Poharas-tejszínes édesség - avagy Créme brullée 1.0

Eredeti nevén Milchbecher, de tulajdonképpen nem más, mint a mai Créme brullée, csak attól kicsit kalóriadúsabb, mivel több tejszínt tartalmaz.

Eredeti recept 1840-ből:

Nyolc pohárhoz három meszely jóféle tejszínt egy rúdnyi vaníliával és öt lat cukorral jól felfőzünk, hagyjuk kihűlni, hozzákeverünk nyolc tojássárgáját, és szűrőn át a megfelelő pohárba töltjük. A poharakat óvatosan forrásban lévő vízbe állítjuk, és erősebb lánggal kérget képezünk rajta. Amikor a massza megszilárdul, a poharakat azonnal asztalra adjuk. Ugyanezt elkészíthetjük úgy is, hogy vanília helyett keserűnarancs- vagy citromhéjat, esetleg ibolyateát (szirupot), jó erős kávét vagy csokoládét teszünk bele.

A hozzávalók mennyiségének átváltása után mindent feleztünk, mert szokás szerint eleink nagyobb családdal, nagyobb vendégséggel számoltak. Tehát:

Créme brullée, ahogyan ükanyáink készítették

Hozzávalók 4 személyre

fél liter tejszín

4-5 dkg cukor

vaníliarúd / vagy vanília aroma

4 tojás sárgája

A tejszínt a cukorral és a vaníliával lassú tűzön felfőzzük, amígy gyöngyözni kezd. Ekkor levesszük a lángról és egyesével, óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákat, így egy sűrűbb masszát kapunk. Ha jól dolgoztunk, sima lesz, így nem szükséges szűrőn át kiadagolni a tálkákba, de ha csomósnak látjuk, mindenképpen érdemes.

A sütőt közben előmelegítjük, úgy, hogy egy mélyebb tepsibe vizet öntünk. A sütő 150-180 fokos legyen.

Mivel nincs kis kézi lángszórónk, amivel a tetejét kérgesíteni szokták, a villanysütő légkeveréses programját használtuk. Pár perc alatt elértünk nagyjából ugyanazt a hatást, majd visszavettük sima sütésre. Nagyjából 20 perc alatt megszilárdul.

Elkészítési idő: bő egy óra

Nehézségi fok: 5/2 A legnehezebb része úgy kiszerencsétlenkedni a forróvizes tepsiből a kész édességet, hogy ne égessük meg a kezünket, és az edényfogó kesztyű se lógjon bele (akár a vízbe, akár a krémbe).

Eredmény: Eleinte alig hittük volna, de Créme brullée!!!!

Kicsit megkapta a tetejét a légkeverés :D

Tipp

Mi habtejszínt használtunk, de talán kevésbé lett volna zsíros az összhatás, ha főzőtejszínnel próbálkozunk.

Vanília aromából egy bizonyos német márka újdonságát, a bourbon vanília esszenciát használtuk, az illata és az íze igazán pazar, és negyed annyiba kerül, mint egy vaníliarúd.

Szilárdabb állagot érhetünk el, ha a mai receptúra szerint tojásfehérjét is teszünk bele, habár így, lágyan is nagyon kellemes volt.

Értékelések:

Ádám: 3,5/5 Az íze szerintem jó volt, bár nekem mintha hiányzott volna az a bizonyos valami, ami igazán jóvá tette volna. Túlságosan zsírosra sikerült, valószínűleg kevesebb tojás kell bele. Ha valaki ilyen típusú édességre vágyik, maradjon inkább a hagyományos pudingnál.

Melinda: 5/5 Nekem ízlett. Laktató, krémes desszert. A mai ember szájízének már túl zsíros, ezért jó ötlet, ha fele tejjel és egy tojásfehérjével kiváltjuk a sok tejszínt. De azért 5-ös! 

Szilvi: 5/5 Kicsit langyosabban nekem jobban tetszett, viszont eléggé laktató, csak a felét bírtam megenni, bármennyire is ízlett. A krémessége az erőssége, és az, hogy bár alig van benne cukor, éppen megfelelően édes.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nekem nagyon-nagyon ízlett, pont kellemesen édes, krémes, a csapat a régi recept szerint forrón tálalta, de hidegen jobban ízlett.

Ez kereken 4,625-ös átlagot hoz, ami már tényleg majdnem ötös. Kísérletnek érdekes volt, speciel még egyikünk sem készített Créme brullée-t, de akinek van egy jól bevált receptje, inkább maradjon annál. Kipróbálni persze nem tilos ezt a verziót sem.

Mivel a desszert készítése közben elbambultunk, több kép nem is született róla, csak a már kész finomság. Így a tavasziasra terített asztal képével búcsúzunk erre a hónapra:

Egyszerű, omlós, édes, és még véletlenül sem kalács - mi az? A cukorkalács!

Németül Zuckerkollatsch, amit szó szerint cukorkalácsnak fordíthatunk. Ma is készítik, ma is így hívják, és még mindig nem kalács - legalábbis nem az, amit mi kalácsként ismerünk.

Eredeti recept 1792-ből:

Ehhez kell 12 lat vaj és 12 lat cukor, egy fél font finomliszt, egy citrom héja, három tojássárgája és két egész tojás. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásokat, aztán a többi hozzávalót is. Kis halmocskákat rakunk a masszából a sütőlapra, és megszórjuk mandulával.

A recept modernizálása csupán a hozzávalók mennyiségének átszámításából állt. Illetve, a leírás nem említi, de nyilvánvaló, hogy a tésztát meg is kell sütni.

Cukorkalács

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg cukor

22 dkg liszt

1 citrom

5 tojás (3 sárgája és 2 egész)

mandula vagy dió

A vajat a cukorral és az egyenként hozzáadott tojássárgákkal, majd a még hozzáadott két egész tojással habosra keverjük (robotgép használható). Beletesszük a citromhéjat, majd beleszitáljuk a lisztet, ekkor már inkább kézzel gyúrható. Ha összeállt a tészta, sütőpapírral bélelt lapos tepsibe kis halmokat képezünk belőle (két kanállal célszerű dolgozni). Mivel sütés közben -a sok vaj miatt - a tésztahalmok kissé szétfolynak, lelapulnak, érdemes a halmok között nagyobb távolságot tartani. Mi most vágott diót szórtunk rá, 180 fokra előmelegített sütőben sütöttük meg.

Elkészítési idő: kb. 1 óra, hamar megsül

Nehézségi fok: 5/1 pofonegyszerű

Eredmény: meglehetősen édes, kellemes ízű száraz sütemény, tele lehetőségekkel

Tipp:

Manapság is ismert német területen hasonló sütemény, amit igen változatos módokon tesznek izgalmassá. Mandula helyett lehet tenni rá egy kis lekvárt, esetleg bejglitöltelékként felfőzött mákot, vagy csak keverni a tésztába csokidarabokat. Utóbbi esetben az amerikai cookie-ra fog hasonlítani.

Talán nem árt dupla adagot sütni, mert hamar elfogy!

Értékelések:

Ádám: 5/5 Ne tévesszen meg senkit, inkább linzerhez hasonlít a tésztája, nagyon finom, de az arányokkal vigyázni kell, hogy minden klappoljon. Dió mellé én el tudnék képzelni hozzá csokidarabkákat is.

Melinda: 5/3 Túlságosan édes volt, most csak közepest adok rá, kevesebb cukorral lehetne jobb is.

Szilvi: 5/5 Nekem nagyon ízlik, igaz, meglehetősen édes, de ez így tökéletes. Talán egy kis citromlevet is elbírt volna a tésztája, attól frissebb lenne az íze és tompítaná a "túlédességet".

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Kiváló, tökéletes teasütemény, kávé, kakaó, tej mellé is el tudom képzelni, vagy csak úgy magában elropogtatni. Jó lenne, ha mindig lenne itthon!

Összességében ez 4,5-ös átlag, vagyis majdnem jeles. A cukrot intézze ki-ki az ízlése szerint, de csak azért mert édes, kár lenne kihagyni!

Házinyúlra lőttünk...!

Ízletes, kissé részeges nyúlragu Húsvét tiszteletére, egyenesen 1799-ből. Mielőtt az eredeti recept olvasása bárkit is eltántorítana a kipróbálásától, előre bocsátjuk, hogy a vér a mi ételünkből természetesen kimaradt.


Vadnyúlból vagy őzből készítendő

A húst feldaraboljuk, és egy edénybe tesszük. Egy darab jóféle szalonnát, egy-két kisebb fej fokhagymát, egy kevés bazsalikomot és kakukkfüvet egy mozsárban finomra aprítunk, és hozzáadjuk a húshoz. Hozzáadunk még egy vöröshagymát, egy babérlevelet, néhány borókabogyót, sót, borsot, némi szerecsendiót és egy pohár vörösbort. Hagyjuk jól átpárolódni, amíg elfő a leve. Akkor egy kanálnyi lisztet pirítsunk meg, adjunk hozzá némi cukrot, töltsük fel barna vagy fehér húslevessel, és hagyjuk a húst addig főni, amíg puha nem lesz. Akkor átszedjük a húst egy tiszta edénybe, a zsírt lemerítjük róla (gondolom, a léről), és a szószt szűrőn átszűrjük a húsra, és adunk hozzá egy kevés ecetet vagy citromlevet, egy kevés citromhéjat, így már készen áll a tálalásra. Ez a szósz készülhet vérrel is, különösen nyúl esetében. Ezt a végén kell beletenni, és együtt felfőzni, de állandóan keverve, nehogy megcsomósodjon.

Roger nyúl a pácban

Vadnyulat nem sikerült szerezni, ezért házinyúlra lőttünk, amelyet egy-két napig zöldséges páclében fürdettünk, hogy kicsit "vadabb" íze legyen. Arról nem is beszélve, hogy így nem annyira száraz a húsa. Lássuk, milyen recept született így:

Részeges nyúlragu

Hozzávalók 4 személyer:

egy nyúl - úgy azért egyszerűbb, ha konyhakész :D

10 dkg szalonna

1 kisebb fej fokhagyma

1 fej vöröshagyma

bazsalikom

kakukkfű

1-2 babérlevél

borókabogyó

só

bors

szerecsendió

2,5 dl pohár vörösbor

1 evőkanál liszt

1 evőkanál cukor
1/2 liter húsleves

1 kanál borecet vagy egy fél citrom leve és reszelt héja

A nyulat feldaraboljuk, és fedeles serpenyőbe vagy laposabb lábosba tesszük a darabokat. A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk és egyenletesen rászórjuk a húsra. A fokagymát fokhagymanyomón átpréseljük, és szintén elosztjuk a húson. Rászórjuk a zöldfűszereket (ha van friss, az a legjobb, apróra vágva), végül jöhet a só, bors, szerecsendió. A babérlevelet termsészetesen egyben tesszük bele, hogy a végén ki lehessen halászni a raguból. Végül egy evőkanálnyi borókabogyót is elosztunk a húsdarabok között, és felöntjük a vörösborral. Kis lángon, fedő alatt kezdjük főzni.

Amikor a leve elfőtt, és már a hús is nagyjából puha, megszórjuk egy kevés liszttel és cukorral, majd felöntjük a húslevessel. Amikor már jó sűrű a szósz, hozzáadjuk az ecetet vagy citromlevet és -héjat (mi az utóbbit használtuk). A szósz átpasszírozását kihagytuk, jól állt neki a darabosság.
Egy utolsó forralás után nokedlivel tálaltuk (bizony, a 18. század végén már ettek eleink nokedlit).

Elkészítési idő: 1,5 - 2 óra
Nehézségi fok: 5/3 - a nyúl számunkra ismeretlen anatómiája megnehezítette a darabolást, és bár nem bonyolult étel, volt vele némi szöszmötölés

Eredmény: egy pikánsan jó ízű, kellemesen laktató ragu


Tipp:

Nyilván vadnyúlból a legjobb, aki tud szerezni, próbálja feltétlenül ezt az ételt "vadon" is. Arról nem is beszélve, ha esetleg akad némi őzhús. Vad esetén burgonyakrokettet ajánlanánk hozzá - igaz, az nem túl autentikus 1799-ben, de finom!

Értékelések:

Ádám: 5/5 A vörösborban megrészegített nyúl igen porhanyósra és finomra sikeredett a főzés alatt. Mellé a nokedli jó választásnak bizonyult, de szerintem jó lehet egy kis rizi-bizivel is.

Melinda: 5/5 Omlós, ízletes hús egy igazán finom, összetett ízvilágú mártásban. Feltétlenül ötöst érdemel!

Szilvi: 5/5 A hús nagyon finom lett, a nyúl eleve nem zsíros, de ezzel az elkészítéssel nem is szárad ki. A szószból kiérződött a bor íze, a fűszerek pedig igen ízletes elegyet alkottak.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nagyon kellemes, pikáns lett a szósz, a hús igazán puha és szaftos volt. Talán kicsit kevesebb citrom kellett volna bele. Ünnepi asztalra mindenképpen el tudom képzelni.


Összesítve: Ez bizony szín jeles. Más nem is javasolhatunk, mint azt, hogy tessék kipróbálni, ha akad a hűtőben egy nyúl!