Egy igazán ízletes, laktató, egyszerűen elkészíthető étel. Nagyon finom!
Az eredeti recept így hangzik:
Először készíts tésztát tojásokból, de vizet ne tégy hozzá. Nyújtsd ki vékony lappá, mint a metélttésztához, vágj belőle darabokat, főzd ki vízben, majd terítsd egy ruhára és hagyd megszáradni.
Végy egy fél font sonkahúst, aprítsd kicsire, végy egy fél meszely tejszínt, keverj hozzá tojást, jól forrald össze, ezután kenj ki vajjal egy serpenyőt, tégy bele tésztalapot, öntsd rá a tejszínes tojást is. Ezután tedd a kemencébe parázs közé.
Mielőtt a 4 személyre szabott receptre térnénk, pár apró megjegyzés.
A meszely régi űrmértékegység, általában 3-4,5 dl közé tehető, leginkább a mai 0,33 literes kiszerelésnek felelne meg. Ez eléggé kis adagnak tűnt.
A szöveg alapján valami olyan kinézetű ételre gondolhatnánk, mint az angolszász húsos piték: a serpenyő vagy tortaforma kibélelve tésztával, abba beleöntve a töltelék, és mindezt megsütik. Lehet, így kellett volna eljárnunk, és érdemes is volna így kipróbálni, de a szokásos problémánk, a mennyiségek ritkás említése miatt túl sok tésztánk lett. Ezért lett belőle rakott tészta. Most próbálok két külön receptet adni, ki-ki próbálja ízlése szerint.
Sonkás tészta (2 személyre, talán)
1 tojás
liszt
15 dkg sonka
2 dl főzőtejszín
vaj
só
Az egyik tojásból liszttel tésztát gyúrunk. Annyi liszt kell bele, amennyit felvesz, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Vigyázat! Mivel vizet nem szabad beletenni, apránként adjuk hozzá a lisztet! A kész tésztát nyújtsuk vékonyra, vágjunk belőle nagy kockákat, és lobogóan forró vízben főzzük ki. Ránézésre talán kevésnek tűnik a tészta mennyisége, de mire kifő, alaposan megdagad.
A kifőtt tésztalapokat fektessük tiszta konyharuhára, hogy megszáradjanak.
Egy serpenyőben a tejszínt keverjük el a másik tojással, és az apróra vágott sonkát is hozzáadva főzzük össze, amíg felforr. A só ki ne maradjon!
Egy cseréptálat vagy jénait kenjünk ki vajjal, béleljük ki tésztalapokkal, öntsük rá a tejszínes öntetet, fedjük le, és 180-200 fokos sütőben süssük 15 percig, majd a fedőt/alufóliát leszedve még öt percig, hogy kicsit megpiruljon.
Sonkás rakott tészta 4 személyre
5 tojás
liszt
25-30 dkg sonka
5 dl főzőtejszín
vaj
só
3 tojásból tésztát gyúrunk, mint az előzőnél, és ugyanúgy ki is főzzük a tésztalapokat.
A tejszínt a másik két tojással és az apróra vágott sonkával összeforraljuk.
A kivajazott sütőedény aljára teszünk pár tésztalapot, arra a tejszínes keverékből egy réteget, arra megint tésztát, majd ismét sonkát, amíg minden el nem fogy. A tetejére tejszínes réteg kerüljön.
180-200 fokos sütőben 15 percig sütjük lefedve, majd további 5 percig fedél nélkül.
Elkészítési idő: nagyjából egy és negyed óra
Nehézségi fok: 5/2 (a tészta picit megbonyolítja)
Eredmény: nagyon finom, laktató, mindenkinek csak ajánlani tudjuk!
Tipp:
A tészta, amikor megfő, érdekes, vaskos, bőr állagú lesz. Mindenképpen érdemes meggyúrni, bolti változattal egész biztosan nem helyettesíthető.
Mi igazi, házi füstölésű sonkát használtunk Kata jóvoltából, és ez a füstös íz adja meg az étel lényegét, érdemes hát áldozni rá a húsvéti sonkából!
A sonka sóssága miatt nem mertünk nagyon sózni. Kellett volna.
Önmagában is finom, de első próba után lehet hozzáadni egyéb fűszert is, kinek mi hiányzik róla.
Értékelések:
Kata: 5/5 Finoooooommmmmm... :) Laktató, jó ízkombináció, mégis különlegesebb, mint a mai sonkás tészta. Sózhattuk volna bátrabban. Sokkal bátrabban. A panadel leves után újabb recept került a privát repertoáromba.
Melinda: 5/5 Kifejezetten jó ízű és állagú tészta sikeredett. Talán még egy kis borssal lehetett volna feldobni (persze, tudjuk, hogy ez a fűszer akkoriban nagyon drága volt).
Szilvi: 5/5 A legjobb eddig, amit próbáltunk! Személy szerint, ha legközelebb csinálok ilyet, egy kis sajtot szórok majd a tetejére, nekem csak az hiányzott róla.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Osváth Ádám volt): 5/4 Nagyon finom, ízletes tésztájú, ugyanakkor kicsit sótlan.
Ejnye, Ádám, ezért egy teljes pontot levonni! Sószóró!!! :D
Összességében: 4,75 az átlaga, ez már testvérek között is jeles.
A művelt polgárság és az arisztokrácia konyhaművészete a 18-19. században. Régmúlt idők receptjei kelnek új életre a Soproni Múzeum munkatársainak keze alatt, a Storno család hagyatékából való szakácskönyvek alapján. Kultúr-gasztroblog a javából!
2014. április 21., hétfő
2014. április 20., vasárnap
Húsvéti üdvözlet
2014. április 14., hétfő
Krémes karfiolleves
Kétszeresen sűrített, egyszerű, laktató leves –
vegyes, nem túl lelkes fogadtatással
Ez, mint mindig, egy kisebbfajta hadseregnek is elegendő mennyiség, így alaposan csökkenteni kellett az adagokat. Használható recept létrehozására tett kísérletünk eredménye:
A vajon kevés liszttel világos rántást készítünk, és azzal
sűrítjük a levest. Felforraljuk, és amikor már forr, a két, vízzel elkevert
tojással legírozzuk. Sóval, szerecsendióval ízesítjük.
A Bouillon egy húsleves-szerű alaplé, általában házi húslevessel helyettesíthető, végső esetben leveskockás megoldással is élhetünk.
Szokás szerint kezdjük az eredeti recepttel:
Végy három, jó bokros karfiolt. Tisztítsd meg őket alaposan,
és szeld fel. Főzd fel vízben, és Bouillonnal felöltve főzd puhára. A Bouillon
szintje álljon magasan. Egy negyed font vajon megpirítunk 6 lat lisztet, és a
Bouillonnal főtt karfiollal felöntjük. Hagyjuk egy kicsit pihenni, majd
parázson lassan felforraljuk, míg gyöngyözni kezd. Amikor már forr, 8
tojássárgáját egy teásfazéknyi vízzel világosra keverünk, és a karfiollevesbe
öntjük. Ezután adható még hozzá egy fél szerecsendió és némi só.
Ez, mint mindig, egy kisebbfajta hadseregnek is elegendő mennyiség, így alaposan csökkenteni kellett az adagokat. Használható recept létrehozására tett kísérletünk eredménye:
Hozzávalók 4 személyre:
1 kisebb fej karfiol
víz
1,5 liter húsleves
1 ek vaj
liszt
2 tojás
só
szerecsendió
A karfiolt megtisztítjuk és felszeleteljük, egy fazék vízben
félpuhára főzzük. Felöntjük a húslevessel, és addig főzzük, amíg a karfiol
teljesen puha nem lesz. Amikor megfőtt, az amúgy is apróra szétesett darabokat
kicsit átnyomkodjuk, hogy krémesebb legyen az eredmény.
Elkészítési idő: kb. 1 óra
Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték
Eredmény: sűrű, laktató, sápadt színű leves (vagy főzelék)
![]() |
| Fotó: Bolodár Zoltán |
Tipp:
A Bouillon egy húsleves-szerű alaplé, általában házi húslevessel helyettesíthető, végső esetben leveskockás megoldással is élhetünk.
A karfiol első főzőlevét érdemes lecserélni, mielőtt
hozzáadjuk a levest, mivel így túlságosan dominált a karfiol íze.
Éppen ezért, bár mi két kis fej karfiolt használtunk, lehet, hogy egy is elég.
Tettünk bele egy kis borsot is, tálaláskor pedig pici
petrezselyemmel szórtuk meg, hogy jobban nézzen ki.
Értékelések:
Kata: 5/3 Fura. Kicsit sűrű lett, nekem az íze sem annyira
tetszett, pedig nagyon szeretem a leveseket. Összességében ehető, pláne ha éhes
az ember.
Melinda: 5/3 Igazi, fogyókúrázók számára is fogyasztható,
sűrű, krémszerű karfiolleves. Kicsit az ízét még lehetne fokozni. Sajnos mi nem
tudunk olyan igazi alaplevet gyártani (a leveskocka meg sem közelíti) mint
elődeink.
Szilvi: 5/2 Ahhoz képest, hogy csupa jó alapanyagból
dolgoztunk, eléggé fura íze lett. Amúgy sem vagyok nagy barátja a
levesféléknek, de ilyet, köszönöm, többet nem kérek.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Osváth Ádám volt): 5/2 Nem
leves állagú, inkább főzelék, savanykásabb, mint az a karfioltól elvárható.
Összesítve: 2,5 a pontátlaga, ami talán az eddigi
legrosszabb osztályzat, de még mindig nem bukás!
2014. április 7., hétfő
Kertész leszek…
Már a kezdetekkor eldöntöttük, hogy létrehozunk egy
fűszerkertet, ahol néhány olyan fűszernövényt nevelünk majd, amelyeket gyakran
említenek a szakácskönyveink. Nos, a múlt héten neki is vágtunk a
kertészkedésnek! Sikerült egy HATALMAS, közel FÉL négyzetméteres területet
felásni…
A helyszínről
A Stono-ház, Tábornok-ház, Fabricius-ház hármasa mögött van
egy elzárt terület, amelyet a várfal határol, a fal külső oldalán, a kert
szintjénél jóval mélyebben húzódik a várfalsétány. Az alábbi térkép mutatja,
hol is kell keresni féltett növényeinket.
![]() |
| Google-térkép, még a Tűztorony felújítása során készült felvétel |
A múzeumban való kertészkedés egyik alapvető eszköze a régészektől zsákmányolt ásó. Másik elengedhetetlen feltétel volna az erre fordítható idő (hogy ez munkaidőn belül vagy kívül van-e, az már édes mindegy). Egyébként, a történelmi hűség kedvéért megjegyezném: munkaidő lejárta után zajlott hősies harcunk a természet vad elemeivel, úgymint a kőkemény, kavicsos, fás gyökerekkel átszőtt talajjal és a csepergő esővel. Nem beszélve a földből előkerült olyan leletekről, mint némi állatcsont és kerámia darabka.
Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek!
Ez történik, ha olyankor túrjuk a földet, amikor éppen
véletlenül van időnk, és nem tervszerű a támadás. Szilvi hozott „játszóruhát”,
Kata nem. Kata ért a növényekhez, Szilvi csak amolyan vasárnapi kertész. Azért
a képeken jól látszik a lelkesedés és a lendület, Kata Superman gyorsasága
miatt be is mozdult a kép!
Az öntözőkanna használatánál is látszik a szakértelem-beli különbség…
A növényeket Melindának köszönhetjük. Ő hozta a rozmaring-
és citromfű tövet, valamint a sáfrányos szeklice- és borágó magot. Még kis pohárkákban,
az iroda ablakában nevelgetünk némi turbolyát is, majd május végén ültethetjük ki a kertbe. Ezen növényekről és felhasználhatóságukról
a későbbiekben lesz szó, egyelőre a hatalmas munkát próbáljuk kipihenni.
Az ágyás per pillanat így néz ki, a magok egyelőre lusták, nem kezdtek kihajtani az óta sem. Talán a tegnapi zápor segít rajtuk egy picit!
A kertépítést is rövidesen folytatjuk, így előfordulhat, hogy hamarosan EGY teljes négyzetméteren fogunk gazdálkodni.
2014. február 18., kedd
Kis tavaszi ínyencség
Közeleg a tavasz, és vele az évszak egyik legkedvesebb virága. Ma egy igazi, klasszikus különlegességet ajánlunk: lássuk,
hogyan készült az ibolyaszirup 1792-ben!
![]() |
| http://www.lavenderandlovage.com/wp-content/uploads/2012/02/Violet-Syrup1.jpg |
Ez kell hozzá: egy font frissen szedett ibolyavirág, másfél font víz és másfél font szűrt méz. A virágok felét egy flaskába
tesszük, leforrázzuk a vízzel és a palackot jól bezárjuk. Egy éjszakát állni
hagyjuk. Reggel leszűrjük, a flaskába pedig beletesszük a másik rész frissek ibolyavirágot. A leszűrt vizet ismét felforraljuk, és ismét
ráöntjük a virágokra, újabb éjszakára állni hagyjuk. Reggel ugyanúgy járunk el,
mint korábban, aztán a leszűrt vízbe beletesszük a szűrt mézet, a parázson
hagyjuk és rendes szirupot főzünk belőle, majd üveg vagy másfajta edénybe
öntjük, s úgy tesszük el.
Néhány pontosítás:
Egyszerre csak a virágok felét szedjük le, hiszen mindkét
napon friss szirmokra van szükség!
Szűréskor természetesen a vizet felfogjuk egy edényben, és a
már kiáztatott virágokat kidobjuk.
A mértékegységről: 1 font = 0,45 kg, vagyis nem egészen fél
kg.
Tipp:
Könnyebb számolni, ha az egy fontot fél kg-nak vesszük,
vagyis: 50 dkg ibolyavirág, 75 dkg víz, 75 dkg méz
Manapság már sajnos gondolnunk kell olyan dolgokra is, amik a régi háziasszonyoknak nem okozhatott gondot. Vegyszerek, műtrágyák, szennyezett talaj és levegő. Jól nézzük meg, hol szedünk ibolyát!
![]() |
| http://www.pinterest.com/pin/109704940897248932/ |
A szirupot használhatjuk krémek ízesítésére és színezésére
(szép lilás árnyalatú), akár bonbonokhoz is, illetve ez az alapja a híres ibolyafagylaltnak,
Erzsébet királynénk, vagyis Sissi egyik kedvenc édességének.
Ilyen fagyit Magyarországon csak kevés helyen ehetünk,
személy szerint Budapesten, az Üllői úton (Blaha közelében) ismerek egy
kézműves fagyizót, ott kóstoltam már ibolyásat, levendulásat… Szokatlan, de
finom. Némi képzavarral élve: ibolya- ill. levendula illatú az íze.
Készíthetünk még kandírozott ibolyát is, hagyományos kandírozási eljárással. Ez szintén a királyné kedvelt csemegéje volt.
![]() |
| http://newsroom-ch.austria.info/2013/06/veilchen-im-kristallmantel/ |
Bevallom, ez egyelőre egy kipróbálatlan recept, de mindenképpen el fogom készíteni a szirupot, a legjobb ajándék lesz Sissi-őrült barátnőmnek! :D
2014. február 6., csütörtök
A Storno-gyűjtemény sava-borsa (1. rész)
A gyűjtemény főzőcskével, étkezéssel kapcsolatos darabjairól
és a hozzájuk kapcsolódó fűszerszámokról szóló sorozatunk első részében a
gyömbérről ejtünk pár szót.
Gyömbér (Zingiber officinale)
A gyömbér az
egyik legrégebb óta használt fűszer, Kelet-Ázsiában őshonos. Már több ezer
évvel ezelőtt eljutott Európába az akkori kereskedelmi útvonalakon, így
meghódította az ismert országok lakóit.
A különleges
aromájú fűszert a növény gyöktörzséből, vagyis a földalatti szárából
készítjük.
A görögök és a
rómaiak az araboktól vásárolták, akik állították, hogy ezen fűszer Délen, a trogloditák földjén nő, a Vörös-tenger mellett. (Ne! Ne keressük a töri
atlaszban Trogloditiát!)
A középkortól a
17. századig az egyik legnépszerűbb fűszernövény volt. Oly nagy megbecsülésnek
örvendett, hogy a jómódú asszonyok külön erre a célra szolgáló, díszes edényben
tartották.
A későbbiekben
kicsit háttérbe szorult, de használata sosem ment ki a divatból. Édes és sós
ételeknek egyaránt remek fűszere. (Én például, teszek a szecsuáni csirkébe, a
húslevesbe, és a mézeskalácsba is.) Aromája intenzív, érdemes apránként
fűszerezni.
Gyógyhatása is
rendkívül sokoldalú: teája görcsoldó és fájdalomcsillapítóként, emésztési
problémákra, hányingerre és émelygésre egyaránt enyhülést hoz.
(Jan-Öjvind Swahn: A fűszerek
zamatos története Budapest, 2003.)
Stornóék gyömbértartója
Ahogyan már említettük, a gyömbért a 17.
századi háziasszonyok egy külön erre a célra rendszeresített edénytípusban
tartották. A gyömbértartó teste lehet hengeres vagy szögletes, készülhet
kerámiából, ónból, de akár ezüstből is, de mindenképpen széles szája van és jól
záró fedele. Néhány példa:
(képek forrása: www.nagyhazi.hu)
A
Storno-gyűjteményben található darab „Csavaros palack” néven szerepel a
leltárban, S.84.616.1. számon, pár éve Kiss Melinda kolléganőnk
azonosította a fent bemutatotthoz hasonló analógiák alapján, hogy itt bizony
egy gyömbértartó edényről van szó.
Az edény alsó része
barnamázas kőcserép. Hatszögletes, egyik oldalán festett címer, amelyről
lentebb még lesz szó. A fedele ónból készült, fogantyúja mellett oroszlános
ónjelzést láthatunk (Lüneburg vagy Harburg,
szóval mindenképpen észak-német), nehezen azonosítható mesterjeggyel (W és talán N vagy M, esetleg H), alatta 49-es szám.
A 17. században készült, a
Storno-gyűjteménybe 1870-ben került, amikor is id. Storno Ferenc megvásárolta. A gyűjtemény értékes darabja, védett műtárgy.
Az egykori tulajdonosok
A tárgynak némi rejtélyességet kölcsönöz a ráfestett címer: vörös alapon fekete indadíszes
pajzson két, egymással szembefordított, szablyaszerű fegyver látható, felette
hercegi koronával. A címer a Dietrichstein családé, azonban az ő címerpajzsuk
eredetileg harántolt, vörös-arany színű, az edényen szereplő címer tehát semmiképpen sem a hivatalos verzió.
Elképzelhető, hogy a változásban benne volt id. Storno keze is? Talán megkopott az eredeti festés, ő pedig saját ízlése szerint javította? A címer két oldalára felfestett 1652-es évszám sem tűnik eredetinek, mégis megfelel a gyömbértartó korának.
A 17. századi díszítőkedvnek egyébként megfelel az, hogy egy címert nem a megfelelő formában festettek meg, ez az indadíszt pedig nyilván dekoratívabbnak érezte alkotója, mint az eredeti, kétszínű változatot. Egy oklevélen nem árt, ha hivatalos címer van, egy konyhai tárolóedénynél nem annyira fontos.
Megállapítani, hogy a 17. századi festésen vannak-e 19. századi nyomok, elég nehéz, mivel Stornóék tökéletesre fejlesztették ennek az ornamentális díszítőstílusnak az utánzását.
Hm. Titkok, mindenütt csak titkok!
Elképzelhető, hogy a változásban benne volt id. Storno keze is? Talán megkopott az eredeti festés, ő pedig saját ízlése szerint javította? A címer két oldalára felfestett 1652-es évszám sem tűnik eredetinek, mégis megfelel a gyömbértartó korának.
A 17. századi díszítőkedvnek egyébként megfelel az, hogy egy címert nem a megfelelő formában festettek meg, ez az indadíszt pedig nyilván dekoratívabbnak érezte alkotója, mint az eredeti, kétszínű változatot. Egy oklevélen nem árt, ha hivatalos címer van, egy konyhai tárolóedénynél nem annyira fontos.
Megállapítani, hogy a 17. századi festésen vannak-e 19. századi nyomok, elég nehéz, mivel Stornóék tökéletesre fejlesztették ennek az ornamentális díszítőstílusnak az utánzását.
Hm. Titkok, mindenütt csak titkok!
![]() |
| Így néz ki igazából a Dietrichstein-címer (forrás: www.geolocation.ws) |
A Dietrichstein
család egyébként éppen a gyömbértartó elkészültének századában, a 17. században
kezdett felemelkedni, méghozzá meglehetősen gyorsan. 1612-ben grófi, 1624-ben
hercegi címet nyertek, birtokaik főként Csehországban, Alsó-Ausztriában és
Karintiában csoportosultak, uradalmi központjuk Mikulov (Nikolsburg,
Csehország) volt. Bécs környékén kirándulva érdemes megtekinteni Merkenstein
várának romjait, amely a hozzánk legközelebb eső Dietrichstein-emlék. Egy
nemzeti park központjában áll, csodaszép túraútvonalak haladnak el mellette.
![]() |
| Mikulov (Nikolsburg) |
![]() |
| Merkenstein, Alsó-Ausztria |
2014. január 31., péntek
Chocoládé-konfekt – A kopogós-ropogós
Egy ízletes, édes szárazsütemény kávéhoz, teához
Ez a recept a Sempronia sütőpor receptfüzetéből való, szintén a karácsonyi sütemények közül (lásd korábbi bejegyzésünket).
20. sz. Chocoládé-konfekt
¼ kg. lisztet, 1 csomag „Sempronia”-sütőport, ½ kg.
cukrot, 10 dkg. finom chocoládét, 9 dkg. vajat, 4 tojást, egy kevés fahéjat és
7 dkg. finomra vágott cukros citromhéjat jól összegyúrunk és ugyan ugy járunk
el vele, mint a 18. számmal.
A 18. sz. egyébként az a Vajkonfekt, amit már szintén kipróbáltunk. Az „ugyanúgy járunk el vele” annyit tesz, hogy gyúrás után hűtőbe
tesszük, majd úgy egy órányi pihentetés után kinyújtjuk, kiszaggatjuk, 180
fokra előmelegített sütőben megsütjük.
!!!!HIBAÜZENET!!!!
A negyed kiló liszttel és a négy egész tojással a massza
minden lett, csak nem gyúrható. Mivel mindenben az eredeti leírás szerint
akartunk eljárni, egyben tettük bele a tojásokat, lehet, ha csak a sárgáját
használtuk volna, ahogyan az ilyen jellegű tésztáknál szokás, jobb lett volna
az állaga. Próbálják ki csak sárgájával, és ha akkor is túl puha, marad a végső
megoldás: még egy regiment liszt hozzáadása. A mienk elnyelt vagy 30 dekát,
mire használható lett.
!!!!HIBAÜZENET_VÉGE!!!!
Tipp:
A fél kiló cukortól már így is elég édes, nem vesződtünk cukrozott
citromhéjakkal.
Érdemes előre megsütni, mert frissen kopogós-ropogós.
Másnapra megpuhul, ezt Melinda tanúsíthatja, neki maradt szombatra belőle,
nálunk elropogtatta a család még pénteken, az utolsó morzsáig.
Értékelések:
Kata: 5/5 Mmm… Már csak egy tea hiányzik hozzá!
Melinda:
5/5 Egyszerű, csokis, linzerszerű keksz. Ha elkezded, nem tudsz leállni.
Érdekessége, hogy a tészta nagyon könnyű marad és ropogós.
Szilvi:
5/5 Jó, édes, kiadós, egy kávét meginnék hozzá!
Pártatlan
Ítészünk (aki ezúttal Erdei Szabolcs volt): 5/5 Úgy, ahogy van, jó. Csak egy
pohár tej hiányzik hozzá.
Összességében
tehát 5-re vizsgázott a süti. Annak ellenére, hogy mindannyian egy kicsit
száraznak találtuk, és ittunk volna hozzá valamit, egyikünk sem érezte, hogy ez
hátrány volna. Faltuk, ahogy csak kell!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


























