A nagy visszatérés

Némi szünet után újra a konyhában a csapat! Előbb azonban...


Múzeumi kreatív csapatunk nemcsak főzni szokott, hanem újabban az Ars Historica néven alakult Társulat égisze alatt is nyüzsög. A Társulat célja, hogy rendhagyó formában, drámajáték keretében adjon át hiteles ismereteket a nagyérdeműnek akár a 17. században szokásos peres eljárásokról, akár a Storno család mindennapjairól.

Az Ars Historica Társulat

Polgári históriák címmel mutattuk be végül szeptember 20-án, a Kulturális Örökség Napjain kedvenc kéményseprő családunk mindennapjait, ezt az előadást pedig Advent idejére átdolgoztuk karácsonyi témára. 1896-ban járunk!

Hogy miért is fontos ez most nekünk? Nos, azért, mert az egyik párbeszéd során ifj. Storno Ferencné, Anna asszony megbeszéli a házvezetőnővel, Brunnernéval, milyen menüvel várják a baráti házaspárt, Zettléket vacsorára. A szöveg megírásakor eleve olyan ételeket választottunk, amelyeket szándékunkban állt megfőzni is. Igaz, kicsit hamarábbra terveztük, mint ahogyan végül sikerült sort keríteni rá.

Nézzük az ebédlőben játszódó jelenetet, amelyből kiderül, mit is főztünk december 22-én!


Ebédlő

(A család reggelizik. Stornoné teát tölt, Ferenc Soproni Hírlapot olvas. A cseléd levelet hoz Annának.)

ANNA: Ferenc, tegye már le a napírmányt! Zettl uraság és a neje írt, hogy ma ellátogatnának hozzánk estére, ünnepet köszönteni.

FERENC: Ez jó hír, hiszen régóra várjuk, hogy szerét ejtsék. Apám sajnálni fogja, hogy nem volt idehaza.

ANNA: Mit tervezett mára, Ferenc?

FERENC: A műteremben dolgozom a fertőfehéregyházi kápolna oltártervén.

ANNA (a gyerekek felé): Szépen idd a teát, Miksa, ne szürcsöld! (Visszafordul Ferenchez) Ebédre hazajön?

FERENC: Nem, küldesse csak utánam Terézzel! Délutánra megjövök.

ANNA: Gusztáv és Irma bizonyosan maradnak vacsorára is. Majd megbeszélem Brunnernével, mit tálaljunk.

FERENC: Tegye, Anna, és üzenje meg Zettléknek, hogy felettébb várjuk őket. Nézzen utána annak is, hogyan halad a gyermekek taníttatása.

(A gyermekek bánatosan összenéznek. Közben Ferenc feláll, a cseléd felöltőt, kalapot, sétapálcát hoz.)

FERENC: Uzsonnára megjövök, Anna, Isten áldja.

ANNA: Istan áldja! Az ebédet majd küldöm.

(Ferenc el.)

ANNA (a gyermekekhez fordulva): Most menjetek, játszhattok, amíg megjön Miklós tanító úr.

(Gyermekek vidáman el a Barna szoba felé.)

ANNA: Brunnerné! Jöjjön, kérem!

BRUNNERNÉ (belépve): Igen, asszonyom?

ANNA: Vegye elő anyósom Kochbuchját! Vendégeink lesznek vacsoraidőben.

BRUNNERNÉ: Kik jönnek, asszonyom?

ANNA: Zettl uraság és a kedves felesége, Irma asszony.

BRUNNERNÉ: A gyermekek is jönnek?

ANNA: Róluk nem esett említés a levelükben, így azt vélem, nem.

BRUNNERNÉ: Akkor a kicsinyekre nem kell külön főzetni. Mire gondolt, asszonyom, mivel fogadjuk a vendégeket?

ANNA: Mivel ez egy baráti est, nem kell több tállal minden fogásból, de nem is szeretnék szégyenben maradni szeretett barátaink előtt.

BRUNNERNÉ: Láttam valahol, asszonyom, ebben a könyvben egy ecetes szósszal készült rostélyos receptúrát. Megtisztelhetnénk ezzel Zettl uraságot. Van is az ő jóféle ecetjéből a spájzban...

ANNA: Ez egy kiváló ötlet, Brunnerné! Az jutott eszembe, Irma felettébb kedveli a cseh levesünket, kiváltképp szalonnás knédlivel. Levesnek főzessen azt!

BRUNNERNÉ: És mi legyen az édesség a vacsora végére? Egy könnyű kis francia krémet tálaljunk?

ANNA: Nem, nem. Van egy igen ízes tortaleírásom a saját, kézzel írott receptjeim között, a karmelitatorta. Ezt magam fogom elkészíteni. Mondja meg a szakácsnénak, desszertre ne legyen gondja!

BRUNNERNÉ: Nyugodjék meg, asszonyom! Gondom lesz rá, hogy ne maradjunk szégyenben Zettlék előtt!

(Anna el.)

Az ünnepi asztal

Szereplők (a teljes gárda):

ifj. Storno Ferenc - Osváth Ádám
neje, Anna asszony - Kuslics Katalin
Brunnerné, házvezetőnő - Krammerhofer Szilvia
Miksa úrfi, Ferenc úrék fiacskája - Balla István
Anna kisasszony, Ferenc úrék leánykája - Garád Tímea
Hilda, cselédlány - Kuslics Ágnes
Teréz, cselédlány - Osváth Zita
Miklós, házitanító - Balla Zoltán
Zettl Gusztáv - Preidl Mihály
neje, Irma asszony - Prekker Katalin
Anton, Miksa úrfi pajtása - Preidl Márk

Szövegkönyv: Kuslics Katalin

A fotókért köszönet illeti Balla Barnáné Klárit, a Társulat hivatalos fotográfusát!

Még egyszer, régiesben

Megjegyzés:
A vendégségbe érkező Zettl Gusztávnak ecet- és likőrgyára volt Sopronban, valamint ő maga is foglalkozott műgyűjtéssel. Ifj. Storno Ferenc gyermekkori jó barátjaként gyakran látogatták egymást. A Zettl-Langer Gyűjtemény ma is a leszármazottak tulajdonában van, a Balfi utca 11. szám alatt látogatható.


Mindezek után már csak egy dolog van hátra: a bejelentés, miszerint hamarosan JÖN JÖN JÖN a legutóbbi főzőcskéről szóló bejegyzések sora!

Elsőre nem is rossz!

Úgy is mondhatnánk: mentünk, főztünk, nyertünk!

Csapatunk – a szokásostól kissé eltérő összeállításban – részt vett szombaton a II. Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválon, ahonnan különdíjjal térhettünk haza Úri konyha kategóriában. Mivel első alkalommal vettünk részt hasonló megmérettetésen, igazából már a lehetőségnek is örültünk, így azonban, különdíjasként, igencsak büszkék vagyunk a teljesítményünkre.

Csapatunk a díjjal

Emléklapunk,
herceg Esterházy Antal aláírásával

Beszámolónkat vezesse fel ez az idézet, amelynek szövege és szerzője is nagyon jól illik a hétvége eseményeihez:

„A szakács műve múlandó, minél jobb, annál hamarabb elpusztítják! De ő maga titkos hős, jobbára ismeretlen, a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye!”

(gróf Esterházy Pál nádor, 1635-1713)

Most pedig következzék a beszámoló!

Melinda ezúttal nem tartott velünk, mivel elutazott, ezért Kata és Szilvi mellett Osváth Ádám, a Soproni Múzeum ifjú történésze forgatta a nyársat.

A csapat, itt még tiszta kötényben

Hozzá kell tenni: Ádám érdeme, hogy egyáltalán részt vettünk a rendezvényen, ő hozta az ötletet, és elmondhatjuk, hogy pillanatok alatt oszlopos taggá avattuk. Jelen volt még Tóth Imre múzeumigazgató úr is, aki szintén nagy kedvvel szorgoskodott körülöttünk.

Már reggel hatkor útra keltünk Fertőd felé, hogy hét órakor elfoglalhassuk helyünket, és hozzáfoghassunk a főzéshez. A szabályok értelmében csak a korban ismert hozzávalókat és friss zöldfűszereket használhattunk, kizárólag szabadtűzön vagy parázson süthettünk-főzhettünk.

Eszközhasználatban is igyekeztünk mellőzni az olyan konyhafelszerelést, ami nem felel meg a korszak hangulatának. Persze, volt, amiben muszáj volt kompromisszumot kötni, így például Melinda mini grilljét használtuk, azon, parázs felett főtt és sült meg a teljes menüsor, a desszertet pedig hűtőtáskában, jégen hűtöttük le.

Közben interjút is adtunk a Duna TV riportereinek

A menü a következőképpen alakult:

Francia zöldborsóleves, spanyol szelet nyárson, boron párolt kertjavával, desszertnek pedig francia krém levendulamézen karamellizált gyümölcsökkel.

A levest és a húst már elkészítettük korábban, receptjeik olvashatók itt a blogon is, a desszert pedig még számunkra is új volt, nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön. A receptet hamarosan közzé tesszük a blogon.

Az ételekhez menükártyát is kellett készítenünk, ez így nézett ki. Melinda szerkesztette, szerintünk nagyon szép lett!

Fél kilenc körül kezdhettünk főzni, ekkora lett tökéletes a parázs, és délután fél kettőkor tálaltuk fel a zsűrinek a fogásokat. Mivel ez után az eredményhirdetésre csak öt órakor került sor, a várakozás ideje alatt az arra járó közönségnek kínálgattuk ételeinket. Bizony, hamar el is fogyott minden az utolsó morzsáig!

Fél négy körül összepakoltunk, és nyakunkba vettük a kastély parkját egy kis levezető bohóckodásra. Ennek eredményével búcsúzunk mára.

Nézd csak, Jospeh!

Thomas Gainsborough után szabadon

Vonulunk a díszlépcsőn

Irány Fertőd!

Idén második alkalommal rendezik meg Fertődön az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivált, amelyen ezúttal mi is részt veszünk!!!!

Úgy ám, reszkessenek a konkurens csapatok, mert megyünk, és szándékunk szerint mindenkit lenyűgözünk remekbe szabott barokk ételsorunkkal az "Úri konyha" kategóriában! Találkozzunk az Esterházy Kastély előtt augusztus 2-án szombaton, lesz kóstoló, lesz zsűri, meg sem állunk Fényes Miklós herceg konyhájáig!

A programról és a versenyről bővebben itt:
http://fertodfesztival.hu/

Csak annyit mondok: CSOKIFELFÚJT

Egy habkönnyű, nagyoncsokis desszert, amit mindenki imádni fog!

Az 1799-ben kelt receptúra az alábbiak szerint rendelkezik:

Végy egy negyed font mandulát, ugyanannyi cukrot, aprítsd kicsire, és tedd egy tálba. Darabolj fel egy szelet csokoládét, meg egy kis citromhéjat. Tégy hozzá két tojásfehérjét, verd  keményre az egészet, csinálj belőle kis kupacokat a tepsi lapján, mintegy tízet, aztán süsd meg őket tortasütőben.

Ehhez képest mi így csináltuk:

Hozzávalók

10 dkg mandula (ledarálva)

10 dkg cukor

10 dkg minőségi étcsokoládé (ez úton tiltakozunk a tortabevonó ilyetén felhasználása ellen)

fél citrom reszelt héja

2 tojás fehérje

kevés vaj és liszt a tortaforma kikenéséhez

A darált mandulát elkeverjük a cukorral és a citromhéjjal. Közben a csokit gőz felett felolvasztjuk és melegen tartjuk a következő fázisig. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, hozzáadjuk a mandulás keveréket, fakanállal finoman beleforgatjuk. A felolvadt csokit is óvatosan hozzákeverjük.

A masszát kivajazott, kilisztezett tortaformába (max. 20 cm-es átmérő) öntjük, vagy hasonlóan kikent muffintálca mélyedéseibe osztjuk. Utóbbi esetben minden mélyedést teletölthetünk, mert nem fog feljebb emelkedni. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 15-20 percig sütjük (tűvel megszurkálva ellenőrizhető az állapota).

Elkészítési idő: 30-40 perc

Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték

Eredmény: arra nincsenek szavak, hogy ez mennyire finom!

Tipp:

Aki netalántán túlságosan fogyókúrás fogásnak ítélné, bátran mellékeljen hozzá egy kupac tejszínhabot. Garantáltan megéri!

Jól mutat mellette a mentalevél, mint díszítés.

Bogyós gyümölcsökkel sem lehet rossz (eper, málna, áfonya, ahogy tetszik).

És akkor most itt álljunk le, mert már látom lelki szemeim előtt gyümölccsel, habbal, mentalevéllel, és csorog a nyálam a billentyűzetre.

Értékelések:

Kata: 5/5 A citrom természetesen ismét elmaradhatatlan alapanyag, de passzolt a NAGYON édes sütibe. Érdekes, hogy nem volt benne liszt, mégis remekül összeállt. Tökéletes megkoronázása volt a lakomának :)

Melinda: 5/5 Inkább desszert kategóriába sorolnám, és egy kis tejszínhab mindenképpen jól jött volna hozzá.

Szilvi: 5/5* Le vagyok nyűgözve! Tény, hogy még lehetett volna hozzá adni tejszínhabot, egyebet, de így önmagában is fejedelmi.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5* Ilyet kérek még! Rendszeresíteni kéne, süssetek máskor is!

Ez összességében egy kitűnőnél is kitűnőbb eredmény, ez már-már annyit tesz, hogy kötelező kipróbálni!

Spanyol nyárs – kerti sütögetésre fel!

Egy nyárson sült finomság, friss, mediterrán hangulatot idéző ízekkel – akár a szabadban is elkészíthető.

Az eredeti recept így szól:

Végy egy szép szelet borjúcombot, sózd és tűzdeld meg szalonnával, aztán fűzd nyársra. Kend meg vajjal és citromlével, majd szórd meg zsemlemorzsával. Amikor megsült, készíts szószt két kanálnyi borecetből, két kanálnyi húslevesből, adj hozzá apróra vágott citromhéjat és fűszert, öntsd egy kis tálkába, így add az asztalra.

Mindebből az alábbi recept született:

Spanyol nyárs 4 főre

4 nagyobb szelet sertéshús (borjút majd akkor szerzünk, ha nyertünk a lottón)

10-15 dkg füstölt szalonna (kenyérszalonna)

3 dkg vaj

½ citrom leve

zsemlemorzsa

4 evőkanál borecet

6 evőkanál húsleves

½ citrom héja

zöldfűszerek ízlés szerint

A hússzeleteket keskenyebb csíkokra vágjuk, kiklopfoljuk, és a vékonyra szelt szalonnával megtűzdeljük.

Nyársra húzzuk, a felolvasztott vajjal, majd a citromlével is megkenjük, zsemlemorzsával vékonyan megszórjuk. Grillsütőben vagy parázs felett megsütjük. Mivel vékonyak a szeletek, nem szabad sokáig sütni, különben kiszárad!

Egy tálban összekeverjük a levest, a borecetet és a citromhéjat, beletesszük a fűszereket és hagyjuk kicsit összeérni. A választott fűszer lehet szinte bármi, ami illik a húshoz, mi mediterránra hangoltuk: kevés rozmaring és majoranna, nagyobb adag bazsalikom és oregano, pici kakukkfű.

Elkészítési idő: kb. 45 perc

Nehézségi fok: 5/1 Igazán nem nehéz, ha egyszer az ember belejön, hogyan tűzdeljen meg szalonnával egy vékony hússzeletet.

Eredmény: ízletes, könnyű nyári húsétel

Tipp:

Köretet a recept nem írt hozzá, de jól illik mellé a pirított burgonya, szigorúan zsíron pirítva! Fitneszmenüként is fogyasztható, soványabb húsféléből, zöldsalátával.

Sertéscombot használtunk, de aki szaftosabbra vágyik, készítse tarjából, úgy is finom lehet.

Semmiképp ne süssük túl, mert könnyen kiszárad! Sülés közben is kenegethetjük vajjal, citrommal, szórhatjuk újabb adag morzsával.

Értékelések:

Kata: 5/5 A citrom miatt aggódtam egy kicsit, de kellemesen csalódtam. Különleges, de a mai embernek is jóleső fogás. Mondjuk, szelet húst most spékeltem először... Remek lehet szabadtéri grillen, parázs felett is.

Melinda: 5/4 A húst kissé túlsütöttük, ezért adok 4-est. Amúgy jó az ízkombináció, finom volt.

Szilvi: 5/5 Kicsit kiszáradt, de nekem így is ízlett, szeretem a szárazabb húsokat. Az öntettel különösen nagyon jó volt. Salátával tudnám elképzelni, úgy, hogy ebből az öntetből teszek arra is, dresszingnek.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Kifejezetten jó volt, a citromos íz elsőre furcsának tűnt, de meg lehetett szokni, utána pedig már etette magát.

Összességében ez egy 4,75-ös átlag, ami jelesnek minősül, tessék kipróbálni!

Borsóleves francia módra

Könnyű, harmonikus ízű, igazán finom leves. Végre ettünk egy jót!

Nézzük az eredeti receptet 1840-ből:

A borsót jóféle szalonnával puhára főzzük, aztán szitán áttörjük. Zellert, pórét, sárgarépát, petrezselyemgyökeret vékony csíkokra vágva vízben megfőzünk, a végén hozzáadunk egy kis finomra vágott turbolyát és egy kevés sóskalevelet. Ezt az áttört borsóra öntjük és összefőzzük, aztán pirított zsemlekockákat kevés húslevesben megpuhítunk és hozzáadjuk a borsóleveshez. Szalonnakockákkal garnírozhatjuk.

Lássuk, mi lett belőle!

Hozzávalók 4 főre

10 dkg kenyérszalonna (bőre nélkül)

25 dkg zöldborsó

1 kisebb zellergumó

3 közepes sárgarépa

2 közepes fehérrépa

1/2 szár póréhagyma

néhány levél sóska

friss turbolyalevelek

½ liter húsleves (maximum)

2 zsemle

1 kanál vaj

Az apróra kockázott szalonnát üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a zöldborsót, amit a szalonnából kisült zsiradékon megpárolunk. Felengedjük annyi húslevessel, hogy ellepje, és puhára főzzük, majd áttörjük.

Közben úgy másdél liternyi vízben feltehetjük főni a vékony csíkokra (trendi kifejezéssel élve „zsülienre”) vágott zöldségeket: a sárga- és fehérrépát, póréhagymát, zellert. Ilyen vékonyra vágva elég gyorsan megfő, amikor már majdnem teljesen puha, adjuk hozzá a felaprított turbolyát és sóskalevelet, és öntsük hozzá az átpasszírozott borsóhoz. Forraljuk össze, és főzzük addig, amíg minden zöldség puha nem lesz.

Egy serpenyőben kevés vajon pirítsuk meg a kockákra vágott zsemlét, amit majd tálaláskor levesbetétként tegyünk hozzá.

Elkészítési idő: kb. 1 óra

Nehézségi fok: 5/2 Nem igazán nehéz, de nem tudunk szépen „zsülienezni”, és két lábos meg egy serpenyő is bekerült a mosogatóba egyetlen leves miatt.

Eredmény: könnyű, kellemes, harmonikus ízhatású leves

Tipp:

Szitán áttörés vagy passzírozás helyett a botmixer a tökéletes megoldás, az apró szalonnadarabkákat is csodásan krémesre darálja.

Az eredeti recept által írt zsemlekockás sűrítést kihagytuk, szerettünk volna végre egy olyan levest enni, ami nem főzelék. A plusz feltétként alkalmazott szalonnakockákat is elhagytuk, persze, lehet bele tenni, lehetőleg pirítva.

Értékelések:

Kata: 5/5* Nagyon finom! A turbolyától féltem, mert még sosem kóstoltam, de nagyon harmonikus ízt adott az ételnek. Inkább lágy, semmint intenzív az íze. Amint lesz friss borsóm, újra megfőzöm.

Melinda: 5/5 Egyszerűen finom volt, tartalmas, nem tudok mit hozzáfűzni.

Szilvi: 5/5* Nagyon-nagyon finom, kellemesen pikáns, tartalmas, de könnyű. Nem dominál benne túlzottan semmi, kiérezni a szalonnát, a turbolya és a sóska enyhén savanykássá teszi. A zsemlekocka jó volt bele, de anélkül is tökéletes. Friss nyári zöldségekből lehet a legjobb!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Az volt benne a legjobb, hogy nem igazán szokatlan, vagyis megfelel a mai ízlésnek, mégis valami új. Kérek még!

Összességében ez egy erős jeles, sőt, kitűnő, és ezzel az eddigi legjobb levesünk.

Ötlet a húsvéti sonka felhasználásához - Sonkás tésztalapok

Egy igazán ízletes, laktató, egyszerűen elkészíthető étel. Nagyon finom!


Az eredeti recept így hangzik:

Először készíts tésztát tojásokból, de vizet ne tégy hozzá. Nyújtsd ki vékony lappá, mint a metélttésztához, vágj belőle darabokat, főzd ki vízben, majd terítsd egy ruhára és hagyd megszáradni.
Végy egy fél font sonkahúst, aprítsd kicsire, végy egy fél meszely tejszínt, keverj hozzá tojást, jól forrald össze, ezután kenj ki vajjal egy serpenyőt, tégy bele tésztalapot, öntsd rá a tejszínes tojást is. Ezután tedd a kemencébe parázs közé.

Mielőtt a 4 személyre szabott receptre térnénk, pár apró megjegyzés.

A meszely régi űrmértékegység, általában 3-4,5 dl közé tehető, leginkább a mai 0,33 literes kiszerelésnek felelne meg. Ez eléggé kis adagnak tűnt.

A szöveg alapján valami olyan kinézetű ételre gondolhatnánk, mint az angolszász húsos piték: a serpenyő vagy tortaforma kibélelve tésztával, abba beleöntve a töltelék, és mindezt megsütik. Lehet, így kellett volna eljárnunk, és érdemes is volna így kipróbálni, de a szokásos problémánk, a mennyiségek ritkás említése miatt túl sok tésztánk lett. Ezért lett belőle rakott tészta. Most próbálok két külön receptet adni, ki-ki próbálja ízlése szerint.


Sonkás tészta (2 személyre, talán)

1 tojás
liszt
15 dkg sonka
2 dl főzőtejszín
vaj
só

Az egyik tojásból liszttel tésztát gyúrunk. Annyi liszt kell bele, amennyit felvesz, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Vigyázat! Mivel vizet nem szabad beletenni, apránként adjuk hozzá a lisztet! A kész tésztát nyújtsuk vékonyra, vágjunk belőle nagy kockákat, és lobogóan forró vízben főzzük ki. Ránézésre talán kevésnek tűnik a tészta mennyisége, de mire kifő, alaposan megdagad.

A kifőtt tésztalapokat fektessük tiszta konyharuhára, hogy megszáradjanak.

Egy serpenyőben a tejszínt keverjük el a másik tojással, és az apróra vágott sonkát is hozzáadva főzzük össze, amíg felforr. A só ki ne maradjon!
Egy cseréptálat vagy jénait kenjünk ki vajjal, béleljük ki tésztalapokkal, öntsük rá a tejszínes öntetet, fedjük le, és 180-200 fokos sütőben süssük 15 percig, majd a fedőt/alufóliát leszedve még öt percig, hogy kicsit megpiruljon.


Sonkás rakott tészta 4 személyre

5 tojás
liszt
25-30 dkg sonka
5 dl főzőtejszín
vaj
só

3 tojásból tésztát gyúrunk, mint az előzőnél, és ugyanúgy ki is főzzük a tésztalapokat.
A tejszínt a másik két tojással és az apróra vágott sonkával összeforraljuk.
A kivajazott sütőedény aljára teszünk pár tésztalapot, arra a tejszínes keverékből egy réteget, arra megint tésztát, majd ismét sonkát, amíg minden el nem fogy. A tetejére tejszínes réteg kerüljön.
180-200 fokos sütőben 15 percig sütjük lefedve, majd további 5 percig fedél nélkül.

Elkészítési idő: nagyjából egy és negyed óra
Nehézségi fok: 5/2 (a tészta picit megbonyolítja)

Eredmény: nagyon finom, laktató, mindenkinek csak ajánlani tudjuk!

Tipp:

A tészta, amikor megfő, érdekes, vaskos, bőr állagú lesz. Mindenképpen érdemes meggyúrni, bolti változattal egész biztosan nem helyettesíthető.

Mi igazi, házi füstölésű sonkát használtunk Kata jóvoltából, és ez a füstös íz adja meg az étel lényegét, érdemes hát áldozni rá a húsvéti sonkából!

A sonka sóssága miatt nem mertünk nagyon sózni. Kellett volna.

Önmagában is finom, de első próba után lehet hozzáadni egyéb fűszert is, kinek mi hiányzik róla.


Értékelések:

Kata: 5/5 Finoooooommmmmm... :) Laktató, jó ízkombináció, mégis különlegesebb, mint a mai sonkás tészta. Sózhattuk volna bátrabban. Sokkal bátrabban. A panadel leves után újabb recept került a privát repertoáromba.

Melinda: 5/5 Kifejezetten jó ízű és állagú tészta sikeredett. Talán még egy kis borssal lehetett volna feldobni (persze, tudjuk, hogy ez a fűszer akkoriban nagyon drága volt).

Szilvi: 5/5 A legjobb eddig, amit próbáltunk! Személy szerint, ha legközelebb csinálok ilyet, egy kis sajtot szórok majd a tetejére, nekem csak az hiányzott róla.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Osváth Ádám volt): 5/4 Nagyon finom, ízletes tésztájú, ugyanakkor kicsit sótlan.

Ejnye, Ádám, ezért egy teljes pontot levonni! Sószóró!!! :D

Összességében: 4,75 az átlaga, ez már testvérek között is jeles.

Húsvéti üdvözlet

A Storno-gyűjteményben is beköszöntött a Húsvét, ünnepi díszbe öltöztettük az ebédlőasztalt.

Fotó: Kiss Melinda

Ezzel a képpel kívánunk minden kedves olvasónknak szép Húsvétot, napsütést és virágillatot!

Üdvözlettel: Kata, Meli, Szilvi

Krémes karfiolleves

Kétszeresen sűrített, egyszerű, laktató leves – vegyes, nem túl lelkes fogadtatással

Szokás szerint kezdjük az eredeti recepttel:

Végy három, jó bokros karfiolt. Tisztítsd meg őket alaposan, és szeld fel. Főzd fel vízben, és Bouillonnal felöltve főzd puhára. A Bouillon szintje álljon magasan. Egy negyed font vajon megpirítunk 6 lat lisztet, és a Bouillonnal főtt karfiollal felöntjük. Hagyjuk egy kicsit pihenni, majd parázson lassan felforraljuk, míg gyöngyözni kezd. Amikor már forr, 8 tojássárgáját egy teásfazéknyi vízzel világosra keverünk, és a karfiollevesbe öntjük. Ezután adható még hozzá egy fél szerecsendió és némi só.

Ez, mint mindig, egy kisebbfajta hadseregnek is elegendő mennyiség, így alaposan csökkenteni kellett az adagokat. Használható recept létrehozására tett kísérletünk eredménye:

Hozzávalók 4 személyre:

1 kisebb fej karfiol

víz

1,5 liter húsleves

1 ek vaj

liszt

2 tojás

só

szerecsendió

A karfiolt megtisztítjuk és felszeleteljük, egy fazék vízben félpuhára főzzük. Felöntjük a húslevessel, és addig főzzük, amíg a karfiol teljesen puha nem lesz. Amikor megfőtt, az amúgy is apróra szétesett darabokat kicsit átnyomkodjuk, hogy krémesebb legyen az eredmény.

A vajon kevés liszttel világos rántást készítünk, és azzal sűrítjük a levest. Felforraljuk, és amikor már forr, a két, vízzel elkevert tojással legírozzuk. Sóval, szerecsendióval ízesítjük.

Elkészítési idő: kb. 1 óra

Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték

Eredmény: sűrű, laktató, sápadt színű leves (vagy főzelék)

Fotó: Bolodár Zoltán

Tipp: 

A Bouillon egy húsleves-szerű alaplé, általában házi húslevessel helyettesíthető, végső esetben leveskockás megoldással is élhetünk.

A karfiol első főzőlevét érdemes lecserélni, mielőtt hozzáadjuk a levest, mivel így túlságosan dominált a karfiol íze.

Éppen ezért, bár mi két kis fej karfiolt használtunk, lehet, hogy egy is elég.

Tettünk bele egy kis borsot is, tálaláskor pedig pici petrezselyemmel szórtuk meg, hogy jobban nézzen ki.

Értékelések:

Kata: 5/3 Fura. Kicsit sűrű lett, nekem az íze sem annyira tetszett, pedig nagyon szeretem a leveseket. Összességében ehető, pláne ha éhes az ember.

Melinda: 5/3 Igazi, fogyókúrázók számára is fogyasztható, sűrű, krémszerű karfiolleves. Kicsit az ízét még lehetne fokozni. Sajnos mi nem tudunk olyan igazi alaplevet gyártani (a leveskocka meg sem közelíti) mint elődeink.

Szilvi: 5/2 Ahhoz képest, hogy csupa jó alapanyagból dolgoztunk, eléggé fura íze lett. Amúgy sem vagyok nagy barátja a levesféléknek, de ilyet, köszönöm, többet nem kérek.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Osváth Ádám volt): 5/2 Nem leves állagú, inkább főzelék, savanykásabb, mint az a karfioltól elvárható.

Összesítve: 2,5 a pontátlaga, ami talán az eddigi legrosszabb osztályzat, de még mindig nem bukás!