2014. augusztus 4., hétfő

Elsőre nem is rossz!


Úgy is mondhatnánk: mentünk, főztünk, nyertünk!


Csapatunk – a szokásostól kissé eltérő összeállításban – részt vett szombaton a II. Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválon, ahonnan különdíjjal térhettünk haza Úri konyha kategóriában. Mivel első alkalommal vettünk részt hasonló megmérettetésen, igazából már a lehetőségnek is örültünk, így azonban, különdíjasként, igencsak büszkék vagyunk a teljesítményünkre.

Csapatunk a díjjal

Emléklapunk,
herceg Esterházy Antal aláírásával



Beszámolónkat vezesse fel ez az idézet, amelynek szövege és szerzője is nagyon jól illik a hétvége eseményeihez:

„A szakács műve múlandó, minél jobb, annál hamarabb elpusztítják! De ő maga titkos hős, jobbára ismeretlen, a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye!”
(gróf Esterházy Pál nádor, 1635-1713)


Most pedig következzék a beszámoló!

Melinda ezúttal nem tartott velünk, mivel elutazott, ezért Kata és Szilvi mellett Osváth Ádám, a Soproni Múzeum ifjú történésze forgatta a nyársat.

A csapat, itt még tiszta kötényben

Hozzá kell tenni: Ádám érdeme, hogy egyáltalán részt vettünk a rendezvényen, ő hozta az ötletet, és elmondhatjuk, hogy pillanatok alatt oszlopos taggá avattuk. Jelen volt még Tóth Imre múzeumigazgató úr is, aki szintén nagy kedvvel szorgoskodott körülöttünk.



Már reggel hatkor útra keltünk Fertőd felé, hogy hét órakor elfoglalhassuk helyünket, és hozzáfoghassunk a főzéshez. A szabályok értelmében csak a korban ismert hozzávalókat és friss zöldfűszereket használhattunk, kizárólag szabadtűzön vagy parázson süthettünk-főzhettünk.



Eszközhasználatban is igyekeztünk mellőzni az olyan konyhafelszerelést, ami nem felel meg a korszak hangulatának. Persze, volt, amiben muszáj volt kompromisszumot kötni, így például Melinda mini grilljét használtuk, azon, parázs felett főtt és sült meg a teljes menüsor, a desszertet pedig hűtőtáskában, jégen hűtöttük le.


Közben interjút is adtunk a Duna TV riportereinek


A menü a következőképpen alakult:
Francia zöldborsóleves, spanyol szelet nyárson, boron párolt kertjavával, desszertnek pedig francia krém levendulamézen karamellizált gyümölcsökkel.
A levest és a húst már elkészítettük korábban, receptjeik olvashatók itt a blogon is, a desszert pedig még számunkra is új volt, nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön. A receptet hamarosan közzé tesszük a blogon.

Az ételekhez menükártyát is kellett készítenünk, ez így nézett ki. Melinda szerkesztette, szerintünk nagyon szép lett!










Fél kilenc körül kezdhettünk főzni, ekkora lett tökéletes a parázs, és délután fél kettőkor tálaltuk fel a zsűrinek a fogásokat. Mivel ez után az eredményhirdetésre csak öt órakor került sor, a várakozás ideje alatt az arra járó közönségnek kínálgattuk ételeinket. Bizony, hamar el is fogyott minden az utolsó morzsáig!





Fél négy körül összepakoltunk, és nyakunkba vettük a kastély parkját egy kis levezető bohóckodásra. Ennek eredményével búcsúzunk mára.

Nézd csak, Jospeh!

Thomas Gainsborough után szabadon

Vonulunk a díszlépcsőn