Semmelschmarn-a sós smarni 1799-ből

Valamit jó lenne főzni júliusban... igen, de valami egyszerűt, mert sok még a feladat és jön a szabadság.

Semmelschmarn.... Catharina Braunin 1799-es bécsi kiadású Kochbuch-jának "Von Fasten oder Mehl oder Eier und Obstspeisen und Kochen" című fejezetében találtunk rá, egyéb böjtös, lisztes és tojásos ételek társaságában.

Braunin, Katharina:

     Neuestes, bewährtes Kochbuch für Fleisch- und Fasttäge: nach dem itzigen Geschmacke für alle Stände eingerichtet

Wien, 1799 

A recept egyszerű és kevés hozzávalóból áll, ráadásul rövid idő alatt elkészíthető, mégis túlszárnyalta az elvárásainkat. No de, hogyan is készül a smarni, ami nem császár, hanem zsemle, és ami nem édes, hanem meglepő módon sós, de így is jó!

Zsemlesmarni 

(Szánt szándékkal nem magyarosítjuk tovább a receptet, mert a zsemlemorzsa megtévesztő cím lenne.)

Végy 4 krajcárért (Kr. vagyis Kreuzer - a szerk.)  szikkadt zsemlét, vékonyra szeleteld fel egy tálba, adj hozzá egy meszely tejet, 4 tojást, egy kevés sót, habard el ezeket jól egymással, öntsd forró zsírba, és hagyd amíg...... lesz. - A ramlicht kifogott rajtunk, nem sikerült kiderítenünk, mit jelenthet, de sebaj, dolgoztunk már máskor is hiányos recepttel. Végül úgy döntöttünk, hogy addig pirítjuk, míg a császármorzsához hasonló állagú nem lesz.

A recept egyszerűsége ellenére is feladta a leckét, mivel tudnunk kell, hogy 1799-ben, Bécsben 4 kracárért hány darab zsemlét vásárolhattunk volna. Némi internetes kutakodás segítségével sikerült kiderítenünk, hogy a 18. században 1 zsemle 1 krajcárba került - nem véletlen a Kreuzersemmel elnevezés, vagyis a krajcároszsemle. Az árakat a céhek árszabása rögzítette, ez fix ár volt, minden péknek ennyiért kellet árusítania a zsemle darabját. Ami időről-időre változott, bár szabályok által megszabva, szintén kötelező érvényűen, az a termék súlya volt, például a gazdasági- és háborús viszonyok, valamint az adott év gabonatermésének kontextusában. Megállapíthatjuk, hogy a darab fix, vagyis 4 darabot használtak a receptben, de, hogy az hány darab mai zsemlének felelt meg, már nehezebb kérdés. Arra azért rájöttünk, hogy nagy valószínűséggel kisebb volt mint a ma forgalmazott késői utódok súlya, mert az 1 meszely tej, vagyis a kb. 3,5 dl kevés volt a 4 darab zsemlénk beáztatásához. De ezért szeretjük a régi recepteket: mindig tanulunk valami újat!

Hozzávalók:

4 szikadt zsemle

kb. 4,5 dl tej

4 tojás

2 púpos evőkanál zsír

só ízlés szerint

A zsemléket ujjnyi szeletekre vágtuk, meglocsoltuk a receptben olvasható 1 bécsi meszely (mivel bécsi kiadású a szakácskönyv), vagyis körülbelül 3,5 dl tejjel, vártunk néhány percet, hogy a zsemle felszívja a tejet, majd ráöntöttünk még kb. egy decit, mert nem teljesen ázott át minden szelet - így lett a hozzávalóknál 4,5 dl tej.

Egyesével felütöttük a 4 darab tojást, villával kissé felvertük, majd a tejes zsemlére öntöttük. A masszát sóztuk, majd fakanállal alaposan összekevertük. Mivel még maradtak benne nagyobb zsemledarabkák, kézzel is átgyúrtuk.

Normál méretű serpenyőnkben 2 körben sütöttük ki, mindkét esetben nagyjából egy-egy púpos evőkanál zsírt hevítettünk. Első próbálkozásra beleöntöttük a massza felét, majd folyamatosan kevergettük, míg át nem sült, kissé barnulni nem kezdett. A második próbálkozásra szebb lett az eredmény, ekkor lett olyan igazi smarnis kinézete: a masszát a forró zsírra öntöttük, és vártunk kicsit, hogy az alja megkérgesedjen, majd megfordítottuk, és miközben ez az oldal is sült, fakanállal kisebb darabokra szaggattuk, akárcsak a császármorzsa esetében, és az egészet kissé átpirítottuk.

Az eredmény főkostolóink (munkatársaink) egyöntetű véleménye szerint,  egy ízében nem túl markáns, mégis kimondottan finom egytálétel. Néhányan tejföllel dobnák fel, mások pirított szalonnával, és a tálaláshoz rászórt snidling is jót tett neki. Ezekkel kicsit megbolondítva egy gyors és laktató egytálétel lehet, de az alaprecept szerint készítve raguk, pörköltek, szaftos húsételek mellett köretként is megállja a helyét.