Eredeti nevén Milchbecher, de tulajdonképpen nem más, mint a mai Créme brullée, csak attól kicsit kalóriadúsabb, mivel több tejszínt tartalmaz.
Eredeti recept 1840-ből:
Nyolc pohárhoz három meszely jóféle tejszínt
egy rúdnyi vaníliával és öt lat cukorral jól felfőzünk, hagyjuk
kihűlni, hozzákeverünk nyolc tojássárgáját, és szűrőn át a megfelelő pohárba töltjük. A poharakat óvatosan forrásban lévő vízbe állítjuk, és
erősebb lánggal kérget képezünk rajta. Amikor a massza megszilárdul, a poharakat azonnal asztalra
adjuk. Ugyanezt elkészíthetjük úgy is, hogy vanília helyett keserűnarancs- vagy
citromhéjat, esetleg ibolyateát (szirupot), jó erős kávét vagy csokoládét
teszünk bele.
A hozzávalók mennyiségének átváltása után mindent feleztünk, mert szokás szerint eleink nagyobb családdal, nagyobb vendégséggel számoltak. Tehát:
Créme brullée, ahogyan ükanyáink készítették
Hozzávalók 4 személyre
fél liter tejszín
4-5 dkg cukor
vaníliarúd / vagy vanília aroma
4 tojás sárgája
A tejszínt a cukorral és a vaníliával lassú tűzön felfőzzük, amígy gyöngyözni kezd. Ekkor levesszük a lángról és egyesével, óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákat, így egy sűrűbb masszát kapunk. Ha jól dolgoztunk, sima lesz, így nem szükséges szűrőn át kiadagolni a tálkákba, de ha csomósnak látjuk, mindenképpen érdemes.
A sütőt közben előmelegítjük, úgy, hogy egy mélyebb tepsibe vizet öntünk. A sütő 150-180 fokos legyen.
Mivel nincs kis kézi lángszórónk, amivel a tetejét kérgesíteni szokták, a villanysütő légkeveréses programját használtuk. Pár perc alatt elértünk nagyjából ugyanazt a hatást, majd visszavettük sima sütésre. Nagyjából 20 perc alatt megszilárdul.
Elkészítési idő: bő egy óra
Nehézségi fok: 5/2 A legnehezebb része úgy kiszerencsétlenkedni a forróvizes tepsiből a kész édességet, hogy ne égessük meg a kezünket, és az edényfogó kesztyű se lógjon bele (akár a vízbe, akár a krémbe).
Eredmény: Eleinte alig hittük volna, de Créme brullée!!!!
Tipp
Mi habtejszínt használtunk, de talán kevésbé lett volna zsíros az összhatás, ha főzőtejszínnel próbálkozunk.
Vanília aromából egy bizonyos német márka újdonságát, a bourbon vanília esszenciát használtuk, az illata és az íze igazán pazar, és negyed annyiba kerül, mint egy vaníliarúd.
Szilárdabb állagot érhetünk el, ha a mai receptúra szerint tojásfehérjét is teszünk bele, habár így, lágyan is nagyon kellemes volt.
Értékelések:
Ádám: 3,5/5 Az íze szerintem jó volt, bár nekem mintha hiányzott volna az a bizonyos valami, ami igazán jóvá tette volna. Túlságosan zsírosra sikerült, valószínűleg kevesebb tojás kell bele. Ha valaki ilyen típusú édességre vágyik, maradjon inkább a hagyományos pudingnál.
Melinda: 5/5 Nekem ízlett. Laktató, krémes desszert. A mai ember szájízének már túl zsíros, ezért jó ötlet, ha fele tejjel és egy tojásfehérjével kiváltjuk a sok tejszínt. De azért 5-ös!
Szilvi: 5/5 Kicsit langyosabban nekem jobban tetszett, viszont eléggé laktató, csak a felét bírtam megenni, bármennyire is ízlett. A krémessége az erőssége, és az, hogy bár alig van benne cukor, éppen megfelelően édes.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nekem nagyon-nagyon ízlett, pont kellemesen édes, krémes, a csapat a régi recept szerint forrón tálalta, de hidegen jobban ízlett.
Ez kereken 4,625-ös átlagot hoz, ami már tényleg majdnem ötös. Kísérletnek érdekes volt, speciel még egyikünk sem készített Créme brullée-t, de akinek van egy jól bevált receptje, inkább maradjon annál. Kipróbálni persze nem tilos ezt a verziót sem.
Mivel a desszert készítése közben elbambultunk, több kép nem is született róla, csak a már kész finomság. Így a tavasziasra terített asztal képével búcsúzunk erre a hónapra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése