Ezúton hozzuk csapatunk különdíjas menüsorának első fogását az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválról. Egy ízletes, böjtös lencseleves, ezúttal nem a Storno-család szakácskönyveiből, hanem Misztótfalusi Kis Miklós: Szakácsmesterségnek könyvecskéje (1698.) című munkája alapján.
Eredeti recept:
A
lencsét igen szépen mosd meg két vagy három vízben, tedd fel
vízzel, légyen bő leve, azután metélj vereshagymát, zsályát,
vagy pedig majoránnát egy kanál lisztetlen magolajban piríts meg,
öntsd belé, forrald fel jól véle, és kenyérszeletre tálald
fel; ha gyömbért tész belé, tégy ízlésed szerint. Némelyek
petrezselyemgyökeret is tésznek belé, és megecetezik: te amint
szereted, úgy csináljad és melegen vidd az asztalra.
Amit a recept ír - bár levesnek nevezi - olyan sűrű étel lesz, amit kenyérszeletre téve is meg lehet enni. Vagyis, inkább főzelék volna, mai fogalmaink szerint. Nekünk levesre volt szükségünk első fogásként, így levesnek készítettük el, de kevesebb vízzel nyilvánvalóan főzelékként is elkészíthető, ki hogyan szeretné.
Lencseleves
Hozzávalók 4 személyre
1,5 bögre lencse, lemosva, beáztatva
1-2 petrezselyemgyökér
1 nagyobb fej vöröshagyma
olaj (lehet olíva vagy lenmag is)
só
bors
majoranna
zsálya (friss vagy szárított)
csipetnyi gyömbér (frissen reszelve vagy porított)
ecet
1-2 ek. dijoni mustár
A petrezselyemgyökeret egészen vékony szálakra (zsülienre) vágjuk, 2-3 cm hosszú darabokra. A hagymát megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk.
Az olajon kicsit megdinszteljük a hagymát és a petrezselyemgyökeret, majd hozzáadjuk a zsályát és a majorannát. Amikor a fűszerek is kicsit megdinsztelődtek, beletesszük a lencsét, felöntjük vízzel, megsózzuk, megborsozzuk, a gyömbér is ekkor kerül bele. Egy evőkanálnyi ecettel és némi mustárral ízesítjük, és addig főzzük, amíg a lencse át nem puhul.
Elkészítési idő: kb. egy óra
Nehézségi fok: 5/1 nem bonyolult étel, viszont a fűszerek maradjanak elöl, előfordulhat, hogy szükség lesz további használatukra (mi végül rádupláztunk mindenből, mert jó ízesen szeretjük)
Eredmény: pikánsan ízletes leves, amivel bátran kiválthatjuk az unalmas újévi lencsefőzeléket is!
 |
| Fotó: ©Balla |
Tipp:
Mustárról az eredeti recept nem ejt szót, viszont a leves szinte sikoltott érte, így tettünk bele. Mivel a mustárt már az őskorban is ismerték Európa-szerte, "kenős" változatáért pedig már XIV. Lajos francia király is rajongott, úgy éreztük, nem lesz korszakidegen, ha felhasználjuk.
Ecetet akkor is érdemes beletenni, ha amúgy az ember nem szereti a savanykás ízeket, mivel az ecetsav nagyban csökkenti a lencse "gázképző" hatásait.
Ha nincs otthon zsályánk, helyettesíthetjük pl. tárkonnyal is - kinek mi fordul elő nagyobb valószínűséggel a spájzban.
Tálaláskor egy kanálnyi tejföllel is megbolondíthatjuk!
Ugyan nem kenyérszeletre tettük, de egy kis szeletke pirítós vagy pár kockányi crouton jól mutat mellé.
Értékelés:
Hagyományos értékelés rovatunk most nem lesz, mivel a versenyre készülve csak azt soroltuk fel, hogy miben lehetne javítani az ételen. A recept alapján amolyan "semmi különös"-re számítottunk, ahhoz képest pedig kifejezetten ízletesnek bizonyult. Elsőre is nagyon jól sikerült, másodszorra pedig kifejezetten ínycsiklandó lett!
Ha számokban kéne kifejezni egy átlag értékelést, akkor azt mondhatjuk, hogy erősen közelít a kitűnőhöz. Ötös.
