga levével szűrd át a szitán, hogy légyen sűrűcske a leve, cukrozd meg, hogy jó édes légyen, bors, gyömbér, szegfű ugyan jól, hogy megérezzék benne, egy marok dióbélt is egészen, és ezeket együtt a hússal jól megfőzvén tálald fel. Némelyek zöld tárkonylevelet is metélnek belé, de anélkül is jó, tégy ízlésed szerint, mint szereted. Némelyek pedig a fekete levet nem pirított kenyérrel feketítik meg, hanem ha malacot, vagy
tyúkot ölnek, annak a véréből egy kicsinyt vésznek egy serpenyőbe, ecettel öszvekeverik, a vagdalt almát, hagymát abba tévén jól megpirítják, és szép fekete lészen, és a több fűszereket hozzátévén megkészítik; te tégy ízlésed szerint, amint szereted, és amire érkezhetel, mindenképpen jó, ha meg tudod készíteni, tálald fel.
Másképpen ugyanez
A disznó-, szarvas- vagy őzhúst megfőzvén párold meg, és tedd fel, és jól pirított kenyeret tégy melléje, midőn az megázik, szitán a hús-lével szűrd át, ecetezd meg; azonban almát, hagymát aprón metélvén mézben rántsd meg, tedd a tűzhöz, főzd meg jól, bors, gyömbér, szegfű, tálald fel, Némelyek mandulát, mazsolát, egynéhány fügét tesznek belé; de ezek nélkül is jó; ha pedig te szerét teheted ezeknek, tégy ízlésed szerint. Igen jó étek.
Mi ebből ezt alkottuk:
Párolt marhahús fekete lével
Hozzávalók 4 személyre
fél kg marhahús (pl. rostélyos)
2 közepes fej hagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
babérlevél
egész feketebors
2 dl vörösbor
3 alma
10 dkg dió darálva
2 ek. ecet
fél citrom leve
2 ek cukor vagy méz
őrölt bors
gyömbér
szegfűszeg
tárkonylevél
5 dkg mandula darálva
5 dkg mazsola
2-3 szem füge (elhagyható)
A húst egy-két nappal (de legalább néhány órával) előre bepácoljuk. A pácba kerüljön a csíkokra vágott sárga- és fehérrépa, a babérlevél, az egész bors és az egyik hagyma karikákra vágva, ezt öntsük fel a borral.
A pácból kivett húst leöblítjük, főzőedénybe tesszük, vízzel felengedjük úgy, hogy kb. 2/3-ig ellepje a húst. Egy szelet pirított kenyeret teszünk mellé, lefedjük és lassú tűzön átfőzzük.
Jöhet a feketeleves!
Egy fej hagymát apróra vágunk, az almákat meghámozzuk és lereszeljük. Kevés zsiradékon a hagymát megpirítjuk, majd hozzáadjuk a reszelt almát (nem szűrjük le!) és a fügét, a mazsolát, a diót és a mandulát. A cukorral/mézzel megkaramellizáljuk. Hozzáadjuk a citromlevet és az ecetet, majd a fűszereket. Addig pároljuk, amíg minden megpuhul, végül botmixerrel átdolgozzuk.
A puhára párolódott húst kivesszük a főzőléből, hagyjuk langyosra hűlni, majd felszeleteljük és a fekete lével tálaljuk.
Elkészítési idő: 1-2 óra
Nehézségi fok: 5/3 És nevezzük a fekete levet barnás lének...
Eredmény: finom főtt hús egy érdekes, édes mártással
Tipp:
Próbáltuk marhával is, a fesztiválon pedig házinyúlból készült. A hús fajtája tulajdonképpen mindegy, mint az eredeti recept is írja, készülhet vadból is, sertésből is, a lényeg, úgy tűnik az, hogy vörös hús legyen.
A hús mellett szétfőtt pirított kenyeret nem mertük bevállalni a mártásban, így is éppen elég sűrű lett, pedig lédús almával dolgoztunk. Mivel a vért még annál is jobban kerüljük a konyhában (még az ujjunkat sem vágjuk el!), a mártás inkább barnás maradt, ám ezt egyáltalán nem bántuk.
Ezeket az ételeket eredetileg köret nélkül, kenyérrel ették, de fogyaszthatunk hozzá főtt burgonyát, burgonyakrokettet is.
Értékelések: Egyszerű húsétel egy különleges, igen finom, édes mártással.
2017. szeptember 5., kedd
Ínyenc módra töltött tyúk
Az egyik főételünk egy töltött állat volt. Azért mondjuk így, mert az eredeti recept szerint tyúk, de mi csirkével próbáltuk ki, a megmérettetésen pedig végül pulykacomb filéket pakoltunk meg a finom töltelékkel.
Eredeti recept (1698.):
A tyúkot vagy galambot megkopasztván, tisztogatván csak úgy nyersen töltsd egészen ilyenképpen meg: szalonnát, vereshagymát, keményen főtt tojást, petrezselyemlevéllel, borssal, gyömbérrel öszve kell jó aprón vágni, és ezzel töltsd meg belül is, és a bőr alatt is, e meglévén párold meg, és megtisztogatván tedd fel vízben, sózd meg, azonban szépen hasogatott petrezselyemgyökeret tégy melléje, metélt vereshagymát, főzd meg jól, bors, gyömbér, szerecsendió-virág belé, és tálald fel.
A dolog rendkívül egyszerű, azt csináltuk, amit a recept írt.
Hozzávalók 4 személyre
1 csirke
10-15 dkg szalonna
2 közepes fej vöröshagyma
4 főtt tojás
1 csokor petrezselyemzöld
2 szál petrezselyemgyökér
só
bors
szerecsendió
gyömbér (friss vagy szárított)
hústűk vagy erős cérna + zsákvarrótű
A szalonnát apró kockákra vágjuk és megpirítjuk, majd az egyik, apróra vágott vöröshagymát is hozzáadjuk, megdinszteljük. Amikor a hagyma már kellően megpárolódott, félre tesszük kihűlni. A főtt tojásokat villával addig nyomkodjuk, amíg szinte krémes állagú nem lesz. Gyömbérrel, borssal, sóval, finomra vágott petrezselyemzölddel fűszerezzük, majd összekeverjük a szalonnás hagymával.A csirkét alaposan megtisztítjuk, csontozókéssel a bőre alá nyúlva elvágjuk a bőrt tartó inakat a mellénél. A tölteléket óvatosan a csirke bőre alá tuszkoljuk (vigyázni kell, hogy a bőr ki ne szakadjon!), a maradékot pedig a belsejébe töltjük. A "fenekén" a bőrt hústűkkel összetűzzük, vagy összevarrjuk.Egy nagyobb fazék aljára kevés vizet teszünk, belerakjuk a csirkét. A második számú vöröshagymát is megpucoljuk és négy cikkelyre vágva a csirke mellé tesszük az edénybe. Ugyanígy mellé kerül a nagyobb darabokra vágott petrezselyemgyökér is. Sóval, borssal,gyömbérrel és egy csipet szerecsendióval fűszerezzük, majd feltöltjük annyira vízzel, hogy kb. 2/3-ig ellepje a csirkét. Fedő alatt lassú tűzön pároljuk, amíg a hús át nem fő.
Elkészítési idő: főzéssel együtt 1-1,5 óraNehézségi fok: 5/3 vigyázni kell, hogy ne szabjuk ki a csirke bőrét, vagy ne főzzük túl
Eredmény: Ízletes, nem szokványos töltött-főtt csirke
Tipp:
A végén, az edényből kiemelve érdemes egy serpenyőben némi zsiradékon megropogósítani, úgy mégis izgalmasabb, mint halványfehér színűre főzve.
Igazából sima sült csirkéhez is használható ez a töltelék, mondjuk, római tálban sütve. Nem autentikus 17. századi, de számunkra megszokottabb.
Javasoljuk mellé azt a téjfeles káposztát fogyasztani, amelynek receptjét következő posztunkban mutatjuk be!
Értékelések:
Egyéni értékelések most sem készültek, a már ismertetett okokból, de elmondhatjuk, hogy egy kissé szokatlanul, ám visszafogottan fűszerezett ételről van szó, ami mindenképpen igényel némi utómunkát (pl. az említett ropogósítást) vagy változtatást (tepsiben sütést), mert manapság nem igazán esszük főzve a csirkét. Az íze, az utómunka és a hozzáadott tejfölös káposzta segítségével azonban kiérdemel egy erőteljes "ötös alá"-t.
2016. április 22., péntek
Fényűző böjt
Egy igazán fenséges fogás elvileg még a böjt jegyében. Lazacot sütöttünk. Ezúttal egyszerre három receptet is közlünk, mert ez a fogás így teljes.
Rostonsült lazac à
Túl sokat nem változtattunk a recepten, így az alábbi megoldás született:
Sült lazac à la Robert
Hozzávalók 4 személyre
40 dkg (személyenként 10 dkg) lazac
4 evőkanál ecet
olívaolaj
só
fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók); mi az alábbiakat használtuk:
bazsalikom
petrezselyem
kakukkfű
citromfű
majoranna
tárkony
metélőhagyma
Az ecetet elkeverjük az apróra vágott fűszerekkel, és a kifilézett, megsózott halra öntjük. Egy órát pihenni hagyjuk, majd a pácot lecsorgatjuk róla, és serpenyőben, olívaolajon kisütjük. Kb. tíz perc alatt át is sül.
| Lazac a pácban |
Elkészítési idő: pácolási idővel együtt másfél óra, a munka önmagában fél óra
Nehézségi fok: 5/1 egyszerű
Eredmény: önmagában is pikáns, a mártással és a fűszeres szósszal kifejezetten különleges.
A hollandi mártás eredeti receptje:
Fél font friss vajat, egy evőkanálnyi finomlisztet, egy negyedpint bort, kicsit több vizet, egy nyolcad cukrot, egy citrom levét és egy kevés szerecsendiót egy edényben vegyíts el, és együtt főzd fel. Tálalás előtt húzd fel hat tojás sárgájával, amit előtte némi vízzel simára kevertél.
Kisebb adagban gondolkodva az alábbiak szerint jártunk el:
5 dkg vaj
1 evőkanál liszt
1 dl bor
1,5 dl víz
1 teáskanál cukor
fél citrom leve
csipet szerecsendió
2 tojás sárgája
A vajat kicsit megolvasztjuk, éppen annyira, hogy folyjon, így könnyebb simára keverni a liszttel. Hozzáadjuk a bort, a vizet, a cukrot, a citromlevet és a szerecsendiót, és lassú tűzön addig főzzük, amíg finoman gyöngyözni kezd. Ezután kicsit félre tesszük, majd a kevés vízzel elvegyített tojássárgákkal simára keverjük.
Elkészítési idő: fél óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, ha sikerül mindent simára keverni, és a tojássárgáját sem csapatjuk ki a túl forró mártással
Eredmény: kicsit savanykás, kicsit boros ízű, pikáns mártás, ami kiválóan illik a halhoz
A halreceptben emlegetett fűszeresszenciát is elkészítettük, ennek eredeti receptje így néz ki:
Tárkonyt, ánizst, édesköményt, turbolyát, metélőhagymát,
petrezselymet és bazsalikomot, és még egyéb különlegességeket, és ezekből végy
annyit, amennyit szeretnél, és tetszés szerint keverd őket össze. Az íze
kiváló. Csak a kezdeteknél hibázhatsz a keverékkel, mert jól kell ismerni
minden fűszer erősségét. Ezután reszeld le egy keserűnarancs héját cukorra, add
hozzá, és nyomd rá a levét, ahogyan egy citromét is, hagyd egy órát állni, majd
szűrd át a levet egy ruhán. Jó lesz úgy is, ha a keserűnarancs- és citromlé
helyett csak borecetet használsz.
Mivel nem feltétlenül volt kéznél minden ezekből a fűszerekből, a fantáziánkra hagyatkoztunk, és a halhoz már felhasznált fűszerféléket használtuk, így legalább harmonizáltak egymással.
fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók)
1 narancs leve és reszelt héja
1 citrom leve
1 evőkanál cukor
A fűszereket apróra vágjuk, elkeverjük a cukrozott narancshéjjal, majd felöntjük a citrom és a narancs levével. Egy órát állni hagyjuk, és még véletlenül sem szűrjük le.
Elkészítési idő: érlelés nélkül negyed óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, csak találjuk el, milyen fűszer fog illeni az ételünkhöz
Eredmény: savanykás, dekoratívan zöld szósz
Mivel nem feltétlenül volt kéznél minden ezekből a fűszerekből, a fantáziánkra hagyatkoztunk, és a halhoz már felhasznált fűszerféléket használtuk, így legalább harmonizáltak egymással.
fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók)
1 narancs leve és reszelt héja
1 citrom leve
1 evőkanál cukor
A fűszereket apróra vágjuk, elkeverjük a cukrozott narancshéjjal, majd felöntjük a citrom és a narancs levével. Egy órát állni hagyjuk, és még véletlenül sem szűrjük le.
Elkészítési idő: érlelés nélkül negyed óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, csak találjuk el, milyen fűszer fog illeni az ételünkhöz
Eredmény: savanykás, dekoratívan zöld szósz
| Az összkép (rizzsel) |
Tipp:
Fagyasztott, filézett lazacot vettünk, az ilyesmi pedig közismerten hamar hullik darabokra, ezért az eredeti receptben olvasható irdalással meg sem próbálkoztunk (felesleges is, hamar átsül), és a rostonsütést is hanyagoltuk.
A fűszeresszenciában a keserűnarancsot egy korábbi esethez hasonlóan sima naranccsal helyettesítettük, egyrészt azért, mert nem nagyon lehet errefelé keserűnarancsot kapni, másrészt így is éppen eléggé savanykásnak ígérkezett a szósz, még csak az kellett volna, hogy kesernyés is legyen!
A mártásban és a fűszeres szószban is volt citrom, ami alapvetően illik a halhoz, de így együtt a kettő talán kicsit túlságosan is savanykás volt. Ha mindkettőt elkészítjük, a mártásból érdemes kihagyni és kevés vízzel helyettesíteni a citromlevet.
Érdemes a fűszeres szósszal kezdeni, aztán a halat bepácolni, és amíg ezek pihennek, el is készülhet a mártás.
Értékelések:
Ádám: 5/5 A lazac mindig minden mennyiségben jó, Stornóék receptje pedig egészen fenségessé teszi ezt az amúgy is királyi halat. A zöld fűszerkeverék adott neki egy igen pikáns, citrusos ízvilágot, ami nagyon jót tett a lazacnak, a hozzá készült hollandus öntet pedig tökéletes ízharmóniában fogja össze az ételt.
Melinda: 5/5 A hal nálam ötösre szerepelt. Aki szereti a zöldfűszereket és a citromos ízt komponálni, annak biztosan ízleni fog a lazaccal. Nagyon finom volt!
Szilvi: 5/5 Hihetetlenül finom, pikáns és laktató fogás, bármilyen ünnepi asztalon megállja a helyét!
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kollerits Beáta volt): 5/5 Nagyon ízlett a citromos-zöldfűszeres lazac, a hollandimártást kicsit erősnek éreztem, de kellően eltalálta az együttes ízeket.
Összességében tehát ez színjeles. Nem olcsó fogás, de ha van megfelelő ünnepi alkalom, kár lenne kihagyni!
2016. január 12., kedd
A csirke meg csak ül a babérjain - és milyen jól teszi!
Egy igazán ízletes, egyszerűen és gyorsan elkészíthető sült csirke. Puha és omlós, akit zavar a szalonna mennyisége, tegyen úgy mint mi: egyen hozzá salátát!
Kappan vagy jérce babélevélen párolva (avagy csirke) 1799-ből
Az egyetlen bökkenő a recepttel kapcsolatban, hogy hosszas kutakodás után sem derült fény arra, mi is lehet a Golli (esetleg Golln egy másik olvasatban). Akinek van tippje, írja meg bátran!
Az ilyen hiányosságok miatt végül az alábbi recept született:
Babérlevélen párolt csirke
Hozzávalók négy személyre:
1 csirke
10-15 dkg szalonna
10-15 dkg sonka vagy angolszalonna
4 babérlevél
1,5 dl fehérbor (édes vagy száraz, ez mindegy)
ízlés szerint kevés citromlé
só
A csirkét feldaraboljuk, a klopfolást kihagyjuk (mi legalábbis nem szeretjük a szilánkosra tört csontokat). A szalonnát és a sonkát vékony szeletekre vágjuk, a szalonnával kibélelünk egy mélyebb tepsit. A besózott csirkedarabokat szorosan egymás mellé fektetjük a szalonnán, majd a sonkaszeletekkel beborítjuk őket. A babérleveleket kisebb darabokra törve egyenletesen elszórjuk a felületen, majd az egészet felöntjük a borral. A tepsit alufóliával lefedjük, olyan szorosan, hogy ne jöhessen ki alóla a pára. 180-200 fokos sütőben sütjük, amikor a hús már puha, és szurkálásra nem ereszt vért, levesszük az alufóliát és hagyjuk kicsit megpirulni.
A citromlevet - ha szeretnénk tenni bele - alá önthetjük sütés előtt, vagy tálalás előtt is.
Elkészítési idő: kb. 1 óra
Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték
Eredmény: csodálatos ízharmónia, omlós falatok. Salátával kifejezetten lakoma-jellegű.
![]() |
| Zöldségek vegyesen, almadarabokkal, apróra vágott dióval, borecettel és olívaolajjal ízesítve |
Tipp:
Ki kell próbálni!
Értékelések:
Ádám: 5/5 Roppant egyszerű és nagyon finom étel, hihetetlenül porhanyósra sikeredett, és az ember, ha csak az ízére fókuszál, valószínűleg valami sokkal bonyolultabb receptre gondolna. Valószínűleg rómaitálban sütve még jobb hatást tud kifejteni.
Melinda: 5/5 Finom és egyszerű, gyorsan elkészíthető recept.
Szilvi: 5/5 Ez az az étel, ami mindenképpen bekerül a mindennapokban használatos receptjeim közé. Nem bonyolult, gyorsan elkészül, és az biztos, hogy mindenki, aki megkóstolja, megnyalja majd mind a tíz ujját utána!
Pártatlan Ítészünk (aki neve elhallgatását kérte): 5/4,5 (Ennyit mondott nemes egyszerűséggel, de mivel kért repetát, ami az első adaghoz hasonlóan teljesen elfogyott, úgy értelmezzük, hogy ízlett, a fél pont levonást pedig csak a véletlen művének tudjuk be.)
Összességében szinte színjeles, tényleg nagyon finom, próbálják ki bátran!
2015. november 2., hétfő
Jön a hideg, a csirkék is bundában járnak
A bundázott hús nem is olyan friss találmány, már 1799-ben is megforgatták a finom falatokat például sörtésztában. Meg valami másban, ami igazán izgatta a fantáziánkat.
Eredmény: az egyik sikerült, a másik nem. Van ez így.
Eredeti recept(ek):
Előkészítjük a csirkét, 6 részre bontjuk, megsózzuk; veszünk némi
disznózsírt, lisztet és zsemlemorzsát, ezeket összekeverjük, megforgatjuk benne
a csirke darabjait, és szép sárgára sütjük, végül pirított zöld
petrezselyemmel megszórjuk.
Vagy: feldaraboljuk a csirkét, veszünk némi lisztet és sört, 2 tojást,
ebből lágy keveréket készítünk, megsózzuk és megforgatjuk benne a csirkét, és
szépre sütjük. Legjobb a kis (fiatal) csirkéből.
Mindkét változatot kipróbáltuk, mint említettük, vegyes eredménnyel.
Bundában sült csirke
1 csirke, feldarabolva
liszt
petrezselyemlevél
1-2 dl sör
tojás
só
A mennyiségek sok hozzávaló esetében nem véletlenül maradtak el, mivel az eredetiben sem szerepelnek. Próbáltuk "szemre" meg józan észre hallgatva megalkotni a modernizált receptet. Szóval:
A lisztes-morzsás-zsíros változat:
Ez az, amivel még kísérletezni kéne, mivel az elkészült kulimász nem akart megtapadni a csirkén. Az arányok változtatásával sem. Végül úgy döntöttünk, ez most kimarad, és sörtésztába mártjuk a csibe minden darabját.
Sörtésztás változat:
Ezt pedig igazából mindenki ismeri, különlegessége csupán annyi, hogy a "húsbundázás" egy viszonylag korai megjelenéséről van szó. Hogy ne legyen annyira szimpla, a lisztből, tojásból, kevés sóból és a sörből álló tésztába beleraktuk a felaprított petrezselymet. A tésztában megforgatott csirkedarabokat olajban sütöttük ki.
Elkészítési idő: sütéssel együtt 1 óra
Nehézségi fok: sörtésztás 5/1, mitől is lenne bonyolult?
Eredmény: Egyszerű, de nagyon ízletes, szaftos húsétel
Tipp:
Az most nincs. Inkább mi várjuk az észrevételeket, hogy vajon mit is kellett volna máshogyan a morzsás változatnál.
Értékelések:
Ádám: 5/5 Nagyon finom, jól elkészített hús. Egyszerű, ám nagyszerű. A tökéletességet úgy tudná elérni, ha petrezselyem helyett snidling kerülne bele.
Melinda: 5/5 A husi kiváló, a sörtészta nagyon jól sikerült.
Szilvi: 5/4 Most szigorú vagyok (megy egy kicsit szomorú is az érdekesebb változat kimaradása miatt), és bár finom volt nagyon, túlontúl egyszerűnek találtam egy jeles osztályzathoz.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Veress Ferenc volt): 5/5 A sörtésztában kisütött csirkefalatok nem száradtak ki, megőrizték kellemes állagukat. Hozzá a háziasszony idén eltett uborkáját és édes fehérbort fogyasztottunk. Kiváló.
Melinda: 5/5 A husi kiváló, a sörtészta nagyon jól sikerült.
Szilvi: 5/4 Most szigorú vagyok (megy egy kicsit szomorú is az érdekesebb változat kimaradása miatt), és bár finom volt nagyon, túlontúl egyszerűnek találtam egy jeles osztályzathoz.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Veress Ferenc volt): 5/5 A sörtésztában kisütött csirkefalatok nem száradtak ki, megőrizték kellemes állagukat. Hozzá a háziasszony idén eltett uborkáját és édes fehérbort fogyasztottunk. Kiváló.
Ez majdnem színjeles, nem is kell nagy kísérletező kedv a kipróbálásához, úgyhogy csak hajrá!
2015. augusztus 4., kedd
Egy nyerő recept!
És akkor most lássuk, mi lesz a főétel a hírös Esterházy Barokk Ételfőző Versenyen készítendő menünkben! Bizony, nem más, mint:
Vegyünk egy szarvascombot, tisztítsuk meg, aztán készítsünk páclevet
borból, ecetből és vízből, valamint minden egyes részére sót, citromhéjat,
szegfűszeget, fahéjat, gyömbért, szerecsendió-virágot és borsot, babérlevelet és rozmaringot, locsoljuk
meg többször vele melegen, és hagyjuk pácolódni; aztán spékeljük meg, és süssük
át szépre szaftban; amikor jót átsült, és időnként a páclével öntöztük,
tálalhatjuk, és adhatjuk hozzá ugyanazt a szószt, vagy készíthetünk egy édes
mártást ribizlivel, vagy meggyből, és facsarjunk rá citromot.
Mai átiratban:
Marhasült hollandi módra
Hozzávalók 4 személy részére:
50 dkg marhahús (comb, de a legjobb a fehérpecsenye)
4 dl vörösbor
1 dl ecet
víz
10 dkg kenyérszalonna
fél citrom reszelt héja
1 teáskanálnyi őrölt szegfűszeg
1 teáskanálnyi őrölt fahéj
1 teáskanálnyi szerecsendió
1 mogyorónyi darab friss gyömbér, reszelve
2 babérlevél
2 szál friss rozmaring
2 teáskanálnyi őrölt bors (frissen őrölt esetén kevesebb)
Összekeverjük a bort és az ecetet, majd ráöntjük a megtisztított húsra, annyi vizet adunk hozzá, hogy éppen ellepje. Így hagyjuk egy-két órát pácolódni. Aztán a húst egy sütőtálba tesszük, lehetőleg olyanba, aminek nem nagy az átmérője, viszont mély, így a páclé majd itt is ellepheti a bocit.
A fűszerekkel szép egyenletesen megszórjuk a húsdarabot, majd szalonnacsíkokkal borítjuk és felöntjük a páclével.
Fedjük le, és így pároljuk közepes lángon, majd úgy fél óra elteltével a fedőt levéve, a lével locsolgatva süssük készre.
Az elkészült húsról a levet öntsük le, szűrjük át, és kevés liszttel sűrítve készítsünk mártást. Második mártásként készíthetünk némi gyümölcsből, vagy magas gyümölcstartalmú lekvárból is könnyű mártást: csak némi cukkorral "rottyantsuk" össze a gyümölcsöt (valami bogyós a legjobb).
Mi most krumplipürével ettük, de autentikusabb valami gombócfélével.
Elkészítési idő: 1-1,5 óra, plusz a pácolási idő
Nehézségi fok: 5/4 nem könnyű a marhahússal bánni
Eredmény: mennyei lakoma
![]() |
| Igen, a tálaláson még dolgozni kell egy kicsit... |
Tipp:
Sóval még véletlenül sem kínáltuk meg szerencsétlen marhahúst, elkerülendő a bocskortalpasodási folyamatot.
Sajnos kihagytuk a "kérgesítést" is, vagyis azt a mozzanatot, amikor sütőbe helyezést előtt némi zsiradékon megpirítjuk a hús külsejét, ami ez által kap egy "kérget", ami megóvja a benne lévő nedvek elpárolgásától, így szaftosabb marad és puhább lesz. Mentségünkre legyen mondva, az eredeti receptet kívántuk követni. Máskor azonban nem hagyjuk ki ezt a lépést!
Vigyázzunk, hogy ne süssük túl! 180 fokon egy óra alatt megsül.
Értékelések:
Ádám: 5/5 Valamit nagyon értenek ezek a bolygó hollandusok, úgy tűnik, a fűszerkereskedelem, a hajózás és a tulipánnevelgetés mellett nagyon jó a konyhájuk is. Kifejezetten finom, fűszeres különlegességgel van dolgunk. Egy kis mézet még el tudtam volna képzelni a levébe, úgy lenne igazán fenséges ez az étel.
Melinda: 5/4 Az ízvilág nagyon jó, a marhacomb egyben sütésének technikáján kell javítanunk, hogy omlósabbra sikerüljön.
Szilvi: 5/5 A marha bizony nem csirke, vagyis nem várható, hogy vajpuha legyen, de tény, hogy lehettünk volna ügyesebbek is. Az íze miatt azonban megérdemli az ötöst, minden tökéletes harmóniát alkot ebben az ételben. A különböző fűszerek és a gyümölcsös mártás együtt új értelmet az az ínyenc fogalmának.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kuslics Beáta volt): 5/4,5 Mert nagyon finom, csak a mártás lehetett volna kicsit édesebb.
Összességében ez majdnem kitűnő eredmény, a főzőversenyen még ennél is jobb lesz, várjuk minden kedves olvasónkat egy kóstolóra augusztus 15-én Fertődön, a kastéllyal szembeni területen!
2015. április 4., szombat
Házinyúlra lőttünk...!
Ízletes, kissé részeges nyúlragu Húsvét tiszteletére, egyenesen 1799-ből. Mielőtt az eredeti recept olvasása bárkit is eltántorítana a kipróbálásától, előre bocsátjuk, hogy a vér a mi ételünkből természetesen kimaradt.
Vadnyúlból vagy őzből készítendő
A húst feldaraboljuk, és egy edénybe tesszük. Egy darab
jóféle szalonnát, egy-két kisebb fej fokhagymát, egy kevés bazsalikomot és
kakukkfüvet egy mozsárban finomra aprítunk, és hozzáadjuk a húshoz. Hozzáadunk
még egy vöröshagymát, egy babérlevelet, néhány borókabogyót, sót, borsot, némi
szerecsendiót és egy pohár vörösbort. Hagyjuk jól átpárolódni, amíg elfő a
leve. Akkor egy kanálnyi lisztet pirítsunk meg, adjunk hozzá némi cukrot,
töltsük fel barna vagy fehér húslevessel, és hagyjuk a húst addig főni, amíg
puha nem lesz. Akkor átszedjük a húst egy tiszta edénybe, a zsírt lemerítjük
róla (gondolom, a léről), és a szószt szűrőn átszűrjük a húsra, és adunk hozzá
egy kevés ecetet vagy citromlevet, egy kevés citromhéjat, így már készen áll a
tálalásra. Ez a szósz készülhet vérrel is, különösen nyúl esetében. Ezt a végén
kell beletenni, és együtt felfőzni, de állandóan keverve, nehogy
megcsomósodjon.
Vadnyulat nem sikerült szerezni, ezért házinyúlra lőttünk, amelyet egy-két napig zöldséges páclében fürdettünk, hogy kicsit "vadabb" íze legyen. Arról nem is beszélve, hogy így nem annyira száraz a húsa. Lássuk, milyen recept született így:
| Roger nyúl a pácban |
Vadnyulat nem sikerült szerezni, ezért házinyúlra lőttünk, amelyet egy-két napig zöldséges páclében fürdettünk, hogy kicsit "vadabb" íze legyen. Arról nem is beszélve, hogy így nem annyira száraz a húsa. Lássuk, milyen recept született így:
Részeges nyúlragu
Hozzávalók 4 személyer:
egy nyúl - úgy azért egyszerűbb, ha konyhakész :D
10 dkg szalonna
1 kisebb fej fokhagyma
1 fej vöröshagyma
bazsalikom
kakukkfű
1-2 babérlevél
borókabogyó
só
bors
szerecsendió
2,5 dl pohár vörösbor
1 evőkanál liszt
1 evőkanál cukor
1/2 liter húsleves
1/2 liter húsleves
1 kanál borecet vagy egy fél citrom leve és reszelt héja
A nyulat feldaraboljuk, és fedeles serpenyőbe vagy laposabb lábosba tesszük a darabokat. A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk és egyenletesen rászórjuk a húsra. A fokagymát fokhagymanyomón átpréseljük, és szintén elosztjuk a húson. Rászórjuk a zöldfűszereket (ha van friss, az a legjobb, apróra vágva), végül jöhet a só, bors, szerecsendió. A babérlevelet termsészetesen egyben tesszük bele, hogy a végén ki lehessen halászni a raguból. Végül egy evőkanálnyi borókabogyót is elosztunk a húsdarabok között, és felöntjük a vörösborral. Kis lángon, fedő alatt kezdjük főzni.
Amikor a leve elfőtt, és már a hús is nagyjából puha, megszórjuk egy kevés liszttel és cukorral, majd felöntjük a húslevessel. Amikor már jó sűrű a szósz, hozzáadjuk az ecetet vagy citromlevet és -héjat (mi az utóbbit használtuk). A szósz átpasszírozását kihagytuk, jól állt neki a darabosság.
Egy utolsó forralás után nokedlivel tálaltuk (bizony, a 18. század végén már ettek eleink nokedlit).
Elkészítési idő: 1,5 - 2 óra
Nehézségi fok: 5/3 - a nyúl számunkra ismeretlen anatómiája megnehezítette a darabolást, és bár nem bonyolult étel, volt vele némi szöszmötölés
Eredmény: egy pikánsan jó ízű, kellemesen laktató ragu
Tipp:
Nyilván vadnyúlból a legjobb, aki tud szerezni, próbálja feltétlenül ezt az ételt "vadon" is. Arról nem is beszélve, ha esetleg akad némi őzhús. Vad esetén burgonyakrokettet ajánlanánk hozzá - igaz, az nem túl autentikus 1799-ben, de finom!
Értékelések:
Ádám: 5/5 A vörösborban megrészegített nyúl igen porhanyósra és finomra sikeredett a főzés alatt. Mellé a nokedli jó választásnak bizonyult, de szerintem jó lehet egy kis rizi-bizivel is.
Melinda: 5/5 Omlós, ízletes hús egy igazán finom, összetett ízvilágú mártásban. Feltétlenül ötöst érdemel!
Szilvi: 5/5 A hús nagyon finom lett, a nyúl eleve nem zsíros, de ezzel az elkészítéssel nem is szárad ki. A szószból kiérződött a bor íze, a fűszerek pedig igen ízletes elegyet alkottak.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nagyon kellemes, pikáns lett a szósz, a hús igazán puha és szaftos volt. Talán kicsit kevesebb citrom kellett volna bele. Ünnepi asztalra mindenképpen el tudom képzelni.
Összesítve: Ez bizony szín jeles. Más nem is javasolhatunk, mint azt, hogy tessék kipróbálni, ha akad a hűtőben egy nyúl!
A nyulat feldaraboljuk, és fedeles serpenyőbe vagy laposabb lábosba tesszük a darabokat. A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk és egyenletesen rászórjuk a húsra. A fokagymát fokhagymanyomón átpréseljük, és szintén elosztjuk a húson. Rászórjuk a zöldfűszereket (ha van friss, az a legjobb, apróra vágva), végül jöhet a só, bors, szerecsendió. A babérlevelet termsészetesen egyben tesszük bele, hogy a végén ki lehessen halászni a raguból. Végül egy evőkanálnyi borókabogyót is elosztunk a húsdarabok között, és felöntjük a vörösborral. Kis lángon, fedő alatt kezdjük főzni.
Amikor a leve elfőtt, és már a hús is nagyjából puha, megszórjuk egy kevés liszttel és cukorral, majd felöntjük a húslevessel. Amikor már jó sűrű a szósz, hozzáadjuk az ecetet vagy citromlevet és -héjat (mi az utóbbit használtuk). A szósz átpasszírozását kihagytuk, jól állt neki a darabosság.
Egy utolsó forralás után nokedlivel tálaltuk (bizony, a 18. század végén már ettek eleink nokedlit).
Elkészítési idő: 1,5 - 2 óra
Nehézségi fok: 5/3 - a nyúl számunkra ismeretlen anatómiája megnehezítette a darabolást, és bár nem bonyolult étel, volt vele némi szöszmötölés
Eredmény: egy pikánsan jó ízű, kellemesen laktató ragu
Tipp:
Nyilván vadnyúlból a legjobb, aki tud szerezni, próbálja feltétlenül ezt az ételt "vadon" is. Arról nem is beszélve, ha esetleg akad némi őzhús. Vad esetén burgonyakrokettet ajánlanánk hozzá - igaz, az nem túl autentikus 1799-ben, de finom!
Értékelések:
Ádám: 5/5 A vörösborban megrészegített nyúl igen porhanyósra és finomra sikeredett a főzés alatt. Mellé a nokedli jó választásnak bizonyult, de szerintem jó lehet egy kis rizi-bizivel is.
Melinda: 5/5 Omlós, ízletes hús egy igazán finom, összetett ízvilágú mártásban. Feltétlenül ötöst érdemel!
Szilvi: 5/5 A hús nagyon finom lett, a nyúl eleve nem zsíros, de ezzel az elkészítéssel nem is szárad ki. A szószból kiérződött a bor íze, a fűszerek pedig igen ízletes elegyet alkottak.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nagyon kellemes, pikáns lett a szósz, a hús igazán puha és szaftos volt. Talán kicsit kevesebb citrom kellett volna bele. Ünnepi asztalra mindenképpen el tudom képzelni.
Összesítve: Ez bizony szín jeles. Más nem is javasolhatunk, mint azt, hogy tessék kipróbálni, ha akad a hűtőben egy nyúl!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












