A Storno-gyűjtemény sava-borsa (1. rész)

A gyűjtemény főzőcskével, étkezéssel kapcsolatos darabjairól és a hozzájuk kapcsolódó fűszerszámokról szóló sorozatunk első részében a gyömbérről ejtünk pár szót.

Gyömbér (Zingiber officinale)

A gyömbér az egyik legrégebb óta használt fűszer, Kelet-Ázsiában őshonos. Már több ezer évvel ezelőtt eljutott Európába az akkori kereskedelmi útvonalakon, így meghódította az ismert országok lakóit.

A különleges aromájú fűszert a növény gyöktörzséből, vagyis a földalatti szárából készítjük.

A görögök és a rómaiak az araboktól vásárolták, akik állították, hogy ezen fűszer Délen, a trogloditák földjén nő, a Vörös-tenger mellett. (Ne! Ne keressük a töri atlaszban Trogloditiát!)

A középkortól a 17. századig az egyik legnépszerűbb fűszernövény volt. Oly nagy megbecsülésnek örvendett, hogy a jómódú asszonyok külön erre a célra szolgáló, díszes edényben tartották.

A későbbiekben kicsit háttérbe szorult, de használata sosem ment ki a divatból. Édes és sós ételeknek egyaránt remek fűszere. (Én például, teszek a szecsuáni csirkébe, a húslevesbe, és a mézeskalácsba is.) Aromája intenzív, érdemes apránként fűszerezni.

Gyógyhatása is rendkívül sokoldalú: teája görcsoldó és fájdalomcsillapítóként, emésztési problémákra, hányingerre és émelygésre egyaránt enyhülést hoz.

(Jan-Öjvind Swahn: A fűszerek zamatos története Budapest, 2003.)

  

 

Icones Plantarum Medico, Vietz, Ferdinand Bernhard, 1804.

Stornóék gyömbértartója

Ahogyan már említettük, a gyömbért a 17. századi háziasszonyok egy külön erre a célra rendszeresített edénytípusban tartották. A gyömbértartó teste lehet hengeres vagy szögletes, készülhet kerámiából, ónból, de akár ezüstből is, de mindenképpen széles szája van és jól záró fedele. Néhány példa:

(képek forrása: www.nagyhazi.hu)

A Storno-gyűjteményben található darab „Csavaros palack” néven szerepel a leltárban, S.84.616.1. számon, pár éve Kiss Melinda kolléganőnk azonosította a fent bemutatotthoz hasonló analógiák alapján, hogy itt bizony egy gyömbértartó edényről van szó.

Az edény alsó része barnamázas kőcserép. Hatszögletes, egyik oldalán festett címer, amelyről lentebb még lesz szó. A fedele ónból készült, fogantyúja mellett oroszlános ónjelzést láthatunk (Lüneburg vagy Harburg, szóval mindenképpen észak-német), nehezen azonosítható mesterjeggyel (W és talán N vagy M, esetleg H), alatta 49-es szám.

A 17. században készült, a Storno-gyűjteménybe 1870-ben került, amikor is id. Storno Ferenc megvásárolta. A gyűjtemény értékes darabja, védett műtárgy.

Az egykori tulajdonosok

A tárgynak némi rejtélyességet kölcsönöz a ráfestett címer: vörös alapon fekete indadíszes pajzson két, egymással szembefordított, szablyaszerű fegyver látható, felette hercegi koronával. A címer a Dietrichstein családé, azonban az ő címerpajzsuk eredetileg harántolt, vörös-arany színű, az edényen szereplő címer tehát semmiképpen sem a hivatalos verzió.
Elképzelhető, hogy a változásban benne volt id. Storno keze is? Talán megkopott az eredeti festés, ő pedig saját ízlése szerint javította? A címer két oldalára felfestett 1652-es évszám sem tűnik eredetinek, mégis megfelel a gyömbértartó korának.
A 17. századi díszítőkedvnek egyébként megfelel az, hogy egy címert nem a megfelelő formában festettek meg, ez az indadíszt pedig nyilván dekoratívabbnak érezte alkotója, mint az eredeti, kétszínű változatot. Egy oklevélen nem árt, ha hivatalos címer van, egy konyhai tárolóedénynél nem annyira fontos.
Megállapítani, hogy a 17. századi festésen vannak-e 19. századi nyomok, elég nehéz, mivel Stornóék tökéletesre fejlesztették ennek az ornamentális díszítőstílusnak az utánzását. 
Hm. Titkok, mindenütt csak titkok!

Így néz ki igazából a Dietrichstein-címer
(forrás: www.geolocation.ws)

A Dietrichstein család egyébként éppen a gyömbértartó elkészültének századában, a 17. században kezdett felemelkedni, méghozzá meglehetősen gyorsan. 1612-ben grófi, 1624-ben hercegi címet nyertek, birtokaik főként Csehországban, Alsó-Ausztriában és Karintiában csoportosultak, uradalmi központjuk Mikulov (Nikolsburg, Csehország) volt. Bécs környékén kirándulva érdemes megtekinteni Merkenstein várának romjait, amely a hozzánk legközelebb eső Dietrichstein-emlék. Egy nemzeti park központjában áll, csodaszép túraútvonalak haladnak el mellette.

Mikulov (Nikolsburg)

Merkenstein, Alsó-Ausztria

 A gyömbérről szóló összefoglalóért köszönet Katának!