Tobosch torta, avagy kísérlet egy titkos recepttel

A Magyar kultúra napjának tiszteletére egy igazi hungarikummal készültünk.

Valóban, hiszen a dobostorta 2019 óta szerepel a hungarikumok listáján. A vékony piskótarétegek közé töltött vajas csokoládékrém megkoronázása a karamellizált cukorból készült legfelső réteg, az ú.n. dobos-tető. Amikor 1885-ben bemutatta alkotója, Dobos C. József cukrászmester, nemcsak a csodálatos ízek miatt, de újszerűsége okán is rendkívül népszerű lett, ugyanis az édes, vajas krém a 19. század végén még nem volt jellemzője a tortáknak, süteményeknek.

Dobos C. József 1907-ben.
Kép forrása: https://en.mandadb.hu/tetel/533740/Dobos_C_Jozsef_szakacscukraszmester_Budapest_1907

A receptet Dobos 1906-ig titokban tartotta, csak akkor adta át használatra a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Egyesületnek. Ám az asszonyok mindig is szerették vendégeiket, családjukat különleges fogásokkal elkápráztatni. Valószínűleg számos háziasszony, szakácsnő igyekezett kikísérletezni a híres tortát, vagy legalább valami hasonlót készíteni.

Ezt támasztja alá két receptünk, amelyekre ifj. Storno Ferencné Ackerler Anna és menye, Storno Miksáné Slama Eleonóra receptes füzetében is rábukkantunk. Ifj. Storno Ferencné az esküvőjüket követő évben, azaz 1881-ben kezdte el írni receptes füzetét. Eleinte tematikusan, levesek, főzelékek, stb. jegyezte le a recepteket, később már nem csoportosította. 1900-as évszámmal már más kézírást látunk a receptesfüzetben „Lina” megjegyzéssel. Ha feltételezzük, hogy a „Lina” receptjeit megelőző oldalakon korábbiak a receptek az 1900-as évnél, akkor azt is feltételezhetjük, hogy az ott olvasható Tobosch Torte vagyis Tobosch torta a recept titkának felfedése előtt került a füzetbe, mégpedig egy bizonyos Frau Szakácstól.

A torta receptje ifj. Storno Ferencné Ackerler Anna receptes füzetében

A Tobosch torta receptje nem egyezik pontosan az eredeti dobostorta receptjével, mégis nagyon hasonló lesz a végeredmény, ha követjük a leírtakat. A recept aztán felbukkan Anna asszony menye, Storno Miksáné Slama Eleonóra receptesfüzetében is, több más recepttel egyetemben, melyeket ceruzával X jellel látott el valaki. Ez arra utalhat, hogy a Storno családban kedvelték ezt az édességet.

A torta receptje Storno Miksáné Slama Eleonóra receptes füzetében

Az eredeti recept:

6 tojás súlyú porcukrot kikeverünk 6 tojássárgájával, majd 2 tojás súlyú lisztet adunk hozzá, aztán hozzákeverjük 6 tojásfehérje habjához és rögtön több lapot sütünk. (A legjobb ha a sütő nem túl forró.) A tortasütőlapokat megkenjük vajjal (a hűtőből) és kb. egy púpos evőkanál masszát teszünk a tortasütőlapra, egy késsel elsimítjuk és hagyjuk világosra sülni. Egy késsel leszedjük, a lapok közé papírt teszünk, hogy ne ragadjanak össze. (A tortasütő lapokat minden alkalommal mossuk el és jól szárítsuk meg.)

Amikor minden lap megsült, azonnal elkészítjük a következő tölteléket: Fél font vajat, 10 púpos evőkanál porcukorral és 4 tojássárgájával finomra keverünk, majd hozzáadunk 3 sor sütőben puhított csokoládét és jól elkeverjük. Ezt a tölteléket egyenletesen az egymásra helyezett lapokra kenjük. A szélét egyformára vágjuk és leöntjük a pirított cukorral. (4 marék kockacukrot 1 kávéscsésze vízben forrni hagyunk.)

Ahogy mi készítettük:

A Tobosch torta némi kihívást jelentett számunkra. Az eredeti recept hozzávalóit megtartva néhány praktikával kiegészítve készítettük el tortánkat.

Hozzávalók:

6 tojás + 4 tojás

6 tojás súlyával megegyező súlyú cukor

2 tojás súlyával megegyező súlyú liszt

22 dkg vaj

10 evőkanál cukor

kb. 10 dkg étcsokoládé (legalább 50 % kakaó tartalmú)

12 dkg kristálycukor

Először is lemértük a tojásokat, mert a recept rendhagyó módon nem ad meg mértékegységeket a száraz hozzávalókhoz, hanem a tojások súlyához viszonyítja - bevalljuk, ez nem is rossz módszer, így elkerülhető, hogy a tojások mérete befolyásolja a massza sűrűségét.

A 6 tojássárgáját a cukorral habosra kevertük, hozzáadtuk a lisztet, majd a 6 tojás felvert habját. Még a massza elkészítése előtt előkészítettünk 6 ív sütőpapírt, amire ceruzával körberajzoltuk egy tortaforma alját. (23 cm-es tortaformát használtunk, valószínűleg ez a méret kicsit nagy és ez az oka, hogy végül csak 5-re volt szükségünk, mert ezzel az alapanyag mennyiséggel így jött ki - vagyis nem lett meg a dobostortánál kötelezően előírt 6 réteg - még jó, hogy mi Tobosch tortát sütöttünk.) A ceruzás oldallal lefelé a pultra fektettük a sütőpapírt és egy jó nagy kanál masszát kanalaztunk a kör közepébe, amit késsel elsimítottunk a kör területén. Lapos gáztepsi aljára ráhúztuk a sütőpapírt és 160 fokra előmelegített sütőben kb 10 percig sütöttük, majd a következő és következő lappal is így jártunk el, míg az 5. lapnál elfogyott a masszánk. Az eredeti recepttel ellentétben a kész lapok közé sütőpapírt tettünk, hogy ne ragadjanak össze, és ugyancsak a sütőpapírnak köszönhetően nem kellett laponként mosogatnunk a tepsit vagy torta lapot sem.

A krémhez a vajat kikevertük a cukorral, de mivel egyik szakácsnénknak sincs bizodalma a tojásokhoz nyers állapotukban, így a kikevert cukros vajat, miután hozzákevertük a 4 tojássárgáját, állandó kevergetés mellet gőz fölött főztük míg elérte a 75 fokot (ezt a már korábbi bejegyzésben említett új barátunk a maghőmérő segített megállapítani). Ezután langyosra hűtöttük és hozzákevertük a mikrosütőben megolvasztott csokoládét (vigyázzunk, gyorsan megég!). Hűtőszekrényben tovább hűtöttük, és míg a krém dermedésére vártunk, elkészítettük a rettegett dobos-tetőt: a legszebb tortalapot félre tettük, majd egy kis lábosban karamellizálni kezdtük a cukrot. Vizet nem adtunk hozzá, nem mertünk kísérletezni vele. A víz nélküli változatot már próbáltuk, és sikeres volt.

A száraz lábasban kis lángon, lassan kevergetve olvasztottuk meg a cukrot. Amikor már szép világosbarna, áttetsző és csillogós lett, a piskótalapra öntöttük és gyors mozdulatokkal elsimítottuk. Amikor már nem volt folyós, de még nem is keményedett meg, vajas késsel annyi szeletre vágtuk a mázat a lapon, ahány szeletre a tortát szeletelni szerettük volna. Ez az igazi kihívás mert ezt körülbelül egy 2 perces időintervallumban kellet véghez vinni.

Az időközben visszahűlt krémmel megkentük a lapokat, egymásra rétegeztük, oldalát is körbekentük (egy kevés krémet félretettünk a díszítéshez), tetejére helyeztük a cukormázas lapot, amit utolsó lépésként a maradék krémmel díszítettünk.

Az eredmény: dobostorta vagy Tobosch Torte? Nekünk mindegy: szemet gyönyörködtető torta ami hihetetlenül finom-ezt a Soproni Múzeum számos dolgozója tanúsítja!

Már a régi rómaiak is...

 

Februárban igazán régi korok ételei felé kacsingattak a Storno-konyha szakácsnéi. A Soproni Múzeum régészeinek segítségével az ókori római konyhaművészet felé tettünk egy kitekintést.

Általában a római konyháról nem túl sokat tudunk, iskolában tanulunk arról, hogy nagy lakomákat tartottak és fekve ettek, esetleg felsorol a tankönyv néhány érdekességet, de hogy ténylegesen miket fogyasztottak, arról kevés információ jut el hozzánk. Egy biztos, ilyen hatalmas szemű szőlőfürtök nem voltak:

Képkivágat a Quo vadis? című, 2001-ben készült film egyik jelenetéből

Nem ismerték a babot (csak a lóbabot), a tököt (legfeljebb a dísztököt), és számos zöldség, gyümölcs még teljesen másként nézett ki, mint manapság (pl. uborka, görögdinnye).

Sok borsót, lencsét, halat és tojást fogyasztottak, ínyencségnek számított a disznóemlő és a mogyorós pele húsa, fasírtból pedig csakis a delfinfasírt jöhetett szóba. Sokkal többféle fűszert ismertek és használtak, mint mi.

Mindenhez, de TÉNYLEG mindenhez használták a garumot ("adj hozzá garumot, majd fűszerezd egy kis garummal"), ami különböző kisebb, értéktelenebb halakból és halbelsőségekből fermentált ízesítő anyag, amolyan szósz volt, és húsoktól az édességekig bármibe beletették. Manapság már nem lehet ilyet kapni, a legtöbb modernizált receptben szójaszószt, worchester szószt vagy ajókaszószt használnak helyette, ugyanakkor léteznek kísérletek az eredeti recept felélesztésére is (mi nem kaptunk ihletet...):

https://www.culinaryhistoriansny.org/recipe/oenogarum-an-ancient-roman-sauce/

Garum tárolására szolgáló amphora egy mozaik ábrázoláson

El is érkeztünk hát ahhoz a ponthoz, hogy honnan is tudjuk mégis mindezt a rómaiak táplálkozásáról? Régészeti leletek, mozaikokon fellelhető ábrázolások mellett Apicius (Marcus Apicius Gavius): De re coquinaria (A konyhaművészetről) című munkája a legjobb forrás, ráadásul már magyar fordításban is elérhető. Az itt közölt receptek minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítottak minket, ennek pedig több oka is van.

- sok étel tartalmaz olyan hozzávalót, amit a mai ember (garumtól függetlenül) nem szívesen fogyaszt, mint például a már említett mogyorós pele, vagy éppen a meddő koca méhe

- nagyon sok halas étel van, a legtöbb halfajta pedig nem egykönnyen beszerezhető nálunk, ráadásul sokan nem is szeretik a halat (mostani csapatunkban olyan fele-fele volt az arány e tekintetben)

- a mértékegységekkel még nehezebb bánni, mint a már megszokott újkoriakkal; már, ha említenek egyáltalán mértékegységeket

- a mit helyettesítsünk mivel kérdése is adott némi gondolkodni valót, de még az olyan hozzávaló is, mint pl. a borsó, ami egyszerűnek tűnik, de: a rómaiak száraz borsót használtak, hiszen így lehetett eltárolni hosszú távon, mi végül mégis inkább a zsenge - bár fagyasztott - zöldborsóra szavaztunk

Most a receptek részletes bemutatása nélkül, néhány képpel szeretnénk illusztrálni, mi lett ennek a főzőcskének az eredménye:

Csirke pikáns mártással: egy jó csészényi olaj, egy kevés bordamag, egy kisebb csésze garum, kevesebb ecet, 6 scripulum bors, egy scripulum petrezselyem és egy csokor póréhagyma. (Itt a bordamag helyett édesköményt használtunk, de csak csínján, mert többen nem szeretik az ízét. Az ecet borecet, garum helyett worchester szósz.)

Conchicla Commodus módra: Főzd meg a borsót. Mikor leszedted a habját, törj össze borsot, lestyánt, kaprot és szárított vöröshagymát. Önts rá garumot, ízesítsd borral és garummal. Tedd (a borsóhoz) a fazékba, hogy a fűszereket jól beszívja. Ezután minden sextarius borsóléhez üss négy tojást, keverd fel, s az egészet tedd egy agyagtálba. Rakd lassú tűzre, hogy összeálljon és tálald. (Szárított vöröshagyma helyett rendkívül prózai módon a boltban kapható pirított hagymából tettünk bele. Garum helyett itt is worchester szósz került az ételbe. Ja, és a sextarius állítólag egy picit több, mint fél liter.)

Fotó: Balassa Krisztina

Tojáskrém: végy a fazék méretének megfelelő mennyiségű tejet, keverd el mézzel, ahogy a tejbegríznél. Egy sextarius tejhez adj öt tojást (vagy egy heminához három tojást). Keverd simára a tojást a tejjel. Szűrd a pépet egy cserépfazékba és lassú tűzön főzd meg. Ha besűrűsödött, szórd meg borssal és tálald. (Tényleg lassú tűzön kell melegíteni, különben kicsapódik a tojásban a fehérje, és gusztustalanul fog kinézni - tapasztaltuk. Mi kiadagoltuk tálkákba, mint a pudingot, a borsból keveset raktunk rá, ellenben megkínáltuk egy kis karamellizált mézzel nyakon öntött dióval.)

Fotó: Balassa Krisztina

Értékeljünk!

Kriszta:

Csirke pikáns mártásban: 5/5 A hagymás/pirított hagymás szósz nagyon jól ment az omlós combhoz. Kifejezetten ízletes volt.

Conchicla Commodus módra: 5/4 Nem volt rossz, talán a tojás semleges íze elbírt volna még egy kicsit több fűszert is. Csak azért nem 5 pont, mert inkább reggelinek tudnám elképzelni.

Tojáskrém: 5/5 A desszert nagyon ízlett, a mézes dióval tökéletes volt. Mindkét adag :D 

Dani (aki 10-es skálán pontozott):

Csirke pikáns mártásban: 10/10 Ízeiben nagyon hasonlatos a mai ételekhez, mégis volt benne valami különleges. Étteremben nagyon könnyen el tudnám képzelni, nekem a legfinomabb fogás volt, annak ellenére, hogy nem a kedvenceim a hasonlóan elkészített húsok.

Conchicla Commodus módra: 10/4 A borsó miatt picit fura íze volt, inkább semlegesnek nevezném, mint rossz ízűnek. De lehet, ez csak azért van, mert vagyok szokva az ilyen köretektől.

Tojáskrém: 10/7 Teljesen finom, könnyed fogás. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Ha nem is lett a kedvenc édességem, bátran tudom ajánlani mindenkinek, pláne, aki kifejezetten édesszájú.

Kriszta sütött az ebéd mellé libumot*, amit Dani külön értékelt:

10/10 Szerintem nagyon jó ötlet, hogy túró is van benne. Simán lehetne pékségben forgalmazni, senki nem venné észre, hogy antik étel!

* A libum egy római kenyérféle, amely többféle lisztből, túróból/juhtúróból áll alapvetően - ahányan rekonstruálják a receptet, annyiféleképpen néz ki. És bizony, már pékségben is találkozhattunk vele Ágoston István pékségében a Színház utcában.

 

Kata: Apiciust olvasgatván nem hittem, hogy tudunk ehetőt főzni. Igazán örülök, hogy tévedtem.

Csirke pikáns mártásban: 5/4 A csirke kissé egzotikus volt az ízlésemnek, de még elfogadható mértékben.

Conchicla Commodus módra: 5/5 A köret igazán finom volt, a tojás és a borsó meglepően jó kiegészítette egymást. 

Tojáskrém: 5/1 :( Sajnos a desszerttel egy kanálig jutottam, nekem nagyon nem ízlett, bár én a madártej és társait sem kedvelem. Szerencsére volt jelentkező az adagomra, és nem veszett kárba.

Szilvi: Nekem nagyon ízlett az egész menüsor. Összességében meglepően ízletes volt minden, az elolvasott receptek alapján nem számítottam erre az élményre.

Csirke pikáns mártásban: 5/5 A csirke fűszerezése egészen különleges, de nem tűnik idegennek a mai ízléstől. Sikerült finom omlósra sütnünk, a hús mélyen átvette a fűszerek és szószok ízét.

Conchicla Commodus módra: 5/4 Mi köretként tálaltuk a hús mellé, annak tökéletesen megfelelt, így együtt a kettő kifejezetten laktató, ínyenc fogást adott ki. Ha még egyszer nekiállnánk, a borsót kicsit szétnyomkodnám, hogy jobban elvegyüljön a tojásban, így furán nézett ki a sok kis zöld golyó  a sárga masszában.

Tojáskrém: 5/5 Az édes-borsos desszert éppen annyira különleges, hogy jól essen. Könnyűnek mutatja magát, de mi tudjuk, mennyi tojás van benne, szóval csak csínján! :D

Összességében elmondható, hogy kezdeti bizalmatlanságunk alaptalannak bizonyult, mert bizony már a régi rómaiak is szerettek jókat enni, és konyhakultúrájuk - egy keskeny határmezsgyén - még akár találkozhat is a mi ízlésünkkel!

Budin, avagy nevezzük főtt kalácspudingnak - jobb híján

A receptet Simai Kristóf 1795-ben kiadott szakácskönyvében találtuk (Egy új és jó rendbe szedett szakácskönyv a házi gazdasszonyoknak, a jó falatokhoz szokott szájnak tetszésére. Némely étkek készítési módja; Körmöcbánya, 1795.). Amilyen furcsának hangzik elsőre, annyira különleges és finom ez az édesség, amely az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivál zsűrijének tetszését is elnyerte.

Az eredeti recept:

Budin borszerdékkel - pisztácival és mondolával dúsított kifőtt édes töltelék borsotóval, avagy szerdékkel

Két mund zsemlyének metéld vagy reszeld le jól a héját, 's a bélit vágd apró kockára. Végy két ice hideg édes tejet fölöstül együtt, 's üss belé hat egész friss tojást, és sodrókalánnal sodord jól öszve, keverj közibe egy verdung megforrozott, meghántott 's jó apróra tört édes mondolát, 's töltsd a zsemlyére, böjti napon tizenkét lat friss írós vajat sodrófával sodorj liszt közé. Húsevő napon pedig írós vaj helyett marhacsontvelőt annyi liszttel, amennyit magába vesz gyengén sodrófázva, végy osztán négy lat pisztácit, három lat citronátot, azaz: nédmézben főtt citromhéjat, (mind a kettőt materialistáknál lehet találni), 's metéld apróra, nádmézeld meg tetszésed szerént, hogy édes legyen, 's mind ezeket keverd a zsemlye közé. Kenj meg egy asztalkendőt vagy más tiszta ruhát írós vajjal, 's a készített zsemlyetölteléket szorosan kösd belé, 's tedd egy fazék vízbe, és félóráig engedd forrni. Ha megfőtt, oldozd ki, 's a tölteléket egészen tedd egy tál közepére, tölts satót reá, ' s melegen add fel.

A satót eképpen készítheted:

Végy egy fazékba tíz tojásnak sárgáját, egy meszely jóféle fejér bort, fahéjat, citromhéjat, és nádmézet annyit, mennyire gondolsz, hogy eléggé édes lészen, ezeket mind apróra törve. Ha tokaji bort vehetsz, kevesebb nádméz kívántatik hozzá, 's ezeket sodord jól öszve sodrókalánnal, 's ha ideje, hogy feladd, fél fertállyal előbb tedd izzó tűzre, 's szüntelen sodord, még meg nem sűrűdik, de vigyázz, hogy ki ne fusson.Osztán töltsd nagyobb fazékba, 's addig sodord, még egészen tajtékká nem válik, 's úgy töltsd a budinra, 's melegen add fel. Ha pedig ezen satót, vagyis boros szerdéket magán akarod feladni, töltögesd csukoládétálkákba, rakd tálcára, 's úgy szolgálj vele. Egy verdung nádméz, 1 1/2 verdung bor, 8 tojás sárgája elegendő jó satót ád.


Lássuk a medvét, mihez is kezdtünk ezzel a recepttel!

Először is, tekintve a manapság kapható zsemlék állapotát, inkább kalácsot használtunk, abból is a már akciós, szikkadtabb típust, hiszen az szépen magába szívja a tejet.

A nádmézben (cukorban) főtt citromhéj valószínűleg a kandírozott citromhéj lehet, de mi egyszerű reszelt citromhéjat használtunk, finom lett úgy is.

Írós vajat mostanában nem lehet kapni, annak is utána kellett járnunk, mi az. Az írós vaj a vajkészítés azon fázisának terméke, amikor a köpülés már megtörtént, a keletkezett vajat leszedték a visszamaradt író (vagy iró) tetejéről, azonban még így is sok írót tartalmaz, ezért nem olyan finom, mint az a vaj, amiből gyúrás által már eltávolították a felesleges írót. A készre gyúrt vajat ezután még sózták is, hogy tartósabb legyen, ne avasodjon meg. Az írós vaj tehát egy sózatlan, sok írót tartalmazó vaj. Mivel ilyet nem lehet kapni, kénytelenek voltunk készíteni (hogy ez mennyire hasonlíthat az eredetire...?). Puha, már-már olvadt vajat kevertünk össze íróval (nálunk nem találtam, de egy barátunk hozott Ausztriából, az ottani szupermarketekben kapható). Mivel vak vezette világtalanként készítettük ezt, az arányok tekintetében a "ránézésre" mértékegységet alkalmaztuk.

És most jöjjön a recept:

Budin borsodóval

A tésztához:
2 darab bolti fonott kalács, ami már megszikkadt
1 liter tej (legalább 2,8%-os)
6 egész tojás
10 dkg darált mandula
20 dkg írós vaj
8 dkg sózatlan, darált pisztácia
2 citrom reszelt héja
cukor vagy méz ízlés szerint

A sodóhoz:
Igazából itt nem művészkedtünk sokat, elkészítettük a már ismert és használt borkrémet/borhabot (http://www.stornokonyha.hu/2015/08/mar-megint-valami-fenseges-dolog.html)

A kalácsot felszeleteljük és megszabadítjuk a héjától, hogy csak a fehér, puha belseje maradjon. Az így kapott tésztát apró darabkákra tépkedjük. A tojásokat beleütjük egy tálba, elkeverjük őket, majd hozzáadjuk a tejet, a cukrot/mézet és a citromhéjat. Ezzel a keverékkel leöntjük a kalácsot, jól elkeverjük, hogy mindenhol beszívja a tészta a nedvességet. Hozzáadjuk a mandulát és a pisztáciát, végül összedolgozzuk az írós vaj nagy részével. Az írós vajból csak annyit veszünk ki, amivel megkenünk egy konyharuhát (nem kell aggódni, egy alapos mosással kijön belőle).
Közben egy nagy fazékban vizet teszünk fel forrni. Amíg felforr, az összeállt tésztát a megkent konyharuhára tesszük egy kupacban. Végül úgy kötözzük össze a konyharuha csücskeit, hogy egy masszív gombócot kapjunk. A konyharuhát madzag segítségével kötözzük egy hosszú fakanál nyeléhez, úgy, hogy majd azon tudjon lógni, amíg főzzük. Kicsit megemelve hagyjuk, hogy a felesleges nedvesség kicsöpögjön belőle. Amint a víz lobogva forrni kezd, eresszük bele a gombócunkat, a fakanalat keresztbe fektetve a lábos tetején.
Főzzük bő fél óráig, majd emeljük ki a lábosból, bontsuk ki a konyharuhából, és hogy megtartsa a formáját, fordítsuk bele egy kb. félgömb alakú keverőedénybe. Amíg nem hűl ki, ne piszkáljuk, utána ki lehet fordítani egy tálcára, és tortaként felszeletelni.

Tálaláskor adjunk hozzá a borkrémből, némi piros gyümölcs is jól mutat mellette.

Elkészítési idő: Kissé szöszölős, úgy 1,5-2 óra
Nehézségi fok: 5/4 az írós vajon kívül nincs vele sok gond

Eredmény: Egy kifejezetten "tömős", laktató desszert, nagyon finom


Tipp:

Az eredeti recept melegen tálalva ajánlja, nekünk kihűlve jobban ízlett.

Mivel tényleg nagyon laktató, egyszerre nem lehet sokat enni belőle, viszont igazán csak frissen jó. Keveset készíteni pedig nem könnyű belőle, így nagyobb vendégségekhez tudjuk ajánlani.


Összegezve:
Tényleg nagyon finom, viszont tényleg csak népes alkalmakra fogjuk elkészíteni, mert eléggé anyag- és munkaigényes, elfogyasztásához pedig sok ember kell.

Ez is feketeleves!

Mindannyian ismerjük a mondást: "Hátra van még a feketeleves!" Általában úgy tartják, hogy az a bizonyos feketeleves nem más, mint a kávé. Más források szerint ez egyfajta mártás volt, amit húsok mellé tálaltak, és a belekevert vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől kapta fekete színét. A régi magyar konyha mindig is hemzsegett az efféle ínyenc mártásoktól, mi pedig megkóstoltuk ezt a bizonyos feketelevest. 

Az eredeti recept 1698-ból, Misztótfalusi Kis Miklós tollából:

Fekete lév

Rendszerint fekete lével disznóhúst, keresztcsontot, malacot vagy egyéb valami vadhúst szoktak főzni, ilyenképpen: a húst megmosván tedd fel vízben, sóban, főzd meg, egy darab kenyérbelet is melléje; azonban míg fő, almát, vereshagymát megtisztogatván aprón kell vágni, és egy kevés dióbelet is megtisztogatván mozsárban törd meg, vagy egyéb edényben, onnét kivévén a vágott almával, hagymával, vágd egybe egyszer-kétszer, és tedd serpenyőbe, önts ecetet belé, tartsd a tűzön mindaddig, míg megfeketedik; az meglévén a húst párold meg,
ezeket a szereket tedd belé, és a megfőtt kenyérbélt a maga levével szűrd át a szitán, hogy légyen sűrűcske a leve, cukrozd meg, hogy jó édes légyen, bors, gyömbér, szegfű ugyan jól, hogy megérezzék benne, egy marok dióbélt is egészen, és ezeket együtt a hússal jól megfőzvén tálald fel. Némelyek zöld tárkonylevelet is metélnek belé, de anélkül is jó, tégy ízlésed szerint, mint szereted. Némelyek pedig a fekete levet nem pirított kenyérrel feketítik meg, hanem ha malacot, vagy
tyúkot ölnek, annak a véréből egy kicsinyt vésznek egy serpenyőbe, ecettel öszvekeverik, a vagdalt almát, hagymát abba tévén jól megpirítják, és szép fekete lészen, és a több fűszereket hozzátévén megkészítik; te tégy ízlésed szerint, amint szereted, és amire érkezhetel, mindenképpen jó, ha meg tudod készíteni, tálald fel.

Másképpen ugyanez

A disznó-, szarvas- vagy őzhúst megfőzvén párold meg, és tedd fel, és jól pirított kenyeret tégy melléje, midőn az megázik, szitán a hús-lével szűrd át, ecetezd meg; azonban almát, hagymát aprón metélvén mézben rántsd meg, tedd a tűzhöz, főzd meg jól, bors, gyömbér, szegfű, tálald fel, Némelyek mandulát, mazsolát, egynéhány fügét tesznek belé; de ezek nélkül is jó; ha pedig te szerét teheted ezeknek, tégy ízlésed szerint. Igen jó étek.


Mi ebből ezt alkottuk:

Párolt marhahús fekete lével

Hozzávalók 4 személyre

fél kg marhahús (pl. rostélyos)
2 közepes fej hagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
babérlevél
egész feketebors
2 dl vörösbor
3 alma
10 dkg dió darálva
2 ek. ecet
fél citrom leve
2 ek cukor vagy méz
őrölt bors
gyömbér
szegfűszeg
tárkonylevél
5 dkg mandula darálva
5 dkg mazsola
2-3 szem füge (elhagyható)

A húst egy-két nappal (de legalább  néhány órával) előre bepácoljuk. A pácba kerüljön a csíkokra vágott sárga- és fehérrépa, a babérlevél, az egész bors és az egyik hagyma karikákra vágva, ezt öntsük fel a borral.
A pácból kivett húst leöblítjük, főzőedénybe tesszük, vízzel felengedjük úgy, hogy kb. 2/3-ig ellepje a húst. Egy szelet pirított kenyeret teszünk mellé, lefedjük és lassú tűzön átfőzzük.
Jöhet a feketeleves!
Egy fej hagymát apróra vágunk, az almákat meghámozzuk és lereszeljük. Kevés zsiradékon a hagymát megpirítjuk, majd hozzáadjuk a reszelt almát (nem szűrjük le!) és a fügét, a mazsolát, a diót és a mandulát. A cukorral/mézzel megkaramellizáljuk. Hozzáadjuk a citromlevet és az ecetet, majd a fűszereket. Addig pároljuk, amíg minden megpuhul, végül botmixerrel átdolgozzuk.
A puhára párolódott húst kivesszük a főzőléből, hagyjuk langyosra hűlni, majd felszeleteljük és a fekete lével tálaljuk.

Elkészítési idő: 1-2 óra
Nehézségi fok: 5/3 És nevezzük a fekete levet barnás lének...

Eredmény: finom főtt hús egy érdekes, édes mártással

Tipp:

Próbáltuk marhával is, a fesztiválon pedig házinyúlból készült. A hús fajtája tulajdonképpen mindegy, mint az eredeti recept is írja, készülhet vadból is, sertésből is, a lényeg, úgy tűnik az, hogy vörös hús legyen.

A hús mellett szétfőtt pirított kenyeret nem mertük bevállalni a mártásban, így is éppen elég sűrű lett, pedig lédús almával dolgoztunk. Mivel a vért még annál is jobban kerüljük a konyhában (még az ujjunkat sem vágjuk el!), a mártás inkább barnás maradt, ám ezt egyáltalán nem bántuk.

Ezeket az ételeket eredetileg köret nélkül, kenyérrel ették, de fogyaszthatunk hozzá főtt burgonyát, burgonyakrokettet is.

Értékelések: Egyszerű húsétel egy különleges, igen finom, édes mártással.

Fényűző böjt

Egy igazán fenséges fogás elvileg még a böjt jegyében. Lazacot sütöttünk. Ezúttal egyszerre három receptet is közlünk, mert ez a fogás így teljes.


Rostonsült lazac à la Robert (1792.)

4-5 fontnyi lazacot tisztíts meg a pikkelyeitől, vedd ki a gerincét, és vágd két részre; ecetbe tégy finomra vágott fűszereket, és ebben pácold a halat egy óra hosszát, aztán szárítsd le, egy késsel irdald be, önts rá némi olívaolajat, és lassú tűzön süsd meg; amikor a lazac úgy egy fél óra alatt puhára sült, tálald fel hollandi mártás hozzáadásával. Ennek az ételnek nagyon jó ízt ad, ha fűszeresszenciát és egy teáskanálnyi mustárt is adsz hozzá.


Túl sokat nem változtattunk a recepten, így az alábbi megoldás született:

Sült lazac à la Robert

Hozzávalók 4 személyre

40 dkg (személyenként 10 dkg) lazac
4 evőkanál ecet
olívaolaj
só
fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók); mi az alábbiakat használtuk:
bazsalikom
petrezselyem
kakukkfű
citromfű
majoranna
tárkony
metélőhagyma

Az ecetet elkeverjük az apróra vágott fűszerekkel, és a kifilézett, megsózott halra öntjük. Egy órát pihenni hagyjuk, majd a pácot lecsorgatjuk róla, és serpenyőben, olívaolajon kisütjük. Kb. tíz perc alatt át is sül.

Lazac a pácban

Elkészítési idő: pácolási idővel együtt másfél óra, a munka önmagában fél óra
Nehézségi fok: 5/1 egyszerű

Eredmény: önmagában is pikáns, a mártással és a fűszeres szósszal kifejezetten különleges.

A hollandi mártás eredeti receptje:

Fél font friss vajat, egy evőkanálnyi finomlisztet, egy negyedpint bort, kicsit több vizet, egy nyolcad cukrot, egy citrom levét és egy kevés szerecsendiót egy edényben vegyíts el, és együtt főzd fel. Tálalás előtt húzd fel hat tojás sárgájával, amit előtte némi vízzel simára kevertél.

Kisebb adagban gondolkodva az alábbiak szerint jártunk el:

5 dkg vaj
1 evőkanál liszt
1 dl bor
1,5 dl víz
1 teáskanál cukor
fél citrom leve
csipet szerecsendió
2 tojás sárgája

A vajat kicsit megolvasztjuk, éppen annyira, hogy folyjon, így könnyebb simára keverni a liszttel. Hozzáadjuk a bort, a vizet, a cukrot, a citromlevet és a szerecsendiót, és lassú tűzön addig főzzük, amíg finoman gyöngyözni kezd. Ezután kicsit félre tesszük, majd a kevés vízzel elvegyített tojássárgákkal simára keverjük.

Elkészítési idő: fél óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, ha sikerül mindent simára keverni, és a tojássárgáját sem csapatjuk ki a túl forró mártással

Eredmény: kicsit savanykás, kicsit boros ízű, pikáns mártás, ami kiválóan illik a halhoz

A halreceptben emlegetett fűszeresszenciát is elkészítettük, ennek eredeti receptje így néz ki:

Tárkonyt, ánizst, édesköményt, turbolyát, metélőhagymát, petrezselymet és bazsalikomot, és még egyéb különlegességeket, és ezekből végy annyit, amennyit szeretnél, és tetszés szerint keverd őket össze. Az íze kiváló. Csak a kezdeteknél hibázhatsz a keverékkel, mert jól kell ismerni minden fűszer erősségét. Ezután reszeld le egy keserűnarancs héját cukorra, add hozzá, és nyomd rá a levét, ahogyan egy citromét is, hagyd egy órát állni, majd szűrd át a levet egy ruhán. Jó lesz úgy is, ha a keserűnarancs- és citromlé helyett csak borecetet használsz.

Mivel nem feltétlenül volt kéznél minden ezekből a fűszerekből, a fantáziánkra hagyatkoztunk, és a halhoz már felhasznált fűszerféléket használtuk, így legalább harmonizáltak egymással.

fűszerek ízlés szerint (lehetőleg frissen, de jobb híján szárítottak is jók)
1 narancs leve és reszelt héja
1 citrom leve
1 evőkanál cukor

A fűszereket apróra vágjuk, elkeverjük a cukrozott narancshéjjal, majd felöntjük a citrom és a narancs levével. Egy órát állni hagyjuk, és még véletlenül sem szűrjük le.

Elkészítési idő: érlelés nélkül negyed óra
Nehézségi fok: 5/2 nem nehéz, csak találjuk el, milyen fűszer fog illeni az ételünkhöz

Eredmény: savanykás, dekoratívan zöld szósz

Az összkép (rizzsel)

Tipp:

Fagyasztott, filézett lazacot vettünk, az ilyesmi pedig közismerten hamar hullik darabokra, ezért az eredeti receptben olvasható irdalással meg sem próbálkoztunk (felesleges is, hamar átsül), és a rostonsütést is hanyagoltuk.

A fűszeresszenciában a keserűnarancsot egy korábbi esethez hasonlóan sima naranccsal helyettesítettük, egyrészt azért, mert nem nagyon lehet errefelé keserűnarancsot kapni, másrészt így is éppen eléggé savanykásnak ígérkezett a szósz, még csak az kellett volna, hogy kesernyés is legyen!

A mártásban és a fűszeres szószban is volt citrom, ami alapvetően illik a halhoz, de így együtt a kettő talán kicsit túlságosan is savanykás volt. Ha mindkettőt elkészítjük, a mártásból érdemes kihagyni és kevés vízzel helyettesíteni a citromlevet.

Érdemes a fűszeres szósszal kezdeni, aztán a halat bepácolni, és amíg ezek pihennek, el is készülhet a mártás.


Értékelések:

Ádám: 5/5 A lazac mindig minden mennyiségben jó, Stornóék receptje pedig egészen fenségessé teszi ezt az amúgy is királyi halat. A zöld fűszerkeverék adott neki egy igen pikáns, citrusos ízvilágot, ami nagyon jót tett a lazacnak, a hozzá készült hollandus öntet pedig tökéletes ízharmóniában fogja össze az ételt.

Melinda: 5/5 A hal nálam ötösre szerepelt. Aki szereti a zöldfűszereket és a citromos ízt komponálni, annak biztosan ízleni fog a lazaccal. Nagyon finom volt!

Szilvi: 5/5 Hihetetlenül finom, pikáns és laktató fogás, bármilyen ünnepi asztalon megállja a helyét!

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kollerits Beáta volt): 5/5 Nagyon ízlett a citromos-zöldfűszeres lazac, a hollandimártást kicsit erősnek éreztem, de kellően eltalálta az együttes ízeket.


Összességében tehát ez színjeles. Nem olcsó fogás, de ha van megfelelő ünnepi alkalom, kár lenne kihagyni!

A hidegre való tekintettel

Egy kis melegség a hideg téli napokra: ezúttal ifj. Storno Ferencné Ackerler Anna kézzel írt, házi receptes könyvéből készítettük el a puncsesszenciát.


A recept a 19. század 2. feléből való:

4 narancsot és 4 citromot hámozz meg, a héjakat egy éjszakán át puhítsd rumban. Ez után 2 font cukrot egy szál vaníliával keverj el, majd némi cukrot karamelizálj, éppen, amíg színe nem lesz. A narancsok és citromok levét keverd el a cukorral, forrald össze a rummal és a héjakkal. Vedd le a tűzről, fedd le, hogy ne tudjon gőzölögni. Amikor a keverék kihűlt, szűrd le.

Mindenben a fent leírtak szerint jártunk el, így azonban egy kellemesen édeskés, tömény narancslevet kaptunk, semmi többet. Igaz, ez egy esszencia, vagyis sűrítmény, egy ízesítő anyag, amit csak össze kell forralni némi borral, hogy puncs legyen belőle. Ettől függetlenül lehetne kissé erősebb is a rum íze. A rumtalanság oka lehet, hogy nem "rendes" rumot, hanem cukrászrumot használtunk (az volt otthon), de az is, hogy kipárologtak a keverékből a rumos aromák.

A puncs végleges elkészítésénél mindenképpen raknánk még egy kis rumot az esszencia mellé a borba.

Már megint valami fenséges dolog...

Édes bor, zamatos gyümölcsök, valami egyszerű, de mégis különleges. Borkrémet készítettünk, királyi módra (hogyan is lehetne másképp???).

Borkrém à la Royale (1792.)

Egy kanálnyi kukoricalisztet egy edényben harminc tojássárgájával simára, habosra keverünk, majd hozzáadunk egy pint (1,415 liter) Malagát (édes bort), és egy habverővel egy fél fertályórán át (vagyis 7-8 percig) jól elkeverjük; ekkor két citrom héját reszeljük le cukorral (de nem szabad nagyon sok cukrot adni hozzá annál, mint ami szükséges a citrom lereszeléséhez, különben túl édes lesz), és ezt is adjuk hozzá, valamint egy csésze keserűnarancs-levet; tegyük gyenge tűzre, és habverővel kevergetve hagyjuk ott addig, amíg sűrű krém nem lesz belőle, és egyszer finoman forraljuk meg; tálba halmozva tálaljuk, és 14 dkg finomra vágott pisztáciával szórjuk meg, ezután le kell hűteni.

Mivel nem a nemzeti hadsereg táplálására rendezkedtünk be, a mennyiségeket enyhén szólva is csökkentettük. Ekképpen az alábbi recept született:

Borkrém

Hozzávalók 4 személyre:

3,5 dl édes fehérbor (aszú, muskotály) vagy vörösbor, szintén nagyonédes

1 teáskanál kukoricaliszt

5 tojás sárgája (ezzel kapcsolatban kérjük MINDENKÉPPEN elolvasni a "Tipp" rovatot!)

1 citrom reszelt héja, cukrozva

1 fél grépfrút leve

piros gyümölcs

1-2 ek cukor

A tojássárgákat habosra verjük a kukoricaliszttel (akkor jó, ha már kicsit kifehéredett), majd hozzáadva a bort simára keverjük. A citromhéjat finomra reszeljük, enyhén megcukrozzuk, és a boros-tojásos keverékhez adjuk. A grépfrút levét is beleöntjük (akinek sikerül szereznie keserűnarancsot, bátran próbálja ki), alaposan elkeverjük, hogy homogén masszát kapjunk. Folyamatos kevergetés mellett, lassú tűzön felfőzzük, míg besűrűsödik. Ekkor poharakba adagoljuk, és hagyjuk lehűlni.

Piros gyümölcsből (mi ribizlit használtunk, de lehet meggy, málna, bármi, amiből látványosan szép színű szósz készülhet) és pár kanál cukorból egyszerű mártást készítünk: a gyümölcsöt a cukorral egyszer "megrottyantjuk" lassú tűzön, ha túl darabos, botmixerrel simábbá varázsoljuk, és nyakon öntjük vele a borkrémet.

Mentalevéllel díszíthetjük, úgy még gusztusosabb lesz.

Elkészítési idő: 30-40 perc

Nehézségi fok: 5/2 mondhatnánk, hogy nagyon egyszerű, de mivel nem lett tökéletes, mégsem mondjuk. Még lehet rajta csiszolni.

Eredmény: könnyű, ízletes desszert, pohárkrém jellegű

Tipp:

Manapság ez úgy készül, hogy kerül bele tojásfehérje is. Ennek alapján ennyi borhoz az 1 egész tojás és a 4 sárgája lenne megfelelő választás, az egy fehérjét habbá verve hozzáadni a sárgákat, majd a többi hozzávalót.

A keserűnarancs (Pomeranze) ritka portéka nálunk, ezért választottunk grépfrútot, de lehet még kísérletezni egyéb citrusfélékkel is, hogy melyikkel jobb. Update: citrommal a legjobb. Nem keseríti meg a krémet, és a cukorról is más a véleményünk, mint a régi szakácsoknak. Két evőkanálnyi cukor simán elfér benne.

A keserűnarancs egyébként így néz ki.
Kép forrása: http://orangerie-gotha.de/

Természetesen a pisztáciával megszórt változat is finom lehet, de mi nem kaptunk sózatlant, ezért adtunk hozzá inkább gyümölcsszószt.

Értékelések:

Ádám: 5/5 Aki szereti a különleges desszerteket, az most sem fog csalódni, ha kipróbálja ezt az ételt Stornóék konyhájából. A bor különleges zamatot biztosít, érdemes különböző gyümölcsökkel kipróbálni.

Melinda: 5/4 Az ízvilág jó, gyümölccsel megbolondítva igazi főúri különlegesség lesz, azt hiszem. Az állagon kell kicsit javítani majd, mert túl folyós lett.

Szilvi: 5/4 Sokáig hezitáltam, milyen értékelést adjak, mert őszintén szólva, nekem ebből elég volt egyetlen kanálnyi is. Erről azonban nem a desszert tehet, hanem én, ugyanis utálom az alkoholt, és ebben a krémben nagyon erősen lehetett érezni a bort. Ettől eltekintve azonban nem elvetendő dolog, az állagával nem volt különösebb bajom, csak az ízével. Talán lehetett volna édesebb is, az elvette volna az erős alkoholos ízt. (A fertődi versenyen elkészült változat már nekem is nagyon ízlett! Az már 5/5 volt.)

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kuslics Beáta volt): 5/5 Nagyon ízlett, bár én még dúsítottam volna egy kis felvert tojásfehérjével, akkor még könnyebb lenne, és jobban "meg is állna".

Összességében 4,5 az átlag, kicsit javítunk rajta, és még nyerhetünk is vele a versenyen (valamit mindenképp)!

Kis tavaszi ínyencség

Közeleg a tavasz, és vele az évszak egyik legkedvesebb virága. Ma egy igazi, klasszikus különlegességet ajánlunk: lássuk, hogyan készült az ibolyaszirup 1792-ben!

http://www.lavenderandlovage.com/wp-content/uploads/2012/02/Violet-Syrup1.jpg

Ez kell hozzá: egy font frissen szedett ibolyavirág, másfél font víz és másfél font szűrt méz. A virágok felét egy flaskába tesszük, leforrázzuk a vízzel és a palackot jól bezárjuk. Egy éjszakát állni hagyjuk. Reggel leszűrjük, a flaskába pedig beletesszük a másik rész frissek ibolyavirágot. A leszűrt vizet ismét felforraljuk, és ismét ráöntjük a virágokra, újabb éjszakára állni hagyjuk. Reggel ugyanúgy járunk el, mint korábban, aztán a leszűrt vízbe beletesszük a szűrt mézet, a parázson hagyjuk és rendes szirupot főzünk belőle, majd üveg vagy másfajta edénybe öntjük, s úgy tesszük el.

Néhány pontosítás:

Egyszerre csak a virágok felét szedjük le, hiszen mindkét napon friss szirmokra van szükség!

Szűréskor természetesen a vizet felfogjuk egy edényben, és a már kiáztatott virágokat kidobjuk.

A mértékegységről: 1 font = 0,45 kg, vagyis nem egészen fél kg.

Tipp:

Könnyebb számolni, ha az egy fontot fél kg-nak vesszük, vagyis: 50 dkg ibolyavirág, 75 dkg víz, 75 dkg méz

Manapság már sajnos gondolnunk kell olyan dolgokra is, amik a régi háziasszonyoknak nem okozhatott gondot. Vegyszerek, műtrágyák, szennyezett talaj és levegő. Jól nézzük meg, hol szedünk ibolyát!

http://www.pinterest.com/pin/109704940897248932/

A szirupot használhatjuk krémek ízesítésére és színezésére (szép lilás árnyalatú), akár bonbonokhoz is, illetve ez az alapja a híres ibolyafagylaltnak, Erzsébet királynénk, vagyis Sissi egyik kedvenc édességének.

Ilyen fagyit Magyarországon csak kevés helyen ehetünk, személy szerint Budapesten, az Üllői úton (Blaha közelében) ismerek egy kézműves fagyizót, ott kóstoltam már ibolyásat, levendulásat… Szokatlan, de finom. Némi képzavarral élve: ibolya- ill. levendula illatú az íze.

Készíthetünk még kandírozott ibolyát is, hagyományos kandírozási eljárással. Ez szintén a királyné kedvelt csemegéje volt.

http://newsroom-ch.austria.info/2013/06/veilchen-im-kristallmantel/

Bevallom, ez egyelőre egy kipróbálatlan recept, de mindenképpen el fogom készíteni a szirupot, a legjobb ajándék lesz Sissi-őrült barátnőmnek! :D