Töltött csirke

 

Töltött csirke húsos töltelékkel

Mai receptünk apropóját egy Sopronban született festőnő, Hernfeld Mária: A kopasztott csirke c. festménye adta, így emlékezünk meg mi is a Magyar Festészet Napjáról. A festmény 1910 körül készült, a recept pedig az 1900-ban kiadott Ödenburger Kochbuchból származik.

Eredeti recept:

Töltött csirke kolbásztöltelékkel

A csirkét a fentebb leírtak szerint kezeljük. Aztán kolbásztölteléket készítünk, úgy mint egy fél kiló zsírosabb sertéshúst borssal és majorannával összedarálunk, némi citromhéjat és vizet vagy fokhagymavizet adunk hozzá, ezzel megtöltjük a csirkét, amit aztán szalonnával burkolunk be és lassú tűzön megsütünk. Amikor már szépen megsült, leszedjük róla a szalonnát, a csirkét feldaraboljuk, és a sütésből származó szafttal leöntve, kompóttal és salátával az asztalra adjuk.

Töltött csirke 4 személyre

1 egész csirke szépen megtisztítva
50 dkg darált sertéslapocka
1 közepes fej fokhagyma
fél citrom héja
20 dkg szeletelt bacon vagy vékonyra szelt császárszalonna
só, bors, majoranna
a tálaláshoz ízlés szerint készült vegyes zöldsaláta

A darált húst a lereszelt fokhagymagerezdekkel, borssal, reszelt citromhéjjal és a majorannával alaposan összegyúrjuk. A fűszerek adagolása ízlés szerinti, mi több fokhagymát és kevesebb citromhéjat tettünk bele, mert az áll közelebb a szívünkhöz/gyomrunkhoz.

A megtisztított csirkét kívül-belül alaposan bedörzsöljük sóval, majd óvatosan betöltjük a bőre alá a tölteléket. Ha elkészült a töltés, a lábait összekötözzük vagy hústűvel, húspálcikával összetűzzük. Egy sütésálló, lehetőleg fedeles tálat kibélelünk szalonnaszeletekkel, majd ráfektetjük a csirkét, és azt is szépen beborítjuk szalonnaszeletekkel.

 

 

 

Az edényt lefedjük (ha nincs saját fedele, több réteg alufóliával is betakarhatjuk), és 180 fokos sütőben legalább másfél órán át sütjük. Egy óra múlva már ellenőrizhetjük, mennyire sült át, de a szurkálásnál vigyázzunk, hogy ne olyan helyen tegyük, ahol töltelék lehet a bőr alatt. Ajánlott a combokat, illetve a mellcsont közvetlen környékét bökdösni.

Ha már puha a hús, vegyük le a fedőt, és kicsit hagyjuk megpirulni a szalonnát (ehhez magasabb hőmérsékletre VAGY légkeverésesre is állíthatjuk a sütőt), majd szedjük le a csirkéről a szeleteket, és hagyjuk kicsit a madarat is pirulni.

Mi egyben tálaltuk, zöldsalátával, valamint a megpirult szalonnaszeletekkel körítve.

 

 

Összegezve:

Egy nem túl bonyolult, hagyományos ízvilágú étel, amit elkészíteni sem nehéz. Már ha sikerül a csirke bőrét nem felszakítani töltés közben, ami azért megkíván némi gyakorlatot. 

 

Darabolva, tányéron sem néz ki rosszul

Már a régi rómaiak is...

 

Februárban igazán régi korok ételei felé kacsingattak a Storno-konyha szakácsnéi. A Soproni Múzeum régészeinek segítségével az ókori római konyhaművészet felé tettünk egy kitekintést.

Általában a római konyháról nem túl sokat tudunk, iskolában tanulunk arról, hogy nagy lakomákat tartottak és fekve ettek, esetleg felsorol a tankönyv néhány érdekességet, de hogy ténylegesen miket fogyasztottak, arról kevés információ jut el hozzánk. Egy biztos, ilyen hatalmas szemű szőlőfürtök nem voltak:

Képkivágat a Quo vadis? című, 2001-ben készült film egyik jelenetéből

Nem ismerték a babot (csak a lóbabot), a tököt (legfeljebb a dísztököt), és számos zöldség, gyümölcs még teljesen másként nézett ki, mint manapság (pl. uborka, görögdinnye).

Sok borsót, lencsét, halat és tojást fogyasztottak, ínyencségnek számított a disznóemlő és a mogyorós pele húsa, fasírtból pedig csakis a delfinfasírt jöhetett szóba. Sokkal többféle fűszert ismertek és használtak, mint mi.

Mindenhez, de TÉNYLEG mindenhez használták a garumot ("adj hozzá garumot, majd fűszerezd egy kis garummal"), ami különböző kisebb, értéktelenebb halakból és halbelsőségekből fermentált ízesítő anyag, amolyan szósz volt, és húsoktól az édességekig bármibe beletették. Manapság már nem lehet ilyet kapni, a legtöbb modernizált receptben szójaszószt, worchester szószt vagy ajókaszószt használnak helyette, ugyanakkor léteznek kísérletek az eredeti recept felélesztésére is (mi nem kaptunk ihletet...):

https://www.culinaryhistoriansny.org/recipe/oenogarum-an-ancient-roman-sauce/

Garum tárolására szolgáló amphora egy mozaik ábrázoláson

El is érkeztünk hát ahhoz a ponthoz, hogy honnan is tudjuk mégis mindezt a rómaiak táplálkozásáról? Régészeti leletek, mozaikokon fellelhető ábrázolások mellett Apicius (Marcus Apicius Gavius): De re coquinaria (A konyhaművészetről) című munkája a legjobb forrás, ráadásul már magyar fordításban is elérhető. Az itt közölt receptek minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítottak minket, ennek pedig több oka is van.

- sok étel tartalmaz olyan hozzávalót, amit a mai ember (garumtól függetlenül) nem szívesen fogyaszt, mint például a már említett mogyorós pele, vagy éppen a meddő koca méhe

- nagyon sok halas étel van, a legtöbb halfajta pedig nem egykönnyen beszerezhető nálunk, ráadásul sokan nem is szeretik a halat (mostani csapatunkban olyan fele-fele volt az arány e tekintetben)

- a mértékegységekkel még nehezebb bánni, mint a már megszokott újkoriakkal; már, ha említenek egyáltalán mértékegységeket

- a mit helyettesítsünk mivel kérdése is adott némi gondolkodni valót, de még az olyan hozzávaló is, mint pl. a borsó, ami egyszerűnek tűnik, de: a rómaiak száraz borsót használtak, hiszen így lehetett eltárolni hosszú távon, mi végül mégis inkább a zsenge - bár fagyasztott - zöldborsóra szavaztunk

Most a receptek részletes bemutatása nélkül, néhány képpel szeretnénk illusztrálni, mi lett ennek a főzőcskének az eredménye:

Csirke pikáns mártással: egy jó csészényi olaj, egy kevés bordamag, egy kisebb csésze garum, kevesebb ecet, 6 scripulum bors, egy scripulum petrezselyem és egy csokor póréhagyma. (Itt a bordamag helyett édesköményt használtunk, de csak csínján, mert többen nem szeretik az ízét. Az ecet borecet, garum helyett worchester szósz.)

Conchicla Commodus módra: Főzd meg a borsót. Mikor leszedted a habját, törj össze borsot, lestyánt, kaprot és szárított vöröshagymát. Önts rá garumot, ízesítsd borral és garummal. Tedd (a borsóhoz) a fazékba, hogy a fűszereket jól beszívja. Ezután minden sextarius borsóléhez üss négy tojást, keverd fel, s az egészet tedd egy agyagtálba. Rakd lassú tűzre, hogy összeálljon és tálald. (Szárított vöröshagyma helyett rendkívül prózai módon a boltban kapható pirított hagymából tettünk bele. Garum helyett itt is worchester szósz került az ételbe. Ja, és a sextarius állítólag egy picit több, mint fél liter.)

Fotó: Balassa Krisztina

Tojáskrém: végy a fazék méretének megfelelő mennyiségű tejet, keverd el mézzel, ahogy a tejbegríznél. Egy sextarius tejhez adj öt tojást (vagy egy heminához három tojást). Keverd simára a tojást a tejjel. Szűrd a pépet egy cserépfazékba és lassú tűzön főzd meg. Ha besűrűsödött, szórd meg borssal és tálald. (Tényleg lassú tűzön kell melegíteni, különben kicsapódik a tojásban a fehérje, és gusztustalanul fog kinézni - tapasztaltuk. Mi kiadagoltuk tálkákba, mint a pudingot, a borsból keveset raktunk rá, ellenben megkínáltuk egy kis karamellizált mézzel nyakon öntött dióval.)

Fotó: Balassa Krisztina

Értékeljünk!

Kriszta:

Csirke pikáns mártásban: 5/5 A hagymás/pirított hagymás szósz nagyon jól ment az omlós combhoz. Kifejezetten ízletes volt.

Conchicla Commodus módra: 5/4 Nem volt rossz, talán a tojás semleges íze elbírt volna még egy kicsit több fűszert is. Csak azért nem 5 pont, mert inkább reggelinek tudnám elképzelni.

Tojáskrém: 5/5 A desszert nagyon ízlett, a mézes dióval tökéletes volt. Mindkét adag :D 

Dani (aki 10-es skálán pontozott):

Csirke pikáns mártásban: 10/10 Ízeiben nagyon hasonlatos a mai ételekhez, mégis volt benne valami különleges. Étteremben nagyon könnyen el tudnám képzelni, nekem a legfinomabb fogás volt, annak ellenére, hogy nem a kedvenceim a hasonlóan elkészített húsok.

Conchicla Commodus módra: 10/4 A borsó miatt picit fura íze volt, inkább semlegesnek nevezném, mint rossz ízűnek. De lehet, ez csak azért van, mert vagyok szokva az ilyen köretektől.

Tojáskrém: 10/7 Teljesen finom, könnyed fogás. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Ha nem is lett a kedvenc édességem, bátran tudom ajánlani mindenkinek, pláne, aki kifejezetten édesszájú.

Kriszta sütött az ebéd mellé libumot*, amit Dani külön értékelt:

10/10 Szerintem nagyon jó ötlet, hogy túró is van benne. Simán lehetne pékségben forgalmazni, senki nem venné észre, hogy antik étel!

* A libum egy római kenyérféle, amely többféle lisztből, túróból/juhtúróból áll alapvetően - ahányan rekonstruálják a receptet, annyiféleképpen néz ki. És bizony, már pékségben is találkozhattunk vele Ágoston István pékségében a Színház utcában.

 

Kata: Apiciust olvasgatván nem hittem, hogy tudunk ehetőt főzni. Igazán örülök, hogy tévedtem.

Csirke pikáns mártásban: 5/4 A csirke kissé egzotikus volt az ízlésemnek, de még elfogadható mértékben.

Conchicla Commodus módra: 5/5 A köret igazán finom volt, a tojás és a borsó meglepően jó kiegészítette egymást. 

Tojáskrém: 5/1 :( Sajnos a desszerttel egy kanálig jutottam, nekem nagyon nem ízlett, bár én a madártej és társait sem kedvelem. Szerencsére volt jelentkező az adagomra, és nem veszett kárba.

Szilvi: Nekem nagyon ízlett az egész menüsor. Összességében meglepően ízletes volt minden, az elolvasott receptek alapján nem számítottam erre az élményre.

Csirke pikáns mártásban: 5/5 A csirke fűszerezése egészen különleges, de nem tűnik idegennek a mai ízléstől. Sikerült finom omlósra sütnünk, a hús mélyen átvette a fűszerek és szószok ízét.

Conchicla Commodus módra: 5/4 Mi köretként tálaltuk a hús mellé, annak tökéletesen megfelelt, így együtt a kettő kifejezetten laktató, ínyenc fogást adott ki. Ha még egyszer nekiállnánk, a borsót kicsit szétnyomkodnám, hogy jobban elvegyüljön a tojásban, így furán nézett ki a sok kis zöld golyó  a sárga masszában.

Tojáskrém: 5/5 Az édes-borsos desszert éppen annyira különleges, hogy jól essen. Könnyűnek mutatja magát, de mi tudjuk, mennyi tojás van benne, szóval csak csínján! :D

Összességében elmondható, hogy kezdeti bizalmatlanságunk alaptalannak bizonyult, mert bizony már a régi rómaiak is szerettek jókat enni, és konyhakultúrájuk - egy keskeny határmezsgyén - még akár találkozhat is a mi ízlésünkkel!

Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivál II. - Ismétlés a tudás anyja!

Folytatódjék beszámolónk az idei Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválról!

III. helyezést értünk el úri konyha kategóriában!

Ezúttal a főételeinket mutatjuk be, amelyek között volt némi rögtönzés is - eddigi tapasztalatainkból kiindulva igyekeztünk korhű fogást készíteni mindenből, még amihez nem is volt kéznél receptünk. A szervezők által biztosított összes alapanyagot fel kellett használni, vagyis a sertésoldalast, az áfonyás szarvas- és a diós vaddisznókolbászt, egy méretes egész csirkét, valamint egy szintén nem kicsi pontyot.

A csirkét egy olyan recept alapján készítettük el, amit már korábban is kipróbáltunk, de nem került még fel a blogra. Kijelenthetjük, hogy jól tettük, amiért eddig nem közöltük, mert mostanra érett meg a megfelelő formátuma, szinte(!) tökéletes ételt tálalhattunk. Desszertünk szintén egy már korábban elkészített édesség volt, a Fingerholippen. Ismétlés a tudás anyja!

A csirke esetében az eredeti recept Simai Kristóf 1795-ös szakácskönyvéből származik, és így hangzik:

Récefi tejfeles tormával

Ha a libát vagy récefiat szépen megtisztítottad, nyakát, szárnyait 's lábait metéld le, a szárcsontjait tűzd le, vagyis dugd bé, hogy széllel ne álljanak, osztán húzd nyársra, 's hirtelen süsd meg, hogy levessen maradjon. Öntözd forró páclévvel, ha van, ha pedig nincs, a vastepszibe olvassz friss írós vajat, egyvelíts közibe ecetet, 's azzal öntözd, hogy csípős legyen. Levet ekképpen készíts reá: végy egy szál tormát, tisztítsd meg, vesd hideg vízbe, hogy a víz a vadságát húzza ki, és könnyebben lehessen megreszelni. Végy egynehány mondolát, forrázd meg 's hántsd meg, osztán mozsárban törd jól öszve, 's még tűzöd, egy-két csöpp vizet eressz reá, hogy olajt ne eresszen. Ha jól öszvetörted, egyvelítsd egy lábasban a reszelt torma közé, adj hozzá egy darabka friss írós vajat, tölts reá kevés liszttel egyvelített édes tejfelt, amennyit gondolsz, hogy elég lészen, 's izzó tűzön, gyakran kevervén főzd meg. Ha megfőtt, verd által szitán, sózd 's borsozd meg, tálald ki, a sült récét helyheztesd a tál közepére, 's melegen add fel. Hogyha hirtelen vendéged érkezne 's elegendő tehénhúsod nem volna, ezt adhatod a tehénhús mellé, 's kipótoltad minden hibádat.

Liba és récefi híján csirkével dolgoztunk, és még észrevehető lesz néhány változtatás. Például a tormás mártást nem főztük fel, mert úgy szeretjük, ha csíp, és a főzés kivette az erejét a korábbi próbálkozásoknál.

Sült csirke tejfölös tormával

Hozzávalók (kb 4 személyre)
egy egész csirke

20 dkg vaj

2 dl borecet

zöldfűszerek ízlés szerint

só

bors

torma, frissen reszelve

10 dkg darált mandula (opcionális, most kihagytuk)

1 pohár tejföl

A vajat megolvasztjuk, elkeverjük az apróra vágott zöldfűszerekkel és a borecettel. A csirkét kívül belül besózzuk, borsozzuk, a belsejét bekenjük a vajas páccal. Némi zsírt teszünk alá, meglocsoljuk a páclével, és lefedve sütőbe tesszük. A páclével időnként meglocsoljuk, úgy, hogy a belsejébe is jusson. Amikor már mindene átsült-átpárolódott, levesszük róla a fedőt és hagyjuk kicsit megpirulni a bőrét.

Amíg a hús sül, lereszeljük a tormát, adunk hozzá pár csepp ecetet, hogy kihozza az ízét, majd elkeverjük a tejföllel.

Egyszerű, könnyen elkészíthető étel, de azért van néhány trükkje. Ahhoz, hogy a páclé ízét rendesen átvegye, fontos, hogy belülről is locsolgassuk, illetve érdemes itt-ott lyukat ejteni a madár bőrén, hogy be tudjon folyni alá a lé. Ez volt ugyanis a zsűri egyetlen kifogása ételünk esetében: nem vette be kellő erősséggel az ízeket.

Ami a sütőedényt illeti, mi most fedeles vaslábossal dolgoztunk, azzal a masszív 10 kilós fajtával, de otthoni sütőben használhatunk sima tepsit (lefedéshez alufóliát) vagy római tálat stb.

Ez történt tehát a csirkével, lássuk, mit kezdtünk a többivel!

A csupacsont-csupaín-semmihús oldalassal alaposan megküzdöttünk. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy ebből a kevésbé minőségi alapanyagból kihozzuk a legtöbbet. Hagymás oldalaskoszorút készítettünk, amely mellé a tálra adva a grillezett kolbászokat egészen csinos összhatást értünk el, ám ez a fogás nem váltott ki dicséretet a zsűriből, sőt, belőlünk sem, és ez nem a szakácsnék hibája. Ezt az ételt még szeretnénk valamikor elkészíteni otthon, javítva a renomét.

A pontyot mindkét oldalán beirdaltuk, majd kívül-belül, alul-felül az alábbi kezelést kapta:

- átdörzsöltük sóval

- megborsoztuk

- apróra vágott zöldfűszerekkel megszórtuk

- citromlével meglocsoltuk

- vajkockákat tettünk rá

Mindezt becsomagoltuk alufóliába (duplán), majd odatettük a tábortűz szélére, amely felett amúgy a csárda-konyha kategóriájában megfuttatott szarvasragunk rotyogott a kondérban.

Töredelmesen megvalljuk, hogy többször is elhangzott az alábbi felkiáltás: "Te jó ég, a hal! Remélem, még nem égett szénné!" Közben ugyanis mással foglalkoztunk. Ennek eredményeként fogalmunk sincs, mennyi ideig készült a hal, szép lassan sült át, és végül nem égett meg, sőt! Nagyon finom lett, a zsűri külön kiemelte, hogy mennyire jól sikerült, így elmondhatjuk, hogy a leginkább "ad hoc" jellegű fogásunkkal arattuk az egyik legnagyobb sikert az ez évi fesztiválon.

Az ételekhez köretként sült hagymát és vajas tojásklödört tálaltunk, ezek receptjét egy későbbi bejegyzésben fogjuk közölni, mivel szeretnénk még elkészíteni őket más étel mellé is, hogy kiemeltebb szerephez jussanak, mert megérdemlik! Különösen a klödör.

Desszertünk a korábban már egyszer kipróbált Fingerholippen volt, akkori kísérletünk eredményeit ebben a posztunkban osztottuk meg:

http://www.stornokonyha.hu/2016/01/ez-nem-piskota-finomsag-neve.html

Most az elkészült lepénykéket ketté vágtuk, virág formában helyeztük tányérra, tetejére pedig borhabot, valamint karamellizált mézzel elkevert boreceten megfuttatott áfonyadzsemet tettünk. Igazából nem tudjuk, ez milyen lett, mert a zsűri egy morzsát sem hagyott belőle. Arra következtettünk, hogy jó lehetett...

Végezetül egy fotó a teljes terítékünkről:

Ínyenc módra töltött tyúk

Az egyik főételünk egy töltött állat volt. Azért mondjuk így, mert az eredeti recept szerint tyúk, de mi csirkével próbáltuk ki, a megmérettetésen pedig végül pulykacomb filéket pakoltunk meg a finom töltelékkel.


Eredeti recept (1698.):

A tyúkot vagy galambot megkopasztván, tisztogatván csak úgy nyersen töltsd egészen ilyenképpen meg: szalonnát, vereshagymát, keményen főtt tojást, petrezselyemlevéllel, borssal, gyömbérrel öszve kell jó aprón vágni, és ezzel töltsd meg belül is, és a bőr alatt is, e meglévén párold meg, és megtisztogatván tedd fel vízben, sózd meg, azonban szépen hasogatott petrezselyemgyökeret tégy melléje, metélt vereshagymát, főzd meg jól, bors, gyömbér, szerecsendió-virág belé, és tálald fel.

A dolog rendkívül egyszerű, azt csináltuk, amit a recept írt.

Hozzávalók 4 személyre

1 csirke
10-15 dkg szalonna
2 közepes fej vöröshagyma
4 főtt tojás
1 csokor petrezselyemzöld
2 szál petrezselyemgyökér
só
bors
szerecsendió
gyömbér (friss vagy szárított)
hústűk vagy erős cérna + zsákvarrótű

A szalonnát apró kockákra vágjuk és megpirítjuk, majd az egyik, apróra vágott vöröshagymát is hozzáadjuk, megdinszteljük. Amikor a hagyma már kellően megpárolódott, félre tesszük kihűlni. A főtt tojásokat villával addig nyomkodjuk, amíg szinte krémes állagú nem lesz. Gyömbérrel, borssal, sóval, finomra vágott petrezselyemzölddel fűszerezzük, majd összekeverjük a szalonnás hagymával.A csirkét alaposan megtisztítjuk, csontozókéssel a bőre alá nyúlva elvágjuk a bőrt tartó inakat a mellénél. A tölteléket óvatosan a csirke bőre alá tuszkoljuk (vigyázni kell, hogy a bőr ki ne szakadjon!), a maradékot pedig a belsejébe töltjük. A "fenekén" a bőrt hústűkkel összetűzzük, vagy összevarrjuk.Egy nagyobb fazék aljára kevés vizet teszünk, belerakjuk a csirkét. A második számú vöröshagymát is megpucoljuk és négy cikkelyre vágva a csirke mellé tesszük az edénybe. Ugyanígy mellé kerül a nagyobb darabokra vágott petrezselyemgyökér is. Sóval, borssal,gyömbérrel és egy csipet szerecsendióval fűszerezzük, majd feltöltjük annyira vízzel, hogy kb. 2/3-ig ellepje a csirkét. Fedő alatt lassú tűzön pároljuk, amíg a hús át nem fő.

Elkészítési idő: főzéssel együtt 1-1,5 óraNehézségi fok: 5/3 vigyázni kell, hogy ne szabjuk ki a csirke bőrét, vagy ne főzzük túl

Eredmény: Ízletes, nem szokványos töltött-főtt csirke


Tipp:

A végén, az edényből kiemelve érdemes egy serpenyőben némi zsiradékon megropogósítani, úgy mégis izgalmasabb, mint halványfehér színűre főzve.

Igazából sima sült csirkéhez is használható ez a töltelék, mondjuk, római tálban sütve. Nem autentikus 17. századi, de számunkra megszokottabb.

Javasoljuk mellé azt a téjfeles káposztát fogyasztani, amelynek receptjét következő posztunkban mutatjuk be!


Értékelések:

Egyéni értékelések most sem készültek, a már ismertetett okokból, de elmondhatjuk, hogy egy kissé szokatlanul, ám visszafogottan fűszerezett ételről van szó, ami mindenképpen igényel némi utómunkát (pl. az említett ropogósítást) vagy változtatást (tepsiben sütést), mert manapság nem igazán esszük főzve a csirkét. Az íze, az utómunka és a hozzáadott tejfölös káposzta segítségével azonban kiérdemel egy erőteljes "ötös alá"-t.

A csirke meg csak ül a babérjain - és milyen jól teszi!

Egy igazán ízletes, egyszerűen és gyorsan elkészíthető sült csirke. Puha és omlós, akit zavar a szalonna mennyisége, tegyen úgy mint mi: egyen hozzá salátát!

Kappan vagy jérce babélevélen párolva (avagy csirke) 1799-ből

Vegyük az egyiket (ti. a kappant vagy a jércét - a ford.), vágjuk két darabba, a lábait hajtsuk be, klopfoljuk addig, amíg mindkét darab szép laposan fekszik, tegyük bele egy edénybe, a tetejére szalonnát, alá néhány szelet sonkát, 4 babérlevelet egyben, egy fél pohár bort, ezt hagyjuk addig párolódni, hogy lent a bőre szép sárga színt kapjon, és a hús puha legyen;  egy tálban adjuk asztalra, előtte öntsük le a zsírját; ehhez forraljunk fel Golli-t, azt citrommal savanyítsuk, és adjuk a hús alá tálaláskor.


Az egyetlen bökkenő a recepttel kapcsolatban, hogy hosszas kutakodás után sem derült fény arra, mi is lehet a Golli (esetleg Golln egy másik olvasatban). Akinek van tippje, írja meg bátran!
Az ilyen hiányosságok miatt végül az alábbi recept született:


Babérlevélen párolt csirke

Hozzávalók négy személyre:

1 csirke
10-15 dkg szalonna
10-15 dkg sonka vagy angolszalonna
4 babérlevél
1,5 dl fehérbor (édes vagy száraz, ez mindegy)
ízlés szerint kevés citromlé
só

A csirkét feldaraboljuk, a klopfolást kihagyjuk (mi legalábbis nem szeretjük a szilánkosra tört csontokat). A szalonnát és a sonkát vékony szeletekre vágjuk, a szalonnával kibélelünk egy mélyebb tepsit. A besózott csirkedarabokat szorosan egymás mellé fektetjük a szalonnán, majd a sonkaszeletekkel beborítjuk őket. A babérleveleket kisebb darabokra törve egyenletesen elszórjuk a felületen, majd az egészet felöntjük a borral. A tepsit alufóliával lefedjük, olyan szorosan, hogy ne jöhessen ki alóla a pára. 180-200 fokos sütőben sütjük, amikor a hús már puha, és szurkálásra nem ereszt vért, levesszük az alufóliát és hagyjuk kicsit megpirulni.
A citromlevet - ha szeretnénk tenni bele - alá önthetjük sütés előtt, vagy tálalás előtt is.

Elkészítési idő: kb. 1 óra
Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték

Eredmény: csodálatos ízharmónia, omlós falatok. Salátával kifejezetten lakoma-jellegű.

Zöldségek vegyesen, almadarabokkal, apróra vágott dióval,
borecettel és olívaolajjal ízesítve

Tipp:

Ki kell próbálni!

Értékelések:

Ádám: 5/5 Roppant egyszerű és nagyon finom étel, hihetetlenül porhanyósra sikeredett, és az ember, ha csak az ízére fókuszál, valószínűleg valami sokkal bonyolultabb receptre gondolna. Valószínűleg rómaitálban sütve még jobb hatást tud kifejteni.

Melinda: 5/5 Finom és egyszerű, gyorsan elkészíthető recept.

Szilvi: 5/5 Ez az az étel, ami mindenképpen bekerül a mindennapokban használatos receptjeim közé. Nem bonyolult, gyorsan elkészül, és az biztos, hogy mindenki, aki megkóstolja, megnyalja majd mind a tíz ujját utána!

Pártatlan Ítészünk (aki neve elhallgatását kérte): 5/4,5 (Ennyit mondott nemes egyszerűséggel, de mivel kért repetát, ami az első adaghoz hasonlóan teljesen elfogyott, úgy értelmezzük, hogy ízlett, a fél pont levonást pedig csak a véletlen művének tudjuk be.)


Összességében szinte színjeles, tényleg nagyon finom, próbálják ki bátran!

Jön a hideg, a csirkék is bundában járnak

A bundázott hús nem is olyan friss találmány, már 1799-ben is megforgatták a finom falatokat például sörtésztában. Meg valami másban, ami igazán izgatta a fantáziánkat.

Eredmény: az egyik sikerült, a másik nem. Van ez így.

Eredeti recept(ek):

Előkészítjük a csirkét, 6 részre bontjuk, megsózzuk; veszünk némi disznózsírt, lisztet és zsemlemorzsát, ezeket összekeverjük, megforgatjuk benne a csirke darabjait, és szép sárgára sütjük, végül pirított zöld petrezselyemmel megszórjuk.

Vagy: feldaraboljuk a csirkét, veszünk némi lisztet és sört, 2 tojást, ebből lágy keveréket készítünk, megsózzuk és megforgatjuk benne a csirkét, és szépre sütjük. Legjobb a kis (fiatal) csirkéből.

Mindkét változatot kipróbáltuk, mint említettük, vegyes eredménnyel.

Bundában sült csirke

1 csirke, feldarabolva

liszt

zsemlemorzsa

zsír

petrezselyemlevél

1-2 dl sör

tojás

só

A mennyiségek sok hozzávaló esetében nem véletlenül maradtak el, mivel az eredetiben sem szerepelnek. Próbáltuk "szemre" meg józan észre hallgatva megalkotni a modernizált receptet. Szóval:

A lisztes-morzsás-zsíros változat:

Ez az, amivel még kísérletezni kéne, mivel az elkészült kulimász nem akart megtapadni a csirkén. Az arányok változtatásával sem. Végül úgy döntöttünk, ez most kimarad, és sörtésztába mártjuk a csibe minden darabját.

Sörtésztás változat:

Ezt pedig igazából mindenki ismeri, különlegessége csupán annyi, hogy a "húsbundázás" egy viszonylag korai megjelenéséről van szó. Hogy ne legyen annyira szimpla, a lisztből, tojásból, kevés sóból és a sörből álló tésztába beleraktuk a felaprított petrezselymet. A tésztában megforgatott csirkedarabokat olajban sütöttük ki.

Elkészítési idő: sütéssel együtt 1 óra

Nehézségi fok: sörtésztás 5/1, mitől is lenne bonyolult?

Eredmény: Egyszerű, de nagyon ízletes, szaftos húsétel

Tipp:

Az most nincs. Inkább mi várjuk az észrevételeket, hogy vajon mit is kellett volna máshogyan a morzsás változatnál.

Nem túl autentikus módon burgonyával tálalva. Finom volt.

Értékelések:

Ádám: 5/5 Nagyon finom, jól elkészített hús. Egyszerű, ám nagyszerű. A tökéletességet úgy tudná elérni, ha petrezselyem helyett snidling kerülne bele.

Melinda: 5/5 A husi kiváló, a sörtészta nagyon jól sikerült.

Szilvi: 5/4 Most szigorú vagyok (megy egy kicsit szomorú is az érdekesebb változat kimaradása miatt), és bár finom volt nagyon, túlontúl egyszerűnek találtam egy jeles osztályzathoz.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Veress Ferenc volt): 5/5 A sörtésztában kisütött csirkefalatok nem száradtak ki, megőrizték kellemes állagukat. Hozzá a háziasszony idén eltett uborkáját és édes fehérbort fogyasztottunk. Kiváló.

Ez majdnem színjeles, nem is kell nagy kísérletező kedv a kipróbálásához, úgyhogy csak hajrá!