Ez nem piskóta! - A finomság neve a lefordíthatatlanul hangzó Fingerholippen

A Holippennek újabban Eisenkuchen a neve, ami tulajdonképpen nem más, mint a GOFRI! Pontosabban, a belga waffelnek valami előfutára lehet, csak ezt nem formára sütötték, hanem kerekre, és végül feltekerték. Szóval, a fordítás:

Fingerholippen (1799.)

Egy tojás súlyának megfelelő vajat morzsolj el, tedd egy tálba, vedd egy tojás fehérjét, add hozzá, és verd fel jó alaposan. Nyomj bele egy kevés citromlevet, és keverd tovább, amíg jó vastag (habos) nem lesz. Ekkor adj hozzá egy tojássárgáját, egy fél tojás súlyának megfelelő lisztet, keverd el alaposan. Kenj meg egy sütőlapot méhviasszal, önts rá tallér méretű adagokat a keverékből, de vigyázz, hogy ne folyjanak össze. Szórd meg cukorral és némi ánizzsal, és süsd egészen fehérre, úgy, hogy egy késsel fel lehessen szedni a sütőlapról, és tekerd fel az ujjad köré.

Vagy: Végy 2 tojást, a két tojás súlyának megfelelő cukrot, verd kemény habbá, adj hozzá egy tojás súlyának megfelelő lisztet, apróra vágott citromhéjat, vagy egy kis vaníliát, keverd bele. Kenj meg egy sütőlapot viasszal, tallér méretű adagokat csorgass rá, süsd meg, és tekerd fel főzőkanál nyelére vagy az ujjaidra.

Mi többé-kevésbé a második receptet követtük, némileg keverve az elsővel, kicsit piskótásra véve a figurát.

Lefordíthatatlan nevű finomság

Hozzávalók 4 személyre

2 tojás (a miénk 5 dkg-os volt, ebből jött a többi hozzávaló tömege)
10 dkg cukor
5 dkg liszt
1/2 citrom leve, kevés reszelt citromhéj
vaníliás cukor vagy vanília aroma
őrölt ánizs
vaj

A tojásokat szétválasztjuk, fehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a többi hozzávalót, az ánizs kivételével. Ha vajat is teszünk a tésztába, akkor azt előtte olvasszuk fel, és hűtsük vissza, úgy keverjük bele.
Vajjal megkent tepsiben vagy serpenyőben, kevés vajon sütjük meg, úgy, hogy merőkanállal kis kerek formákat csurgatunk belőle a sütőfelületre, majd megszórjuk őrölt ánizzsal. Gyorsan megsül, csak addig szabad sütni, hogy ne legyen nyers, de még nagyon világos maradjon.

Elkészítési idő: sütéssel együtt háromnegyed óra
Nehézségi fok: 5/3, mert még magunk sem tudtuk, mit csinálunk

Eredmény: könnyű és finom


Tipp:

A könnyebb alakítás érdekében használhatunk palacsinta formát, vagy ha van otthon, akkor az elektromos gofrisütő is hasznos lehet.

Mert akkor akár ilyen is lehetne

Ha nem tesszük bele a vajat a tésztába, akkor piskóta-szerűbb lesz, és vastagabbra is lehet sütni, a vajtól kicsit összeesik, ekkor már inkább a palacsintára hasonlít (ránézésre).

Viszont ilyen lett

Önmagában kellemesen édes, könnyű tészta, de mindenképpen ajánlunk hozzá valamit, amivel megtölthető, megkenhető. Ez lehet lekvár, vagy puding, ami jól esik, mi luxusra vettük a figurát, és némi mascarpone, habtejszín, porcukor és málnalekvár összedolgozásával készítettünk finom krémet, azzal töltöttük meg.

Értékelések:

Ádám: 5/5 Ez az "ősgofri nagyon finom, könnyű kis sütemény. A palacsinta, a piskóta és a gofri keveréke valahol, talán pont ezért igazából önmagában kicsit túl egyszerű, viszont azzal a krémmel, amit készítettünk, egészen mesés lett.

Melinda: 5/4 Egyszerű elkészíteni, egyedül a sütést kell kitapasztalni. Javaslatom szerint sütőben, lassú tűzön 5-10 perc.

Szilvi: 5/5 Én még csiszolnám ezt a receptet, hogy azt mondhassuk, igazán jól sikerült átültetni a modern konyhai körülmények közé, mert így a ronda, de finom kategóriába tudom csak besorolni. Ettől függetlenül - mivel a süteményeim általában hasonló esztétikai értékkel bírnak, el tudok tekinteni a küllemtől - az íze igazán remek, a töltelékkel pedig kifejezetten fenséges volt.

Pártatlan Ítészünk (aki nevének elhallgatását kérte): 5/5 (Részletesebb véleményt nem kaptunk, de az ötös érdemjegy, valamint, hogy többször is repetázott, mindenképpen jót jelent.)

Összesítve majdnem tiszta ötös, kis kísérletezést még igényel, de ha egyszer jól sikerül, a népszerűsége biztosított.

A csirke meg csak ül a babérjain - és milyen jól teszi!

Egy igazán ízletes, egyszerűen és gyorsan elkészíthető sült csirke. Puha és omlós, akit zavar a szalonna mennyisége, tegyen úgy mint mi: egyen hozzá salátát!

Kappan vagy jérce babélevélen párolva (avagy csirke) 1799-ből

Vegyük az egyiket (ti. a kappant vagy a jércét - a ford.), vágjuk két darabba, a lábait hajtsuk be, klopfoljuk addig, amíg mindkét darab szép laposan fekszik, tegyük bele egy edénybe, a tetejére szalonnát, alá néhány szelet sonkát, 4 babérlevelet egyben, egy fél pohár bort, ezt hagyjuk addig párolódni, hogy lent a bőre szép sárga színt kapjon, és a hús puha legyen;  egy tálban adjuk asztalra, előtte öntsük le a zsírját; ehhez forraljunk fel Golli-t, azt citrommal savanyítsuk, és adjuk a hús alá tálaláskor.


Az egyetlen bökkenő a recepttel kapcsolatban, hogy hosszas kutakodás után sem derült fény arra, mi is lehet a Golli (esetleg Golln egy másik olvasatban). Akinek van tippje, írja meg bátran!
Az ilyen hiányosságok miatt végül az alábbi recept született:


Babérlevélen párolt csirke

Hozzávalók négy személyre:

1 csirke
10-15 dkg szalonna
10-15 dkg sonka vagy angolszalonna
4 babérlevél
1,5 dl fehérbor (édes vagy száraz, ez mindegy)
ízlés szerint kevés citromlé
só

A csirkét feldaraboljuk, a klopfolást kihagyjuk (mi legalábbis nem szeretjük a szilánkosra tört csontokat). A szalonnát és a sonkát vékony szeletekre vágjuk, a szalonnával kibélelünk egy mélyebb tepsit. A besózott csirkedarabokat szorosan egymás mellé fektetjük a szalonnán, majd a sonkaszeletekkel beborítjuk őket. A babérleveleket kisebb darabokra törve egyenletesen elszórjuk a felületen, majd az egészet felöntjük a borral. A tepsit alufóliával lefedjük, olyan szorosan, hogy ne jöhessen ki alóla a pára. 180-200 fokos sütőben sütjük, amikor a hús már puha, és szurkálásra nem ereszt vért, levesszük az alufóliát és hagyjuk kicsit megpirulni.
A citromlevet - ha szeretnénk tenni bele - alá önthetjük sütés előtt, vagy tálalás előtt is.

Elkészítési idő: kb. 1 óra
Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték

Eredmény: csodálatos ízharmónia, omlós falatok. Salátával kifejezetten lakoma-jellegű.

Zöldségek vegyesen, almadarabokkal, apróra vágott dióval,
borecettel és olívaolajjal ízesítve

Tipp:

Ki kell próbálni!

Értékelések:

Ádám: 5/5 Roppant egyszerű és nagyon finom étel, hihetetlenül porhanyósra sikeredett, és az ember, ha csak az ízére fókuszál, valószínűleg valami sokkal bonyolultabb receptre gondolna. Valószínűleg rómaitálban sütve még jobb hatást tud kifejteni.

Melinda: 5/5 Finom és egyszerű, gyorsan elkészíthető recept.

Szilvi: 5/5 Ez az az étel, ami mindenképpen bekerül a mindennapokban használatos receptjeim közé. Nem bonyolult, gyorsan elkészül, és az biztos, hogy mindenki, aki megkóstolja, megnyalja majd mind a tíz ujját utána!

Pártatlan Ítészünk (aki neve elhallgatását kérte): 5/4,5 (Ennyit mondott nemes egyszerűséggel, de mivel kért repetát, ami az első adaghoz hasonlóan teljesen elfogyott, úgy értelmezzük, hogy ízlett, a fél pont levonást pedig csak a véletlen művének tudjuk be.)


Összességében szinte színjeles, tényleg nagyon finom, próbálják ki bátran!

A hidegre való tekintettel

Egy kis melegség a hideg téli napokra: ezúttal ifj. Storno Ferencné Ackerler Anna kézzel írt, házi receptes könyvéből készítettük el a puncsesszenciát.


A recept a 19. század 2. feléből való:

4 narancsot és 4 citromot hámozz meg, a héjakat egy éjszakán át puhítsd rumban. Ez után 2 font cukrot egy szál vaníliával keverj el, majd némi cukrot karamelizálj, éppen, amíg színe nem lesz. A narancsok és citromok levét keverd el a cukorral, forrald össze a rummal és a héjakkal. Vedd le a tűzről, fedd le, hogy ne tudjon gőzölögni. Amikor a keverék kihűlt, szűrd le.

Mindenben a fent leírtak szerint jártunk el, így azonban egy kellemesen édeskés, tömény narancslevet kaptunk, semmi többet. Igaz, ez egy esszencia, vagyis sűrítmény, egy ízesítő anyag, amit csak össze kell forralni némi borral, hogy puncs legyen belőle. Ettől függetlenül lehetne kissé erősebb is a rum íze. A rumtalanság oka lehet, hogy nem "rendes" rumot, hanem cukrászrumot használtunk (az volt otthon), de az is, hogy kipárologtak a keverékből a rumos aromák.

A puncs végleges elkészítésénél mindenképpen raknánk még egy kis rumot az esszencia mellé a borba.