A következő címkéjű bejegyzések mutatása: recept. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: recept. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 28., szerda

Gombóc Nap II. - vagyis Túrógombóc Storno módra


A gombócleves nehezen megfejthető receptje után Elli, azaz Storno Miksáné Slama Eleonóra túrógombóc receptje már nem volt nagy kihívás. Míg főttek a leves gombócai, összeállítottuk a túrógombócot.


Az eredeti recept: 


Fél kiló passzírozott túrót sózz meg, 3 egész tojással és 5 evőkanál búzadarával keverd össze. Formázz gombócokat, és sós vízben főzd ki. Forgasd pirított zsemlemorzsába.



És ahogy mi készítettük:

Hozzávalók (az eredeti mennyiségekkel körülbelül 4 főre elég)

50 dkg áttört tehéntúró

3 egész tojás

5 evőkanál búzadara

só 

zsemlemorzsa

1 evőkanál zsiradék

Ez alkalommal szinte pontról pontra követtük a receptet. A sóból csak egy csipetet tettünk a masszához és a főzővizet is csak enyhén sóztuk. A teljes stáb furcsának találta, hogy semmilyen cukorféle nem kerül a gombócba, de hűen követtük Storno Elli útmutatását, leszámítva, hogy miután összekevertük a hozzávalókat, formázás előtt pihentettük egy keveset a kész masszát. Ami meglepő volt, hogy már amikor kivettük a gombócokat, érezni lehetett, hogy nagyon könnyűek. A recept nem írja ugyan, de a zsemlemorzsát egy kanálka zsíron pirítottuk meg.







És a végeredmény a Túrógombóc Storno módra


A kész gombócokat tejföllel, mandulapehellyel és természetesen porcukorral tálaltuk.


Értékelések:

Az értékelések ezúttal nem fogásonként, hanem a menüsorra értendők.

Anita: A leves fűszerezése ellensúlyozta a gombóc íztelenségét, szerintem a gombóc is lehetett volna lágyabb. 5/4 A túrógombócnak olyan állaga volt, hogy Michelin-csillagot érdemelne. 5/5*

Dóri: (Aki csak a második fogást kóstolta) A túrógombócok állaga nagyon tetszett, lágy volt, mégis könnyedén összeállat a gombóc forma, a morzsa kellemesen le volt pirítva. Ami meglepett, hogy nem került bele cukor, mivel az eredeti recept hozzávalói között ez nem szerepelt, így nekem picit sós volt az ízvilág, de porcukros tejföllel már szuper volt a végeredmény. El fogom készíteni én is otthon! :) 5/4

Kata: A gombócleves nem ízlett. A leveslében semmi különleges nincs, a gombóc sem eléggé fűszeres az ízlésvilágomnak. Éhesen meg lehet enni, de így, ebben a formában nem érzem, hogy újra meg kellene főznöm. 5/2 A túrógombóc életem legkönnyebb túrógombóca, az egyetlen hiányossága, hogy hiányoltam belőle az édes ízt, de egy jó adag porcukorral könnyű volt orvosolni. 5/4

Pártatlan Ítészként ez alkalommal Krébesz Lili művészettörténész és ifj. Nemes András néprajzkutató tisztelt meg minket.

Lili: Az étel nagyon finom volt, harmonikus ízek voltak. Nekem talán annyi, hogy a levesgombóc lehetett volna ízesebb, fűszeresebb. 5/5

András: A feltálalt leves és második fogás (gombócleves és túrógombóc) nagyon ízlett, szerintem a mai konyhaművészetben is megállja a helyét. A leves pont annyira volt ízesítve, amennyire kellett (se jobban, se kevésbé). A leveskocka ízét lehetett benne kicsit érezni, de semmi extra műíz 😊 A túrógombóc kicsit kevésbé volt édes, mint általában a ma feltálaltak, de nekem kifejezetten ízlett így. A konyha aktív tagjai maximálisan kitettek magukért. Mindkét étel nálam 5/5!


2021. április 21., szerda

GOMBÓC NAP



A Storno szakácskönyvek/receptesfüzetek lapjai között sok érdekes papiros rejtőzik. Levelezőlapok, cédulák, papírcsákó és természetesen kézzel írt receptek sokasága. A mi szemünkben ezek kincset érnek, így tiszteletünk jeleként ez alkalommal ebből válogattunk.

 Ifj. Storno Ferencné Ackerler Anna szakácskönyvében felkeltette a figyelmünket egy papírlap, amelynek egyik oldalán ceruzával készült rajzolgatás/firkálgatás látható. Valószínűleg valamelyik családtag keze rótta a papírra, talán nem is tudatosan. A firkán kívül 3 recept olvasható, érdekes módon az ételek megnevezése magyarul, míg az elkészítési mód németül került lejegyzésre. A gulyásleves, a paprikás hal és a gombócleves közül az utóbbira esett a választásunk. Második fogásnak pedig túró gombóc készült, amelyről a következő bejegyzésben írunk bővebben.



A gombócleves elkészítésének legnagyobb kihívása a recept megfejtése volt. Optimistán és magabiztosan kezdtünk neki, de a jól olvasható cím után, a mai szemmel kevésbé olvasható kézírás és a német nyelv feladta a leckét. Végül némi szakértő segítséggel sikerült a kérdéses részeket tisztázni.




Az eredeti recept (kissé szabad fordításban):

Egy zacskó lisztet egy tojással gyúrj tésztává és sózd meg. Ehhez a mennyiséghez adj 2 tej(es) zsemlét, amelyet kis darabokra vágsz és pirítsd meg. Gyúrd a tésztához és formázz gombócokat, majd tedd őket sós forró vízbe és főzd meg.

A leveshez szükséges lesz egy nagy főzőedényre, amiben piríts apróra vágott hagymát, szórd meg egy kevés paprikával, ereszd fel vízzel és főzd össze.



 És ami lett belőle:

Gombócleves 4 személyre

Hozzávalók:

25 dkg liszt

1 tojás

2 zsemle

1-2 deci tej

só

kevés zsír

1 vöröshagyma

1 tk pirospaprika

víz

(és a titkos opcionális hozzávaló)

A lisztet a tojással és egy kevés vízzel és sóval lágy tésztává gyúrtuk. A zsemléket felkockáztuk majd megpirítottuk. A recept alapján nem volt világos, hogy tejes zsemle kell-e, de mivel így a tészta igencsak kemény lett volna, egy kevés tejjel meglocsoltuk a pirított zsemlekockákat. Miután kicsit  állni hagytuk, a zsemlés keveréket is a tésztához gyúrtuk. Nedves kézzel gombócokat formáztunk és lobogó sós vízben kifőztük.





A leveshez zsíron megpirítottuk az apróra vágott hagymát majd pirospaprikával meghintettük és vízzel felöntöttük. És ez az a pont, ahol némiképp eltértünk az eredeti recepttől, mivel a pirospaprikás hagymalét kissé szegényes ízvilágúnak ítéltük a ma emberének ízlelőbimbói számára. Így került a levesbe még só, bors és egy – ígérjük, a Storno-konyha történetében először és utoljára - leveskocka. A levest összefőztük, majd belekerültek a gombócok és néhány percig a levesben melegítettük az időközben kihűlt gombócokat. Tálaláskor metélőhagymával díszítettük.



A Gombóc Napon a fotókat Hadarics Dóra készítette,  Egresits Anita konyhalányként segítette a Storno-konyhát.

Következő bejegyzésünkben jön a Gombóc Nap második felvonása, vagyis a Túrógombóc Storno módra, illetve Pártatlan Ítészeink is véleményezik a menüt.




2021. február 22., hétfő

Storno 200

Hosszú ideig szunnyadt a tűz a Storno-konyha tűzhelyében. Ennek oka, hogy szakácsnéink az utóbbi időkben konyhai kísérletező kedvüket leginkább azon élték ki, hogy olyan pépeket-püréket, majd étkeket alkossanak, amelyeket cseperedő gyermekeik is hajlandóak elfogyasztani. Igen, az anyaság tartott távol minket a Storno-konyhától. (Tegyük hozzá: ez egyben egy felnövekvő kukta-, illetve szakácsnövendék generációt is jelent ám!)


Most azonban újra eljött az ideje, hogy felkössük a kötényt és fakanalat ragadjunk. Február 20-án emlékezünk id. Storno Ferenc születésének 200. évfordulójára, így mi lehetne méltóbb fogás visszatérésünkhöz, mint egy ünnepi torta? És ha már Storno Ferenc, ez pedig itt a Storno-konyha, akkor természetesen egy Storno-torta következik!


A receptet Storno Miksáné Slama Eleonóra (Elli) egyik receptes füzetéből választottuk. (Storno Elliről bővebben olvashatnak egy korábbi bejegyzésünkben.)

A jeles alkalomra a Soproni Múzeum videót is készített, a torta a Pék Múzeum foglalkoztató helyiségében készült el. A videó Bolodár Zoltán munkáját dicséri, az itt is látható gyönyörű képeket Hadarics Dóra készítette, Egresits Anita pedig nélkülözhetetlen segítség volt a konyhában.



Most pedig következzék az eredeti recept:


"Csokoládé torta

7 dkg vaj, 7 tojás sárgájával kikeverni, 14 dkg cukor (vaníliával), 14 dkg reszelt mandula vagy mogyoró, 10 dkg reszelt csokoládé, 4 dkg liszt, 7 tojás fehérje habbá verve."



A recept - mint láthatjuk - könnyű, és a hozzávalók is egyszerűen. Elkészítésekor először kikevertük a tojássárgáját a vajjal, majd a cukorral. Ezután hozzáadtuk a száraz hozzávalókat, azokkal is kikevertük, majd a masszát óvatosan összeforgattuk a tojáshabbal. Kivajazott, kilisztezett tortaformában tettük a sütőbe, először 160, majd 180 fokra.




Úgy tűnik, a bevált piskótasütési paraméterekkel lehet sütni, de mivel számunkra még ismeretlen volt a Pék Múzeum vadonatúj sütője, inkább óvatosak voltunk. Tűpróbáig kell sütni, amikor már nem ragad a tű, kivehetjük a sütőből. Kihűlés után vettük ki a formából.

Az eredmény egy kellemesen könnyű piskóta lesz, ami inkább csokoládé mandulatorta, mint csokoládé torta. A jeles évforduló miatt szerettük volna, ha a jelen állapotában kevéssé dekoratív sütemény kissé ünnepibb külsőt ölt, ezért kapott ugyanebből a piskótából egy emeletet, tejszínhab tölteléket és bevonatot, tejszínes-csokoládés puffokat, arany szórócukrot, szeletelt mandulát az oldalára és néhány, csokoládéból készült gótikus ablakot.







A végeredmény egy sütőpor nélkül is könnyű piskóta, ami megfelelő mértékben édes, tea vagy kávé mellé kiváló. A tejszínhabos verziója igazi ünnepi sütemény lehet, a hab nem nyomja el, inkább kiemeli a mandula és a csokoládé ízét. Mindenkinek javasoljuk kipróbálásra, könnyű elkészíteni és tényleg finom!




2017. október 9., hétfő

Ez is feketeleves!

Mindannyian ismerjük a mondást: "Hátra van még a feketeleves!" Általában úgy tartják, hogy az a bizonyos feketeleves nem más, mint a kávé. Más források szerint ez egyfajta mártás volt, amit húsok mellé tálaltak, és a belekevert vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől kapta fekete színét. A régi magyar konyha mindig is hemzsegett az efféle ínyenc mártásoktól, mi pedig megkóstoltuk ezt a bizonyos feketelevest. 

Az eredeti recept 1698-ból, Misztótfalusi Kis Miklós tollából:

Fekete lév

Rendszerint fekete lével disznóhúst, keresztcsontot, malacot vagy egyéb valami vadhúst szoktak főzni, ilyenképpen: a húst megmosván tedd fel vízben, sóban, főzd meg, egy darab kenyérbelet is melléje; azonban míg fő, almát, vereshagymát megtisztogatván aprón kell vágni, és egy kevés dióbelet is megtisztogatván mozsárban törd meg, vagy egyéb edényben, onnét kivévén a vágott almával, hagymával, vágd egybe egyszer-kétszer, és tedd serpenyőbe, önts ecetet belé, tartsd a tűzön mindaddig, míg megfeketedik; az meglévén a húst párold meg,
ezeket a szereket tedd belé, és a megfőtt kenyérbélt a maga levével szűrd át a szitán, hogy légyen sűrűcske a leve, cukrozd meg, hogy jó édes légyen, bors, gyömbér, szegfű ugyan jól, hogy megérezzék benne, egy marok dióbélt is egészen, és ezeket együtt a hússal jól megfőzvén tálald fel. Némelyek zöld tárkonylevelet is metélnek belé, de anélkül is jó, tégy ízlésed szerint, mint szereted. Némelyek pedig a fekete levet nem pirított kenyérrel feketítik meg, hanem ha malacot, vagy
tyúkot ölnek, annak a véréből egy kicsinyt vésznek egy serpenyőbe, ecettel öszvekeverik, a vagdalt almát, hagymát abba tévén jól megpirítják, és szép fekete lészen, és a több fűszereket hozzátévén megkészítik; te tégy ízlésed szerint, amint szereted, és amire érkezhetel, mindenképpen jó, ha meg tudod készíteni, tálald fel.

Másképpen ugyanez

A disznó-, szarvas- vagy őzhúst megfőzvén párold meg, és tedd fel, és jól pirított kenyeret tégy melléje, midőn az megázik, szitán a hús-lével szűrd át, ecetezd meg; azonban almát, hagymát aprón metélvén mézben rántsd meg, tedd a tűzhöz, főzd meg jól, bors, gyömbér, szegfű, tálald fel, Némelyek mandulát, mazsolát, egynéhány fügét tesznek belé; de ezek nélkül is jó; ha pedig te szerét teheted ezeknek, tégy ízlésed szerint. Igen jó étek.


Mi ebből ezt alkottuk:

Párolt marhahús fekete lével

Hozzávalók 4 személyre

fél kg marhahús (pl. rostélyos)
2 közepes fej hagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
babérlevél
egész feketebors
2 dl vörösbor
3 alma
10 dkg dió darálva
2 ek. ecet
fél citrom leve
2 ek cukor vagy méz
őrölt bors
gyömbér
szegfűszeg
tárkonylevél
5 dkg mandula darálva
5 dkg mazsola
2-3 szem füge (elhagyható)

A húst egy-két nappal (de legalább  néhány órával) előre bepácoljuk. A pácba kerüljön a csíkokra vágott sárga- és fehérrépa, a babérlevél, az egész bors és az egyik hagyma karikákra vágva, ezt öntsük fel a borral.
A pácból kivett húst leöblítjük, főzőedénybe tesszük, vízzel felengedjük úgy, hogy kb. 2/3-ig ellepje a húst. Egy szelet pirított kenyeret teszünk mellé, lefedjük és lassú tűzön átfőzzük.
Jöhet a feketeleves!
Egy fej hagymát apróra vágunk, az almákat meghámozzuk és lereszeljük. Kevés zsiradékon a hagymát megpirítjuk, majd hozzáadjuk a reszelt almát (nem szűrjük le!) és a fügét, a mazsolát, a diót és a mandulát. A cukorral/mézzel megkaramellizáljuk. Hozzáadjuk a citromlevet és az ecetet, majd a fűszereket. Addig pároljuk, amíg minden megpuhul, végül botmixerrel átdolgozzuk.
A puhára párolódott húst kivesszük a főzőléből, hagyjuk langyosra hűlni, majd felszeleteljük és a fekete lével tálaljuk.

Elkészítési idő: 1-2 óra
Nehézségi fok: 5/3 És nevezzük a fekete levet barnás lének...

Eredmény: finom főtt hús egy érdekes, édes mártással


Tipp:

Próbáltuk marhával is, a fesztiválon pedig házinyúlból készült. A hús fajtája tulajdonképpen mindegy, mint az eredeti recept is írja, készülhet vadból is, sertésből is, a lényeg, úgy tűnik az, hogy vörös hús legyen.

A hús mellett szétfőtt pirított kenyeret nem mertük bevállalni a mártásban, így is éppen elég sűrű lett, pedig lédús almával dolgoztunk. Mivel a vért még annál is jobban kerüljük a konyhában (még az ujjunkat sem vágjuk el!), a mártás inkább barnás maradt, ám ezt egyáltalán nem bántuk.

Ezeket az ételeket eredetileg köret nélkül, kenyérrel ették, de fogyaszthatunk hozzá főtt burgonyát, burgonyakrokettet is.

Értékelések: Egyszerű húsétel egy különleges, igen finom, édes mártással.

2017. augusztus 29., kedd

Ínyenc lencseleves


Ezúton hozzuk csapatunk különdíjas menüsorának első fogását az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválról. Egy ízletes, böjtös lencseleves, ezúttal nem a Storno-család szakácskönyveiből, hanem Misztótfalusi Kis Miklós: Szakácsmesterségnek könyvecskéje (1698.) című munkája alapján.


Eredeti recept:

A lencsét igen szépen mosd meg két vagy három vízben, tedd fel vízzel, légyen bő leve, azután metélj vereshagymát, zsályát, vagy pedig majoránnát egy kanál lisztetlen magolajban piríts meg, öntsd belé, forrald fel jól véle, és kenyérszeletre tálald fel; ha gyömbért tész belé, tégy ízlésed szerint. Némelyek petrezselyemgyökeret is tésznek belé, és megecetezik: te amint szereted, úgy csináljad és melegen vidd az asztalra.  


Amit a recept ír - bár levesnek nevezi - olyan sűrű étel lesz, amit kenyérszeletre téve is meg lehet enni. Vagyis, inkább főzelék volna, mai fogalmaink szerint. Nekünk levesre volt szükségünk első fogásként, így levesnek készítettük el, de kevesebb vízzel nyilvánvalóan főzelékként is elkészíthető, ki hogyan szeretné.


Lencseleves

Hozzávalók 4 személyre

1,5 bögre lencse, lemosva, beáztatva
1-2 petrezselyemgyökér
1 nagyobb fej vöröshagyma
olaj (lehet olíva vagy lenmag is)
só
bors
majoranna
zsálya (friss vagy szárított)
csipetnyi gyömbér (frissen reszelve vagy porított)
ecet
1-2 ek. dijoni mustár


A petrezselyemgyökeret egészen vékony szálakra (zsülienre) vágjuk, 2-3 cm hosszú darabokra. A hagymát megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk.
Az olajon kicsit megdinszteljük a hagymát és a petrezselyemgyökeret, majd hozzáadjuk a zsályát és a majorannát. Amikor a fűszerek is kicsit megdinsztelődtek, beletesszük a lencsét, felöntjük vízzel, megsózzuk, megborsozzuk, a gyömbér is ekkor kerül bele. Egy evőkanálnyi ecettel és némi mustárral ízesítjük, és addig főzzük, amíg a lencse át nem puhul.


Elkészítési idő: kb. egy óra
Nehézségi fok: 5/1 nem bonyolult étel, viszont a fűszerek maradjanak elöl, előfordulhat, hogy szükség lesz további használatukra (mi végül rádupláztunk mindenből, mert jó ízesen szeretjük)

Eredmény: pikánsan ízletes leves, amivel bátran kiválthatjuk az unalmas újévi lencsefőzeléket is!


Fotó: ©Balla

Tipp:

Mustárról az eredeti recept nem ejt szót, viszont a leves szinte sikoltott érte, így tettünk bele. Mivel a mustárt már az őskorban is ismerték Európa-szerte, "kenős" változatáért pedig már XIV. Lajos francia király is rajongott, úgy éreztük, nem lesz korszakidegen, ha felhasználjuk.

Ecetet akkor is érdemes beletenni, ha amúgy az ember nem szereti a savanykás ízeket, mivel az ecetsav nagyban csökkenti a lencse "gázképző" hatásait.

Ha nincs otthon zsályánk, helyettesíthetjük pl. tárkonnyal is - kinek mi fordul elő nagyobb valószínűséggel a spájzban.

Tálaláskor egy kanálnyi tejföllel is megbolondíthatjuk!

Ugyan nem kenyérszeletre tettük, de egy kis szeletke pirítós vagy pár kockányi crouton jól mutat mellé.


Értékelés:

Hagyományos értékelés rovatunk most nem lesz, mivel a versenyre készülve csak azt soroltuk fel, hogy miben lehetne javítani az ételen. A recept alapján amolyan "semmi különös"-re számítottunk, ahhoz képest pedig kifejezetten ízletesnek bizonyult. Elsőre is nagyon jól sikerült, másodszorra pedig kifejezetten ínycsiklandó lett!

Ha számokban kéne kifejezni egy átlag értékelést, akkor azt mondhatjuk, hogy erősen közelít a kitűnőhöz. Ötös.



2016. április 27., szerda

Durva ébresztő


Nagyonkávés finomság 1799-ből. Annyira nagyon kávés, hogy ezt a receptet még kicsit érlelni kell, vagy talán hallgatni kellett volna az eredetire, vagy mindenki fejlessze tovább ízlése szerint.

Eredeti recept:

Végy egy negyed font kávét, pörköld jó barnára, daráld durvára, forrald fel egy fél vagy harmad meszely tejszínben, aztán hűtsd le, adj hozzá cukrot, amennyi elegendő; ezután végy 10 vagy 12 tojássárgáját, a fehérjét tedd félre, a sárgákat add hozzá az átszűrt kávés tejszínhez, szűrd át még egyszer, tedd kelyhekbe, azokat állítsd vízbe, hagyd forrni, amíg a krém sűrűbb lesz.

Ehhez képest csináltunk pár hülyeséget meggondolatlanságot, mert mi már modern konyha vagyunk, meg okosak, meg minden, ugye... Az alábbi módon jártunk el:

Kávékrém

Hozzávalók 4 személyre

2 dl habtejszín
2 evőkanál instant kávé
cukor ízlés szerint
3 tojás

A már ekkor túl kávés tejszín

A tejszínben feloldjuk az instant kávét, hozzáadunk annyi cukrot, hogy kellemesen édes kávét kapjunk. Ezt lassú tűzön felforraljuk, éppen annyira, hogy gyöngyözni kezdjen. Miután felforrt, hagyjuk langyosra hűlni, majd egyesével belekeverjük a tojások sárgáit. A fehérjéket kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a keverékbe. Kis hőálló tálkákba adagoljuk, és vízfürdőbe állítva a sütőbe tesszük. Közepes hőfokon addig sütjük, amíg kicsit feljön.

Kivételesen most előbb következik a tipp-rovat. Szóval:

Tipp:

Az instant kávéval nagyon erős lett a keverék, mondjuk úgy, hogy pár kanálkányi desszert úgy hatott, mint egy tripla eszpresszó. Hol követtük el a hibát? Valahol ott, hogy a krém színét vettük alapul (szép sötét, csokiszínű legyen), és nem vettük figyelembe a kávé erejét. Mit lehet tenni? Kevesebb instant kávét, esetleg "kotyogósban" lefőzött "igazit" használni, hiszen abban van már némi víz is, így enyhébb lesz a végeredmény.


Hogy a fehérjéket miért kevertük bele, az jó kérdés, az eredeti recept nem említi. Mindenesetre jó ötletnek tűnt. Tűnt. A habtól kicsit felfújt-szerű lett a keverék, szépen fel is emelkedett, aztán anélkül, hogy sütőajtót nyitogattunk volna, szépen össze is zuhant. Fehérje nélkül, csak sárgájával, pudingállagúra sűrítve. Így kellett volna. Ha az a volna ott nem volna.

Tanulság:

Nem szabad hagynunk, hogy ennyire elszaladjon velünk a ló, és mindent sokkal jobban tudjunk, mint a 200-300 évvel ezelőtt élt szakácsmesterek.

Vissza a szokásos formákhoz.

Elkészítési idő: kb. 1 óra
Nehézségi fok: 5/2 nem bonyolult, de figyelni kell az arányokra, különben túlságosan felpörget

Eredmény: tömény, erős, de ha jól csináljuk, kizárt, hogy rossz lenne


Értékelések:

Ádám: 5/4 Kávékrém extrákkal. Rengeteg kávét, rengeteg koffeint tartalmaz, így akár egy esti buli előtt is érdemes enni belőle, biztos, hogy utána egész éjszaka pörögni fog az ember. Az íze viszont túl keserű, szinte más nem is érezhető belőle, mint a tömény, karakteres kávé.

Melinda: 5/3 A kávékrém kissé töményre sikeredett. Szeretjük a kávét, de a tejszínhab nélkül valószínűleg nem ment volna le. A recept ettől függetlenül jó! Érdemes próbálgatni.

Szilvi: 5/4 Ez egy kicsit durva lett. Ráadásul az én saram, addig pakoltam bele a kávét, amíg úgy nem ítéltem, hogy elég szép már a színe... Gyakorlatlan kávéfogyasztóra valló baki. Viszont bevallom, annyira nem volt ellenemre, bár tény, hogy a tejszínhab nagyon kellett hozzá. Ugyanakkor az is igaz, hogy képtelenség volt megenni egy teljes adagot, főleg a lazac után (l. legutóbbi receptünk), annyira töményre sikeredett.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kollerits Beáta volt): 5/4 A desszert a kelleténél jobban kávésra sikerült, de így legalább megvolt a napi koffeinadag.



Összességében ez egy gyenge négyes, és szentül hisszük, hogy sokkal jobb is lehetett volna, ha nem esünk a hybris bűnébe. Az biztos, hogy kipróbáljuk még, és közölni fogjuk az eredményt (ha jobban sikerül).




2016. április 22., péntek

Fényűző böjt


Egy igazán fenséges fogás elvileg még a böjt jegyében. Lazacot sütöttünk. Ezúttal egyszerre három receptet is közlünk, mert ez a fogás így teljes.


Rostonsült lazac à la Robert (1792.)

4-5 fontnyi lazacot tisztíts meg a pikkelyeitől, vedd ki a gerincét, és vágd két részre; ecetbe tégy finomra vágott fűszereket, és ebben pácold a halat egy óra hosszát, aztán szárítsd le, egy késsel irdald be, önts rá némi olívaolajat, és lassú tűzön süsd meg; amikor a lazac úgy egy fél óra alatt puhára sült, tálald fel hollandi mártás hozzáadásával. Ennek az ételnek nagyon jó ízt ad, ha fűszeresszenciát és egy teáskanálnyi mustárt is adsz hozzá.


Túl sokat nem változtattunk a recepten, így az alábbi megoldás született:

Sült lazac à la Robert

Hozzávalók 4 személyre

40 dkg (személyenként 10 dkg) lazac
4 evőkanál ecet
olívaolaj
só
fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók); mi az alábbiakat használtuk:
bazsalikom
petrezselyem
kakukkfű
citromfű
majoranna
tárkony
metélőhagyma

Az ecetet elkeverjük az apróra vágott fűszerekkel, és a kifilézett, megsózott halra öntjük. Egy órát pihenni hagyjuk, majd a pácot lecsorgatjuk róla, és serpenyőben, olívaolajon kisütjük. Kb. tíz perc alatt át is sül.

Lazac a pácban

Elkészítési idő: pácolási idővel együtt másfél óra, a munka önmagában fél óra
Nehézségi fok: 5/1 egyszerű

Eredmény: önmagában is pikáns, a mártással és a fűszeres szósszal kifejezetten különleges.

A hollandi mártás eredeti receptje:

Fél font friss vajat, egy evőkanálnyi finomlisztet, egy negyedpint bort, kicsit több vizet, egy nyolcad cukrot, egy citrom levét és egy kevés szerecsendiót egy edényben vegyíts el, és együtt főzd fel. Tálalás előtt húzd fel hat tojás sárgájával, amit előtte némi vízzel simára kevertél.

Kisebb adagban gondolkodva az alábbiak szerint jártunk el:

5 dkg vaj
1 evőkanál liszt
1 dl bor
1,5 dl víz
1 teáskanál cukor
fél citrom leve
csipet szerecsendió
2 tojás sárgája

A vajat kicsit megolvasztjuk, éppen annyira, hogy folyjon, így könnyebb simára keverni a liszttel. Hozzáadjuk a bort, a vizet, a cukrot, a citromlevet és a szerecsendiót, és lassú tűzön addig főzzük, amíg finoman gyöngyözni kezd. Ezután kicsit félre tesszük, majd a kevés vízzel elvegyített tojássárgákkal simára keverjük.



Elkészítési idő: fél óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, ha sikerül mindent simára keverni, és a tojássárgáját sem csapatjuk ki a túl forró mártással

Eredmény: kicsit savanykás, kicsit boros ízű, pikáns mártás, ami kiválóan illik a halhoz

A halreceptben emlegetett fűszeresszenciát is elkészítettük, ennek eredeti receptje így néz ki:

Tárkonyt, ánizst, édesköményt, turbolyát, metélőhagymát, petrezselymet és bazsalikomot, és még egyéb különlegességeket, és ezekből végy annyit, amennyit szeretnél, és tetszés szerint keverd őket össze. Az íze kiváló. Csak a kezdeteknél hibázhatsz a keverékkel, mert jól kell ismerni minden fűszer erősségét. Ezután reszeld le egy keserűnarancs héját cukorra, add hozzá, és nyomd rá a levét, ahogyan egy citromét is, hagyd egy órát állni, majd szűrd át a levet egy ruhán. Jó lesz úgy is, ha a keserűnarancs- és citromlé helyett csak borecetet használsz.

Mivel nem feltétlenül volt kéznél minden ezekből a fűszerekből, a fantáziánkra hagyatkoztunk, és a halhoz már felhasznált fűszerféléket használtuk, így legalább harmonizáltak egymással.

fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók)
1 narancs leve és reszelt héja
1 citrom leve
1 evőkanál cukor


A fűszereket apróra vágjuk, elkeverjük a cukrozott narancshéjjal, majd felöntjük a citrom és a narancs levével. Egy órát állni hagyjuk, és még véletlenül sem szűrjük le.

Elkészítési idő: érlelés nélkül negyed óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, csak találjuk el, milyen fűszer fog illeni az ételünkhöz

Eredmény: savanykás, dekoratívan zöld szósz


Az összkép (rizzsel)

Tipp:

Fagyasztott, filézett lazacot vettünk, az ilyesmi pedig közismerten hamar hullik darabokra, ezért az eredeti receptben olvasható irdalással meg sem próbálkoztunk (felesleges is, hamar átsül), és a rostonsütést is hanyagoltuk.

A fűszeresszenciában a keserűnarancsot egy korábbi esethez hasonlóan sima naranccsal helyettesítettük, egyrészt azért, mert nem nagyon lehet errefelé keserűnarancsot kapni, másrészt így is éppen eléggé savanykásnak ígérkezett a szósz, még csak az kellett volna, hogy kesernyés is legyen!

A mártásban és a fűszeres szószban is volt citrom, ami alapvetően illik a halhoz, de így együtt a kettő talán kicsit túlságosan is savanykás volt. Ha mindkettőt elkészítjük, a mártásból érdemes kihagyni és kevés vízzel helyettesíteni a citromlevet.

Érdemes a fűszeres szósszal kezdeni, aztán a halat bepácolni, és amíg ezek pihennek, el is készülhet a mártás.


Értékelések:

Ádám: 5/5 A lazac mindig minden mennyiségben jó, Stornóék receptje pedig egészen fenségessé teszi ezt az amúgy is királyi halat. A zöld fűszerkeverék adott neki egy igen pikáns, citrusos ízvilágot, ami nagyon jót tett a lazacnak, a hozzá készült hollandus öntet pedig tökéletes ízharmóniában fogja össze az ételt.

Melinda: 5/5 A hal nálam ötösre szerepelt. Aki szereti a zöldfűszereket és a citromos ízt komponálni, annak biztosan ízleni fog a lazaccal. Nagyon finom volt!

Szilvi: 5/5 Hihetetlenül finom, pikáns és laktató fogás, bármilyen ünnepi asztalon megállja a helyét!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kollerits Beáta volt): 5/5 Nagyon ízlett a citromos-zöldfűszeres lazac, a hollandimártást kicsit erősnek éreztem, de kellően eltalálta az együttes ízeket.


Összességében tehát ez színjeles. Nem olcsó fogás, de ha van megfelelő ünnepi alkalom, kár lenne kihagyni!





2016. április 13., szerda

A levesdesszert


Már akkor sejtettük, hogy valami - nem feltétlenül jó értelemben vett - érdekes dolog lesz ebből, amikor kiválasztottuk a receptet. Viszont: bátrak vagyunk és elszántak, úgyhogy csak azért is bele vágtunk. Lisztes-tejes-édes leves 1840-ből. Lássuk az eredeti receptet!

Egyszerű lisztleves

Végy tojássárgáját, némi lisztet, tejet, vajat és sót, keverd össze hidegen, tedd a tűzre és hagyd főni, aztán szórd meg cukorral és fahéjjal. Úgy is lehet csinálni, hogy a tejet a vajjal és a sóval felforralod, a tojássárgákat liszttel elkevered, és a forrásban lévő vízbe habarod; zsemle szeleteket piríts rá.

Nagyjából eképpen jártunk el, próbálva megfelelő mennyiségeket használni mindenből. És átneveztük. Többször is. Mert a lisztleves elég bután hangzik.

Édes tejleves
Édes bechamel
Fahéjas sodó
Fahéjas desszertkrém 4 személyre

1/2 liter tej
3 dkg vaj
2-3 evőkanál liszt
2 tojás sárgája
csipet só
3-4 evőkanál cukor
fahéj
babapiskóta
alma

A vajat megolvasztjuk, éppen annyira, hogy folyjon, és amikor picit visszahűlt, apránként beletesszük a lisztet, folyamatos kevergetéssel. Belekeverjük a csipet sót, a cukrot és a tojássárgákat, végül simára keverjük a tejjel. Lassú tűzön, kevergetve, hogy ne csomósodjon, felfőzzük, amíg kicsit besűrűsödik. A végén fahéjjal ízesítjük.



Mivel már kissé unjuk, hogy mindenhez pirított zsemle kell, ehhez az ételhez pedig már ránézésre sem igazán passzol, elővettünk a szekrényből némi babapiskótát. És mivel gyümölcs kívánkozott mellé, pár szem almából rögtönöztünk egy gyors kompótot, amit a leve nélkül tálaltunk a "leves" mellé.



Elkészítési idő: fél óra (vagy amíg a tejes kulimász felforr)
Nehézségi fok: 5/2 vigyázni kell, hogy ne égjen oda a tej

Eredmény: NEM TUDJUK, MI EZ, DE AZ BIZTOS, HOGY NEM LEVES!!!!



Tipp:

Ez az étel olyan, mint a bosszú. Hidegen tálalva az igazi. Viccet félre téve, melegen nem vállaltuk be, mivel ha mindenképpen leveshez akarjuk hasonlítani, akkor a gyümölcslevesre hajaz, ami meg hidegen jó.

Semmiképpen sem levesként való fogyasztásra ajánljuk, kicsit sűrűbbre főzve viszont poharas desszertnek kiváló, némi piskótával és gyümölccsel, hígabbra eresztve pedig sodó is lehet pl. aranygaluskára.


Értékelések:

Ádám: 5/3 A "leves" inkább egyfajta édes krémmé sikerült, ami még önmagában fogyasztva sem okozott különösebb gasztronómiai élvezetet. Amennyiben nem "levesként" hanem desszertként fogjuk fel, és babapiskótával, esetleg egy kis gyümölccsel tálaljuk, úgy egy egészen jó nyári, hűsítő desszertet kapunk.

Melinda: 5/3 Valószínűleg sűrűbbre sikerült a kelleténél, és mivel édes ízű, így inkább desszert lett belőle. Önmagában, levesként, a mi szájízünk számára már kevésbé élvezetes lett volna, ezért alakítottuk át.

Szilvi: 5/2 vagy 5/4 Hogyha leves, akkor kritikán aluli, kettes. De egyezzünk meg abban, hogy nem leves, hanem desszert. Annak pedig már egész jó, egy "négyes alá"-t megérdemel. Önmagában mondjuk így sem nagy szám, kell hozzá a gyümölcs, meg ez, az, amaz.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kollerits Beáta volt): 5/3 A leveske inkább édességhez, krémhez hasonlított, mint leveshez, főleg a gyümölccsel és a babapiskótával kiegészülve.


Összességében tehát egy közepes eredmény született. Még úgy is, hogy meg sem próbáltuk levesnek nézni a cuccot. Kísérletnek végülis jó volt, ezt is kipipálhatjuk.