A soproni mákos kalács, avagy a húsvéti mákos bejgli

 

Húsvét alkalmából mákos kalácsot sütöttünk, de nem ám akármilyet! Soproni mákos kalácsot! A recept Müller Ferenc: Sütés utasítások és a "Sempronia"-sütőpor és "Sempronia"-vanillincukor alkalmazása című füzetben jelent meg Sopronban a 20. század elején, még az első világháború előtt. Müller Ferenc az Oroszlán drogéria tulajdonosaként "sajátmárkás" termékeinek népszerűsítésére adta ki a kis receptfüzetet, tekintve, hogy ekkoriban a sütőpor és a vaníliával ízesített cukor használata még újdonságnak számított. Nyilvánvalóan mákos kalácsot már sokkal-sokkal régebb óta sütöttek nálunk is, no de ez a változat sütőporral készül! Hogy mi teszi sopronivá? Valószínűleg az, hogy a benne levő sütőport soproni cég állította elő.

Fotó: Bolodár Zoltán

Az eredeti recept így szól:

Soproni mákos kalács

A gyúródeszkán finoman összegyúrunk 20 dkg vajat, 30 dkg lisztet, 1 egész tojást, 1 tojássárgáját, egy kevés sót, egy tele evőkanál cukrot és utóljára még egy csomag "Sempronia"-sütőport. A tésztát kisodorjuk, az alábbi töltelékkel megtöltve összehengerítjük, tojássárgájával bekenjük és vajjal megkent tepsibe téve forró sütőben megsütjük.

A töltelék: 0,3 liter törött mákot 8 dkg vajban megpirítunk, ezt 1/8 liter tej és 15 dkg mézben feleresztjük, azután 1/2 citrom héját és levét, továbbá mazsolyát adunk hozzá.

Mivel a recept teljesen egyértelműen fogalmaz, mértékegységeket sem kell váltani, nem is változtattunk rajta. Pontosabban: a töltelékből kihagytuk a mazsolát, mert azt nem mindenki szereti a házunk táján, valamint lefeleztük az adagot, és csak egy kis rúdnyi lett a kalács.

Az eredmény: szokatlan módon kissé omlóstészta-jellegű, ugyanakkor ránézésre bejgli. Nagyon gazdag, ízletes, de eléggé könnyen törik a tészta.

Fotó: Bolodár Zoltán

Mandelbäckerei f(ür) Christbaum, avagy mandulasüti a karácsonyfára

 

Ma már talán csak a mézeskalács az az édesség, amit magunk készítünk, és a karácsonyfára is kerül belőle. A habkarika egy-két évtizede ment ki szinte teljesen a divatból, és a vége felé azt is inkább készen vettük, különböző színekben. A szaloncukor pedig már réges-régen a boltból kerül a fa ágaira, az otthon készült változat gyakorlatilag feledésbe merült.

Pedig régen nemcsak az előbb említett édességek házi változata került a karácsonyfára, hanem még számtalan fajta finomság, amelyek receptjeit nagyanyáink, de inkább dédanyáink féltve őrizgették receptes füzetükben.

Egy ilyen édesség következik most: Storno Miksáné Slama Eleonóra receptes füzetéből a Mandelbäckerei (f. Christbaum), vagyis mandulás sütemény (a karácsonyfára) kívánkozott a Storno-konyha szakácsnéinek keze alá.

Az eredeti recept:

1/4 kg finomra reszelt mandula, 1/4 kg porcukor, egy citrom reszelt héja. Ezt összekeverjük és hat egyenlő részre osztjuk. Ezután 6 tojásfehérjét egyesével habbá verünk, és mindegyikbe egy-egy részt teszünk a keverékből, és egyenletesen elkeverjük habbal. Még egy kicsit verjük, aztán habzsákba töltjük és zsírral bekent sütőlapra formákat nyomunk belőle. Amikor szép világosra sült, tehetünk rá mázat is (egy tojásfehérje annyi cukorral, hogy sűrű legyen).

Ahogyan mi készítettük:

25 dkg mandulaliszt

25 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
6 nagy tojás

A mandulalisztet és a porcukrot is átszitáljuk, úgy keverjük össze, hozzá adva a reszelt citromhéjat. A citromhéjjal együtt ez összesen szinte 51 dkg, ami 6-tal elosztva azt jelenti, hogy egy adag 8,5 dkg. Egy tojáshoz tehát 8,5 dkg szárazanyag-keverékkel számolunk.

Közben a sütőt bekapcsoljuk 150 fokra, és amikor felfűtött, elválasztjuk az első tojást. Csipet sóval kemény habbá verjük a fehérjét, majd hozzáadjuk az első adag mandulás keveréket. Amikor jól elkevertük, egyből habzsákba töltjük, és sütőpapírral kibélelt tepsibe formákat nyomunk belőle. A formázáshoz a nagy csillag csövet választottuk. Mi körberajzoltuk a sütiformákat a papíron, és a vonalakat követve készítettük el a sütiket. Kört, szívet, csillagot, a lényeg, hogy maradjon lyuk a közepén, aminél fogva felfüggeszthetjük a fára.

A kiformázott sütiket betesszük a sütőbe, rákapcsoljuk a légkeverést (ha van rá lehetőség) és szép lassan, inkább szárítjuk, mint sütjük. Aranyszínűen az igazi.

Amikor az első adag már megsült, szétválasztjuk a következő tojást, és megismételjük az előző procedúrát. És így tovább.

Erre a kis adagokban történő készítésre azért van szükség, mert a tojáshab hamar elkezd összeesni, csak a teljesen friss keverék lesz szép, csak az tartja meg a formáját. Úgy kell kiformázni is, hogy egy adag beleférjen egy tepsibe, mert nem lehet eltárolni a következő fordulóra. Ez van, ha nem gőz felett vert tojással dolgozunk, márpedig itt szó sincs gőzről.

Az elkészült süteményeket végül mázazzuk, ehhez viszont már a mézeskalács díszítéséhez használt írókát készítettük el, nem az eredeti receptben foglalt verziót. Ugyanis itt szintén nem szólt a fáma a gőzről, és a teljesen nyers tojásfehérjével bevont sütit magunk sem szívesen ennénk le a fáról két héttel később - és ha nem esszük meg, minek sütjük, ugye?

Szóval, egy tojásfehérjét kevés citromlével és 17 dkg porcukorral gőz felett habbá vertünk, ez került a habzsákba, és így nyomtunk mintákat a sütikre. Mártogatni is megpróbáltuk, de ahhoz ez a keverék túl sűrű lett, lehet, hogy kevesebb cukorral készül mázzal sikeresebb lett volna a kísérlet.

A végeredmény pedig tulajdonképpen egy mandulás habcsók-féle: nagyon könnyű, omlós, kevésbé törékeny és jóval tartalmasabb, mint a sima tojáshabból készült habsütemény, a mandula valami kivételesen nagyszerű ízt és állagot ad neki, a citromhéj pedig kellemesen frissé teszi az összhatást. Az ízlés kérdése, hogy ki mennyi citrommal szereti, mi lehet, hogy levennénk az adagot egy fél citrom héjára, mert így túlságosan is dominált, elnyomva a mandula ízét.

A sütik december 11-től megtekinthetők a Lenck-villa hatalmas karácsonyfáján, amely a látogatók által adományozott különféle, szebbnél szebb karácsonyfa-díszekkel ékesítve várja az ünnepet és minden kedves múzeumbarátot.

Ui: Érdemes keresni valahol egy másik receptet, ami felveszi azt a rengeteg, legalább 7 tojássárgáját, ami itt megmaradt. Kár lenne értük! (Készíthetünk például házi majonézt vagy hollandi mártást az ünnepi menühöz.)

Köszönjük a fotókat Hadarics Dórának és Bolodár Zoltánnak!

Storno 200

Hosszú ideig szunnyadt a tűz a Storno-konyha tűzhelyében. Ennek oka, hogy szakácsnéink az utóbbi időkben konyhai kísérletező kedvüket leginkább azon élték ki, hogy olyan pépeket-püréket, majd étkeket alkossanak, amelyeket cseperedő gyermekeik is hajlandóak elfogyasztani. Igen, az anyaság tartott távol minket a Storno-konyhától. (Tegyük hozzá: ez egyben egy felnövekvő kukta-, illetve szakácsnövendék generációt is jelent ám!)

Most azonban újra eljött az ideje, hogy felkössük a kötényt és fakanalat ragadjunk. Február 20-án emlékezünk id. Storno Ferenc születésének 200. évfordulójára, így mi lehetne méltóbb fogás visszatérésünkhöz, mint egy ünnepi torta? És ha már Storno Ferenc, ez pedig itt a Storno-konyha, akkor természetesen egy Storno-torta következik!

A receptet Storno Miksáné Slama Eleonóra (Elli) egyik receptes füzetéből választottuk. (Storno Elliről bővebben olvashatnak egy korábbi bejegyzésünkben.)

A jeles alkalomra a Soproni Múzeum videót is készített, a torta a Pék Múzeum foglalkoztató helyiségében készült el. A videó Bolodár Zoltán munkáját dicséri, az itt is látható gyönyörű képeket Hadarics Dóra készítette, Egresits Anita pedig nélkülözhetetlen segítség volt a konyhában.

Most pedig következzék az eredeti recept:

"Csokoládé torta

7 dkg vaj, 7 tojás sárgájával kikeverni, 14 dkg cukor (vaníliával), 14 dkg reszelt mandula vagy mogyoró, 10 dkg reszelt csokoládé, 4 dkg liszt, 7 tojás fehérje habbá verve."

A recept - mint láthatjuk - könnyű, és a hozzávalók is egyszerűen. Elkészítésekor először kikevertük a tojássárgáját a vajjal, majd a cukorral. Ezután hozzáadtuk a száraz hozzávalókat, azokkal is kikevertük, majd a masszát óvatosan összeforgattuk a tojáshabbal. Kivajazott, kilisztezett tortaformában tettük a sütőbe, először 160, majd 180 fokra.

Úgy tűnik, a bevált piskótasütési paraméterekkel lehet sütni, de mivel számunkra még ismeretlen volt a Pék Múzeum vadonatúj sütője, inkább óvatosak voltunk. Tűpróbáig kell sütni, amikor már nem ragad a tű, kivehetjük a sütőből. Kihűlés után vettük ki a formából.

Az eredmény egy kellemesen könnyű piskóta lesz, ami inkább csokoládé mandulatorta, mint csokoládé torta. A jeles évforduló miatt szerettük volna, ha a jelen állapotában kevéssé dekoratív sütemény kissé ünnepibb külsőt ölt, ezért kapott ugyanebből a piskótából egy emeletet, tejszínhab tölteléket és bevonatot, tejszínes-csokoládés puffokat, arany szórócukrot, szeletelt mandulát az oldalára és néhány, csokoládéból készült gótikus ablakot.

A végeredmény egy sütőpor nélkül is könnyű piskóta, ami megfelelő mértékben édes, tea vagy kávé mellé kiváló. A tejszínhabos verziója igazi ünnepi sütemény lehet, a hab nem nyomja el, inkább kiemeli a mandula és a csokoládé ízét. Mindenkinek javasoljuk kipróbálásra, könnyű elkészíteni és tényleg finom!

Rohamsisak sütemény a Nagy Háborúból

A Soproni Múzeumban vendégszereplő Gulyáságyú és rohamsisak című időszakos kiállítás megnyitójára készítettük el eredeti recept szerint ezt a süteményt, amelyet akár Storno Miksa és Pál, valamint jó barátjuk, később sógoruk, Martinkovics Antal is megízlelhetett, amikor az első világháborúban szolgáltak. Így tehát nem is áll annyira távol profilunktól ez az édesség, amely enyhén szólva is kissé időigényes, legalábbis, ha csupán egy konyha és tűzhely, valamint 2-4 kéz áll rendelkezésre egy adag elkészítéséhez.

Azt még tegyük hozzá, hogy ezt a süteményt nem a közkatonák ették a fronton, és tekintve a hozzávalók mennyiségét, 1917-18-ra már a tisztek is kifogyhattak belőle.

Az eredeti recept a kiállítás anyagából:

Ceruzavastagságura kinyujtott omlóstésztából kb. 6 cm hosszu és 4 cm széles ovális darabokat szurunk ki, ezeket kisütjük és kihülés után fehér fondantmázzal áthuzzuk. A bádogosnál 15-20 darab miniatür rohamsisakformát rendelünk, ezeket vajjal kikenjük és a következő tömeggel töltjük:
16 dkg vaj, vagy margarin. 16 dkg porcukor, 4 tojás sárgájával habosra verendő, 4 tojás fehérjéből kemény habot verünk és 16 dkg liszttel (melybe egy fél citrom héját reszeltük) összevegyitjük. Ezzel a tömeggel kitöltjük a zsiradékkal kikent és liszttel behintett formákat és hüvös kemencében kisütjük. Kisülés után a sisakformákat kiboritjuk, hülni hagyjuk, higitott barackizzel bekenjük, majd acélszürke fondantmázzal áthuzzuk és a fenti alapra helyezzük.
Rohamsisakot grillage-ból is készíthetünk a formácskák segítségével.

Elkészítéskor a leírtak alapján jártunk el, néhány eltéréssel.

A recepthez mellékelt kép ugyanis így néz ki:

Mi egy kicsit másfélét kaptunk, ami nagyon fogyasztotta a fent nevezett "tömeget", vagyis tésztát, de hát nem volt időnk elszaladni a bádogoshoz, főleg nem a linzersütés és a keverttészta elkészítése közötti öt percben.

Nézzük hát, mit is műveltünk ezzel a recepttel!

Omlós tészta: mindenkinek van otthon bevált linzer receptje, ez tökéletesen megfelel a célnak. Mivel nincs mindenkinek (kinek van?) rohamsisak formája otthon, és nekünk is csak ez az egy volt, összesen kettő sisakformát készítettünk, ehhez pedig kettő darab linzer alapzatot. A többi linzertésztából kis korongokat szaggattunk.

Fondantmáz: ez az, amihez még nem vagyunk elég felkészültek. Kihagytuk.

A sisakok: Az egyébként nyersen is isteni finom - és még némi vaníliás cukorral is megbolondított - masszával kétszer töltöttük meg a sisakformát, a többi anyagot apró muffinformákba töltöttük. Hozzátenném: 8 tojásos adag készült, mert a sisakok tényleg "megették" a massza nagy részét.

A baracklekvár. Pici vízzel meghigítottuk a lekvárt, és ezzel ragasztottuk össze a kétféle tésztát. A két talapzatos sisak mellett így elkészült kb. 50 darab kis, kerek "közlegény" is.

Fondantmáz helyett. Valami bevonat mégiscsak kellett, így tojásfehérjéből és porcukorból készítettünk cukormázat a sisakok és közlegények tetejére. Nagyon gyorsan megkötött, így sajnos nem sikerül szépen elsimítani a felületet.

Az ezüstszürke szín. Sikerült ezüst színű ételfestéket szereznünk, ezt azonban nem a mázba kellett keverni, hanem az a típus, amit ecsettel kell felvinni a mázazott felületre. Nosza, mire nem jó egy konyhai kenőecset? Az eredmény első ránézésre kissé bizarrnak tűnt, de ez nem tántorította el a nagyérdeműt. A kiállítás megnyitó végére egy morzsa sem maradt!

A külső. Mint látható, szép éppenséggel egyik darab sem lett, ám nem győzzük hangsúlyozni: az íz a lényeg, abban pedig nem volt hiba!

Ez nem piskóta! - A finomság neve a lefordíthatatlanul hangzó Fingerholippen

A Holippennek újabban Eisenkuchen a neve, ami tulajdonképpen nem más, mint a GOFRI! Pontosabban, a belga waffelnek valami előfutára lehet, csak ezt nem formára sütötték, hanem kerekre, és végül feltekerték. Szóval, a fordítás:

Fingerholippen (1799.)

Egy tojás súlyának megfelelő vajat morzsolj el, tedd egy tálba, vedd egy tojás fehérjét, add hozzá, és verd fel jó alaposan. Nyomj bele egy kevés citromlevet, és keverd tovább, amíg jó vastag (habos) nem lesz. Ekkor adj hozzá egy tojássárgáját, egy fél tojás súlyának megfelelő lisztet, keverd el alaposan. Kenj meg egy sütőlapot méhviasszal, önts rá tallér méretű adagokat a keverékből, de vigyázz, hogy ne folyjanak össze. Szórd meg cukorral és némi ánizzsal, és süsd egészen fehérre, úgy, hogy egy késsel fel lehessen szedni a sütőlapról, és tekerd fel az ujjad köré.

Vagy: Végy 2 tojást, a két tojás súlyának megfelelő cukrot, verd kemény habbá, adj hozzá egy tojás súlyának megfelelő lisztet, apróra vágott citromhéjat, vagy egy kis vaníliát, keverd bele. Kenj meg egy sütőlapot viasszal, tallér méretű adagokat csorgass rá, süsd meg, és tekerd fel főzőkanál nyelére vagy az ujjaidra.

Mi többé-kevésbé a második receptet követtük, némileg keverve az elsővel, kicsit piskótásra véve a figurát.

Lefordíthatatlan nevű finomság

Hozzávalók 4 személyre

2 tojás (a miénk 5 dkg-os volt, ebből jött a többi hozzávaló tömege)
10 dkg cukor
5 dkg liszt
1/2 citrom leve, kevés reszelt citromhéj
vaníliás cukor vagy vanília aroma
őrölt ánizs
vaj

A tojásokat szétválasztjuk, fehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a többi hozzávalót, az ánizs kivételével. Ha vajat is teszünk a tésztába, akkor azt előtte olvasszuk fel, és hűtsük vissza, úgy keverjük bele.
Vajjal megkent tepsiben vagy serpenyőben, kevés vajon sütjük meg, úgy, hogy merőkanállal kis kerek formákat csurgatunk belőle a sütőfelületre, majd megszórjuk őrölt ánizzsal. Gyorsan megsül, csak addig szabad sütni, hogy ne legyen nyers, de még nagyon világos maradjon.

Elkészítési idő: sütéssel együtt háromnegyed óra
Nehézségi fok: 5/3, mert még magunk sem tudtuk, mit csinálunk

Eredmény: könnyű és finom


Tipp:

A könnyebb alakítás érdekében használhatunk palacsinta formát, vagy ha van otthon, akkor az elektromos gofrisütő is hasznos lehet.

Mert akkor akár ilyen is lehetne

Ha nem tesszük bele a vajat a tésztába, akkor piskóta-szerűbb lesz, és vastagabbra is lehet sütni, a vajtól kicsit összeesik, ekkor már inkább a palacsintára hasonlít (ránézésre).

Viszont ilyen lett

Önmagában kellemesen édes, könnyű tészta, de mindenképpen ajánlunk hozzá valamit, amivel megtölthető, megkenhető. Ez lehet lekvár, vagy puding, ami jól esik, mi luxusra vettük a figurát, és némi mascarpone, habtejszín, porcukor és málnalekvár összedolgozásával készítettünk finom krémet, azzal töltöttük meg.

Értékelések:

Ádám: 5/5 Ez az "ősgofri nagyon finom, könnyű kis sütemény. A palacsinta, a piskóta és a gofri keveréke valahol, talán pont ezért igazából önmagában kicsit túl egyszerű, viszont azzal a krémmel, amit készítettünk, egészen mesés lett.

Melinda: 5/4 Egyszerű elkészíteni, egyedül a sütést kell kitapasztalni. Javaslatom szerint sütőben, lassú tűzön 5-10 perc.

Szilvi: 5/5 Én még csiszolnám ezt a receptet, hogy azt mondhassuk, igazán jól sikerült átültetni a modern konyhai körülmények közé, mert így a ronda, de finom kategóriába tudom csak besorolni. Ettől függetlenül - mivel a süteményeim általában hasonló esztétikai értékkel bírnak, el tudok tekinteni a küllemtől - az íze igazán remek, a töltelékkel pedig kifejezetten fenséges volt.

Pártatlan Ítészünk (aki nevének elhallgatását kérte): 5/5 (Részletesebb véleményt nem kaptunk, de az ötös érdemjegy, valamint, hogy többször is repetázott, mindenképpen jót jelent.)

Összesítve majdnem tiszta ötös, kis kísérletezést még igényel, de ha egyszer jól sikerül, a népszerűsége biztosított.

Édes és omlós tészta gyönyörű, mélyvörös, csorduló töltelékkel - linzertortát sütöttünk

Az egyik legrégebb óta létező tortaféle receptje következik, amit ma is ismer mindenki, legfeljebb más formában. Lássuk, milyen volt 200 évvel ezelőtt!

Morzsolt linzertorta

Egy deszkára tegyél egy fél font lisztet, ugyanannyi vajat, egy negyedfont hámozott, darált mandulát, egy negyedfont porcukrot, egy citrom reszelt héját, ezt mind morzsold egybe; 3 tojássárgáját és 2 egész tojást egy fél citrom levét add hozzá a keverékhez; oszd két részre, az egyik rész egy kicsit nagyobb legyen, ezt ujjnyi vastagra lapítva tölts ki egy formát, tégy bele lekvárt, és a többi tésztából készült csíkokat rakd rá. Kend meg vízzel, cukrozd meg és süsd szépre.

Az adagon itt nem változtattunk, csak átváltottuk a régi mértékegységeket újakra.

Hozzávalók

25 dkg liszt

25 dkg vaj

12 dkg darált mandula

12 dkg porcukor

1 citrom

5 tojás

gyümölcslekvár / jam ízlés szerint, célszerű fanyarabb ízűt választani

gyümölcs

A cukor istenien rákaramellizálódik a rácsokra

A lisztet és a porcukrot egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a mandulát és a citrom lereszelt héját, és összedolgozzuk a vajjal. Hozzáadjuk a citromlevet, a három tojás sárgáját és a két tojást. Alaposan összegyúrjuk, amíg tömör, de rugalmas tésztává áll össze. A tésztát osszuk két részre, nagyjából 1/3 - 2/3 arányban, és a nagyobbik részt lapítsuk bele egy vajjal kikent lapos tortaformába vagy pitesütő tálba, úgy, hogy pereme is legyen.

Az így kialakított tésztabölcsőt töltsük meg lekvárral. Tehetünk bele egyéb gyümölcsöt is. (Mi szilva- és málnalekvárt tettünk bele, és egy jó adag ribizlit - saját kertből, fagyasztva.)

A maradék tésztából sodorjunk hurkákat, és rácsosan fedjük be velük a süteményt. A tetejét szórjuk meg kristálycukorral. 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt megsül.

Elkészítési idő: sütéssel együtt bő egy óra

Nehézségi fok: 5/2 ha jól sikerül a tészta (már miért ne sikerülne jól?), gyerekjáték

Tipp:

A méregdrága mandula helyett használhatunk diót is. Mi most vegyesen alkalmaztuk a kettőt, mivel mandulát 10 dkg-os csomagolásban tudtunk venni, és kellett még pár dekányi "kiegészítés".

A töltelék alá szórhatunk zsemlemorzsát vagy darált kekszet, hogy ne ázzon át a tészta - már aki nem szeretné.

Hát nem gyönyörű? Ez már bűn!

Értékelések:

Ádám: 5/5 A tökéletességnek, nem hogy a határát súrolja, maga a tökéletesség ez a sütemény, ízek, illatok, minden tökéletes harmóniában volt egymással. Csak ajánlani tudom mindenkinek kipróbálásra! (Vigyázat: függőséget okozhat!:)

Melinda: 5/4 Az íze fenséges, viszont az állaga már kevésbé sikeredett, érdemes olyan gyümölcsökkel próbálkozni, melyek nem eresztenek annyi levet, illetve használható a töltelék alá egy kis zsemlemorzsa vagy darált keksz.

Szilvi: 5/5* Ádámmal egyetértésben kijelenthetem, hogy ez a sütemény így tökéletes, ahogy van. Nyilván a ribizli leve áztatta el kissé a tésztát, ami így szaftosabb, zamatosabb lett, a kicsorduló, mélyvörös gyümölcs látványa pedig egész egyszerűen szemet gyönyörködtető!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kiss-Lukács Balázs volt): 5/4 Finom, de a ribizli miatt túlságosan savanykás lett.

Összesítve az eredmény egy erős 4,5 - többet is megérdemelne, de ahogy Melinda mondta, kinek a pap, kinek a papné. Ahhoz, hogy ki-ki eldöntse, mit is gondol erről a süteményről, csak azt tudjuk javasolni: tessék kipróbálni!

A karmelitatorta

Egyszerű kevert tésztás, könnyű sütemény, néhány különlegesebb alapanyaggal.

Így készült 1840-ben:

Hat tojás sárgáját keverj el egy tálban három tojásfehérjéből készült habbal, adj hozzá negyedfont finomra őrölt cukrot, és keverd egy órán át. Adj hozzá hat latnyi kukoricalisztet, némi finomra vágott citromhéjat, és három lat hámozott, beáztatott, és finomra vágott mandulát. Kenj ki egy tortaformát vajjal, és öntsd bele a keveréket. Két latnyi mandulával szórd meg a tetejét, és lassan süsd meg. Szokás még megszórni porcukorral.

174 évvel később...

Karmelita torta

6 tojás
10 dkg porcukor
10 dkg kukoricaliszt
1 citrom reszelt héja
5 dkg darált mandula (hántolt, pörkölt)
2-3 dkg durvára aprított mandula
kevés vaj

Válasszuk szét a tojásokat. A hat tojássárgáját keverjük habosra a cukorral, majd óvatosan forgassuk bele a három fehérje kemény habját.(Isten ments, hogy egy órán át keverjük!) Hozzáadjuk a kukoricalisztet, a citromhéjat, és a darált mandulát. 20-25 cm-es tortaformát használjunk, azt kenjük ki vajjal, öntsük bele a masszát. A tetejét szórjuk meg a durvára vágott mandulával, majd előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten (180 fok) süssük át. A sütőből kivéve a sütemény tetejét szórjuk meg porcukorral.

Elkészítési idő: kb. egy óra (sütéssel)
Nehézségi fok: 5/2 Nem nehéz, csak kavargassuk óvatosan, nehogy összetörjük a habot!

Eredmény: finom, de kicsit fojtós, szárazabb tészta

Tipp:

Mindenképpen kell hozzá valami, amitől "szaftosabb" lesz: lekvár, öntet, tejszínhab, fagyi... Határ a csillagos ég!


Facebook-oldalunk egyik olvasójától érkezett az alábbi megjegyzés, ezúton is köszönjük Mayának:

"Szerintem ezt sütöm én évek óta körtés-mandulás pitének, tepsiben sima liszttel, 2 vilmoskörtét szoktam a végén belekockázni. Fél zacskó sütőporral van több az én receptemben, az is segít, hogy ne legyen annyira fojtós."

Értékelések:

Ádám: 5/4,5 Nagyon finom, ugyanakkor önmagában kissé száraz tészta. A tortába én mindenképpen tennék mazsolát vagy egyéb szárított gyümölcsöt, hozzá pedig vaníliasodót adnék.

Kata: 5/5 Nem szeretem a száraz piskótákat, de ez mégis ízlett, talán a mandula vagy a kukoricaliszt miatt. Azért a tejszínhab jól esett hozzá!

Szilvi: 5/4 Nagyon jó ízű, de eléggé száraz, valami öntet vagy lekvár, vagy tejszínhab mindenképpen kell hozzá.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Osváth Zita volt): 5/4,5 Kicsit száraz volt, de egy kis tejszínhab javított rajta, kiegészítette, kihangsúlyozta az ízvilágát.


Összességében erős négyes, tényleg csak a szárazságát kell kompenzálni, és máris egy tökéletes, ízletes süteményt kapunk.

Chocoládé-konfekt – A kopogós-ropogós

Egy ízletes, édes szárazsütemény kávéhoz, teához

Ez a recept a Sempronia sütőpor receptfüzetéből való, szintén a karácsonyi sütemények közül (lásd korábbi bejegyzésünket).

20. sz. Chocoládé-konfekt

¼ kg. lisztet, 1 csomag „Sempronia”-sütőport, ½ kg. cukrot, 10 dkg. finom chocoládét, 9 dkg. vajat, 4 tojást, egy kevés fahéjat és 7 dkg. finomra vágott cukros citromhéjat jól összegyúrunk és ugyan ugy járunk el vele, mint a 18. számmal.

A 18. sz. egyébként az a Vajkonfekt, amit már szintén kipróbáltunk. Az „ugyanúgy járunk el vele” annyit tesz, hogy gyúrás után hűtőbe tesszük, majd úgy egy órányi pihentetés után kinyújtjuk, kiszaggatjuk, 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

!!!!HIBAÜZENET!!!!

A negyed kiló liszttel és a négy egész tojással a massza minden lett, csak nem gyúrható. Mivel mindenben az eredeti leírás szerint akartunk eljárni, egyben tettük bele a tojásokat, lehet, ha csak a sárgáját használtuk volna, ahogyan az ilyen jellegű tésztáknál szokás, jobb lett volna az állaga. Próbálják ki csak sárgájával, és ha akkor is túl puha, marad a végső megoldás: még egy regiment liszt hozzáadása. A mienk elnyelt vagy 30 dekát, mire használható lett.

!!!!HIBAÜZENET_VÉGE!!!!

Tipp:

A fél kiló cukortól már így is elég édes, nem vesződtünk cukrozott citromhéjakkal.

Érdemes előre megsütni, mert frissen kopogós-ropogós. Másnapra megpuhul, ezt Melinda tanúsíthatja, neki maradt szombatra belőle, nálunk elropogtatta a család még pénteken, az utolsó morzsáig.

Értékelések:

Kata: 5/5 Mmm… Már csak egy tea hiányzik hozzá!

Melinda: 5/5 Egyszerű, csokis, linzerszerű keksz. Ha elkezded, nem tudsz leállni. Érdekessége, hogy a tészta nagyon könnyű marad és ropogós.

Szilvi: 5/5 Jó, édes, kiadós, egy kávét meginnék hozzá!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Erdei Szabolcs volt): 5/5 Úgy, ahogy van, jó. Csak egy pohár tej hiányzik hozzá.

Összességében tehát 5-re vizsgázott a süti. Annak ellenére, hogy mindannyian egy kicsit száraznak találtuk, és ittunk volna hozzá valamit, egyikünk sem érezte, hogy ez hátrány volna. Faltuk, ahogy csak kell!

Ezt ettük Adventben

Karácsonyi sütemények – VAJKONFEKT (igen finom)

Ugyan már elmúltak az ünnepek, ez a süti bármikor jól esik, tényleg nagyon finom, ráadásul elkészíteni sem bonyolult.

A Soproni Múzeum adventi programkínálatában került először terítékre az ötlet, hogy bemutassuk, miként, és főleg mit ettek dédanyáink. Készülődés közben jött aztán a gondolat, hogy miért ne süssek egy kis vendégváró sütit a látogatóknak? Természetesen olyan sütit, aminek a receptjét gyűjteményünk egyik kellemesen sárgult lapú füzetkéjéből veszem. Mivel végső soron ebből a hirtelen elhatározásból – valamint a sütemény sikeréből – született a Storno-konyha ötlete, azt hiszem, pont ide kívánkozik ez a recept.

Régente a patikákban nemcsak gyógyszereket és kozmetikumokat lehetett vásárolni, hanem például sütőport is. Ezt a kis kétnyelvű füzetet a soproni Oroszlán Patika (és drogéria) tulajdonosa, Müller Ferenc adta ki, egy „sajátmárkás” termékcsalád, a Sempronia sütőpor és vaníliás cukor népszerűsítésére, valamikor a 20. század elején.

A füzetben külön fejezetet érdemeltek a karácsonyi sütemények, ezek közül választottam ki a 18. számút:

Vaj-konfekt, igen finom.

½ kiló legfinomabb buzaliszthez 25 dkg. habbá kevert vajat, 25 dkg. cukrot és 6 tojássárgáját adunk, egy kevés „Sempronia”-vanillincukorral füszerezzük, ezt egy csomag „Sempronia”-sütőporral jól meggyúrjuk, a tésztát kisodorjuk, formákba vágjuk, egynéhány óráig hüvös helyen nyugodni engedjük és azután megsütjük.

Csakugyan finom, és mint a fenti képen látható, karácsony örömére csillag alakúra szaggattam.

Tipp:

Ha nem akarunk 6 tojást áldozni az ügy oltárán, süssünk fél adaggal! Jó vékonyra nyújtva így is megtölt 3-4 nagyobb tepsit.

A sütőport és a vaníliás cukrot természetesen a „Sempronia” elhagyásával használjuk, bármelyik márka megteszi, az adagok még mindig ugyanazok, mint 100 éve.

Az „egy kevés” vaníliás cukor alatt én egy zacskónyit értettem, és beletettem a fél adagba.

Változtattam kissé a sorrenden is: először a vajat, a cukrot, a tojássárgáját, vaníliás cukrot, sütőport kavartam habosra minden háziasszony legjobb barátja, a kézi robotgép segítségével, a lisztet pedig a legvégén szitáltam bele, amit már kézzel gyúrtam hozzá.

Mivel a sütemény így önmagában is elég édes, nem igényel mázat. Fanyar lekvárral (pl. ribizli) összeragasztva azonban még finomabb lehet. Aki túl édesnek véli, legközelebb reszeljen a tésztába némi citromhéjat, esetleg keverjen bele egy kevés citromlevet.