Egy nyerő recept!

És akkor most lássuk, mi lesz a főétel a hírös Esterházy Barokk Ételfőző Versenyen készítendő menünkben! Bizony, nem más, mint:

Szarvascomb Marhapecsenye hollandi módra 1799.

Vegyünk egy szarvascombot, tisztítsuk meg, aztán készítsünk páclevet borból, ecetből és vízből, valamint minden egyes részére sót, citromhéjat, szegfűszeget, fahéjat, gyömbért, szerecsendió-virágot és borsot, babérlevelet és rozmaringot, locsoljuk meg többször vele melegen, és hagyjuk pácolódni; aztán spékeljük meg, és süssük át szépre szaftban; amikor jót átsült, és időnként a páclével öntöztük, tálalhatjuk, és adhatjuk hozzá ugyanazt a szószt, vagy készíthetünk egy édes mártást ribizlivel, vagy meggyből, és facsarjunk rá citromot.

Mai átiratban:

Marhasült hollandi módra

Hozzávalók 4 személy részére:

50 dkg marhahús (comb, de a legjobb a fehérpecsenye)

4 dl vörösbor

1 dl ecet

víz

10 dkg kenyérszalonna

fél citrom reszelt héja

1 teáskanálnyi őrölt szegfűszeg

1 teáskanálnyi őrölt fahéj

1 teáskanálnyi szerecsendió

1 mogyorónyi darab friss gyömbér, reszelve

2 babérlevél

2 szál friss rozmaring

2 teáskanálnyi őrölt bors (frissen őrölt esetén kevesebb)

Összekeverjük a bort és az ecetet, majd ráöntjük a megtisztított húsra, annyi vizet adunk hozzá, hogy éppen ellepje. Így hagyjuk egy-két órát pácolódni. Aztán a húst egy sütőtálba tesszük, lehetőleg olyanba, aminek nem nagy az átmérője, viszont mély, így a páclé majd itt is ellepheti a bocit.

A fűszerekkel szép egyenletesen megszórjuk a húsdarabot, majd szalonnacsíkokkal borítjuk és felöntjük a páclével.

Fedjük le, és így pároljuk közepes lángon, majd úgy fél óra elteltével a fedőt levéve, a lével locsolgatva süssük készre.

Az elkészült húsról a levet öntsük le, szűrjük át, és kevés liszttel sűrítve készítsünk mártást. Második mártásként készíthetünk némi gyümölcsből, vagy magas gyümölcstartalmú lekvárból is könnyű mártást: csak némi cukkorral "rottyantsuk" össze a gyümölcsöt (valami bogyós a legjobb).

Mi most krumplipürével ettük, de autentikusabb valami gombócfélével.

Elkészítési idő: 1-1,5 óra, plusz a pácolási idő

Nehézségi fok: 5/4 nem könnyű a marhahússal bánni

Eredmény: mennyei lakoma

Igen, a tálaláson még dolgozni kell egy kicsit...

Tipp:

Sóval még véletlenül sem kínáltuk meg szerencsétlen marhahúst, elkerülendő a bocskortalpasodási folyamatot.

A spékelést kihagytuk. Régente talán szerették az emberek a szárazabb, rágósabb húsokat, vagy elkészítés előtt hagyták tovább érni (ÁNTSZ-ileg ma már erősen ellenjavallott módon). Mindenesetre, megfogadván a modern szakácsmesterek előírásait, próbáltuk nem szúrkálni a húst, hogy ne menjen ki a saját szaftja, mert akkor kiszárad. Ez egy marhaság. Már nem tudjuk, hol olvastuk, de ha sülés közben nem szúrkáljuk a húst, akkor nem fog kiszáradni. Sütés előtt kell spékelni, aztán kérgesítés után böködésmentesen megsütni.

Sajnos kihagytuk a "kérgesítést" is, vagyis azt a mozzanatot, amikor sütőbe helyezést előtt némi zsiradékon megpirítjuk a hús külsejét, ami ez által kap egy "kérget", ami megóvja a benne lévő nedvek elpárolgásától, így szaftosabb marad és puhább lesz. Mentségünkre legyen mondva, az eredeti receptet kívántuk követni. Máskor azonban nem hagyjuk ki ezt a lépést!

Vigyázzunk, hogy ne süssük túl! 180 fokon egy óra alatt megsül.

Értékelések:

Ádám: 5/5 Valamit nagyon értenek ezek a bolygó hollandusok, úgy tűnik, a fűszerkereskedelem, a hajózás és a tulipánnevelgetés mellett nagyon jó a konyhájuk is. Kifejezetten finom, fűszeres különlegességgel van dolgunk. Egy kis mézet még el tudtam volna képzelni a levébe, úgy lenne igazán fenséges ez az étel.

Melinda: 5/4 Az ízvilág nagyon jó, a marhacomb egyben sütésének technikáján kell javítanunk, hogy omlósabbra sikerüljön.

Szilvi: 5/5 A marha bizony nem csirke, vagyis nem várható, hogy vajpuha legyen, de tény, hogy lehettünk volna ügyesebbek is. Az íze miatt azonban megérdemli az ötöst, minden tökéletes harmóniát alkot ebben az ételben. A különböző fűszerek és a gyümölcsös mártás együtt új értelmet az az ínyenc fogalmának.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kuslics Beáta volt): 5/4,5 Mert nagyon finom, csak a mártás lehetett volna kicsit édesebb.

Összességében ez majdnem kitűnő eredmény, a főzőversenyen még ennél is jobb lesz, várjuk minden kedves olvasónkat egy kóstolóra augusztus 15-én Fertődön, a kastéllyal szembeni területen!

Egy fontos összetevő

Itt van, végre megérkezett! Íme a régi konyha elmaradhatatlan hozzávalója, a leggyakrabban használt alaplé, a Bouillon receptje.

Senkit ne tántorítsanak el a hatalmas mennyiségek és a nehezen megszerezhető hozzávalók (pl. borjúhús), némi változtatással azért ma is elkészíthető. Melinda megfőzte, borjú helyett marha velőscsonttal, és így is igazán jó lett. Egy igen erős, magában talán túlságosan is erős húslevet kaptunk. Megérte!

Ezúttal csak az eredeti receptet közöljük, lehet osztani-szorozni a mennyiségekkel, hozzávalókkal!

Húslé (Bouillon)

4 font marhahús, 3 font borjúhús és egy vén tyúk ( :-D ), ehhez vegyünk 8 pint (kb. 11,4 liter) vizet. A húst ne áztassuk be, inkább csak alaposan tisztítsuk meg és mossuk le, egy cserépedényben vagy egy üstben hideg vízzel felöntjük; amikor a húslé már habot vet, tegyünk hozzá egy zellerszárat, egy, vagy inkább két borágót, egy pár sárgarépát és petrezselyemgyökeret, egy fél nehezék (bécsi nehezék: 3,5 dkg) egész gyömbért, egy zöld babérlevelet, és egy pár vöröshagymát. Gyorsan soha nem szabad húslét főzni, mert akkor zavarossá válik, rendesen viszont egy tiszta húslevet ad, ehhez folyamatos lassú tűzön kell tartani; úgy 4 órán át kell főzni lefedve, aztán ízlés szerint felhasználni.

Ha a marhahúsból adnánk az asztalra is, a 4 fontos darab helyett használjunk nagyobbat, és akkor szükség esetén a tyúk kihagyható.

Ugyanakkor a húslét soha ne sózzuk meg, még ha egyes szakácsok úgy is csinálják, mivel az ételt (amibe belerakjuk) így könnyen elsózhatjuk; amikor a húsléből a húsdarabot asztalra adjuk, beletehetjük egy órára tálalás előtt egy Braise-ba (6. számú recept), enyhén megsózzuk és lassan összefőzzük. – Ha még hagyjuk állni a Braise-t, még jobb lesz.

Leves, ahogy a kertész szereti

A legnagyobb nyári meleg ellenére, újult lelkesedéssel, ismét a konyhában a csapat! A menüsor első fogása egy könnyű, nyári leves, nach Gärtner Art, azaz kertész módra, egyenesen 1799-ből.

Leves kertész módra - az eredeti leírás szerint

Vegyünk minden kerti növényt, amire csak szükség lehet egy leveshez, és amiket korábban már gyakran elsoroltam: sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret, borágót, kis fehér répát, burgonyát, fejessalátát, turbolyát, porcsint, sóskát, és ezt mind vágjuk fel hosszúkás darabokra, engedjük fel négy pint Jus-szal vagy Bouillon-nal, és lassan főzzük puhára. Nem szabad gyorsan főzni, mert a Jus megzavarosodik. Ha van idő a tálalásra, akkor a levesestálba tett levesbe tehetünk néhány zsemleszeletet, de adhatunk hozzá csukából készült galuskát is.

Mi a Bouillon-ra szavaztunk a Jus ellenében, már csak azért is, mert Melinda elkészítette az eredeti recept szerint a 18. század legnépszerűbb alaplevét, a húslét (erről bővebben a jövő héten).

A recept a következőképpen alakult:

Leves kertész módra, négy személyre:

1,5 vagy akár 2 liter húslé (vagy húsleves)

2 közepes sárgarépa

1 közepes fehérrépa (petrezselyemgyökér)

1 kis zellergumó (nagyobbnak a fele is elég)

1 nagyobb burgonya

néhány zsenge borágólevél

néhány sóskalevél

turbolya

porcsin

A zöldségeket gyufaszálra vágjuk, a turbolyát, a sóskát, a borágót és a porcsint felaprítjuk, ahogy a petrezselymet szoktuk, csak kevésbé finomra, majd mindenben az eredeti leírás szerint járunk el. A vékonyra vágott zöldségdarabok nagyon hamar átfőnek, mi csak addig főztük, hogy már ne legyen nyers, de azért még kicsit ress maradjon minden.

Elkészítési idő: aprítással együtt maximum egy óra

Nehézségi fok: 5/2 egyáltalán nem bonyolult, legfeljebb néhány hozzávaló felkutatása és bevállalása ütközhet nehézségbe

Eredmény: jó ízű, egyszerű, nyárias leves

Tipp:

Nem titok, mi kihagytuk belőle a fejessalátát, ennyire bátrak nem voltunk. Akinek van hozzá gusztusa, próbálja ki nyugodtan!

A zsemlét meg a csukagaluskát egyáltalán nem kívánta a leves, de így önmagában kissé szimpla lett, lehet kísérletezni a megfelelő feltéttel.

Ne féljünk használni a furcsa nevű fűszereket, hiszen ezektől lesz igazán egyedi és különleges a levesünk! Némi segítség a nevezett növények felismeréséhez:

Borágó - a kisebb, zsenge leveleit használjuk, amelyek enyhén uborka ízűek. És kissé szőrösek is, de nem harapnak. :D A virága is ehető, salátákba, sütemények díszítésére használják.

A zamatos turbolya levele hasonlít kissé a petrezselyemre, édespetrezselyemnek is nevezik. Íze édeskés, kissé ánizsos. Manapság cserepes változatban kapható a gigaáruházakban is, kiskertben is megél, egynyári növény. 

A kövér porcsint éppenséggel eddig mindig kikapáltuk a kertben, mondván, hogy gaz. Jelentem, nem gaz, hanem fűszernövény, íze kellemesen savanykás, friss. Közeli rokona a sokak által csak kukacvirágként emletetett nagyvirágú pocsinnak.

Botanikai kitérőnk után pedig érkezzenek a leveshez kapcsolódó értékelések:

Ádám: 4/5 Finom zöldségleves, kifejezetten egy nyári étel, amikor valami könnyebb levesre vágyik az ember, ugyanakkor hiányzik belőle az a "plusz", amitől igazán jó lesz egy étel.

Melinda: 5/5 Tökéletes ízvilág. Ha van alaplé, elronthatatlan, azonban ételízesítővel vagy porleves alappal nem működne. A zöldségcsíkokat pár percig elég főzni.

Szilvi: 4/5 Nem vagyok egy leveses típus. Ez egy egyszerű étel, semmi extra, talán különlegesebb lett volna, ha a borágó-turbolya-sóska-porcsin kombót kicsit bátrabban használjuk, hiszen ezek adják bele azt a pluszt, amit hiányoltam, illetve, ami nem volt eléggé benne.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kuslics Beáta volt): 5/5 Tökéletes, nagyon ízlik!

Összességében ez egy 4,5-ös átlagot hoz, akinek van otthon némi erős húslevese és akad a kertben mindenféle földi jó, bátran próbálja ki!

Szolgálati közlemény

Konyhai csapatunk múzeumi elfoglaltságai miatt május-júniusban sajnos szüneteltetnünk kell a főzőcskéket, találkozunk júliusban!

Poharas-tejszínes édesség - avagy Créme brullée 1.0

Eredeti nevén Milchbecher, de tulajdonképpen nem más, mint a mai Créme brullée, csak attól kicsit kalóriadúsabb, mivel több tejszínt tartalmaz.

Eredeti recept 1840-ből:

Nyolc pohárhoz három meszely jóféle tejszínt egy rúdnyi vaníliával és öt lat cukorral jól felfőzünk, hagyjuk kihűlni, hozzákeverünk nyolc tojássárgáját, és szűrőn át a megfelelő pohárba töltjük. A poharakat óvatosan forrásban lévő vízbe állítjuk, és erősebb lánggal kérget képezünk rajta. Amikor a massza megszilárdul, a poharakat azonnal asztalra adjuk. Ugyanezt elkészíthetjük úgy is, hogy vanília helyett keserűnarancs- vagy citromhéjat, esetleg ibolyateát (szirupot), jó erős kávét vagy csokoládét teszünk bele.

A hozzávalók mennyiségének átváltása után mindent feleztünk, mert szokás szerint eleink nagyobb családdal, nagyobb vendégséggel számoltak. Tehát:

Créme brullée, ahogyan ükanyáink készítették

Hozzávalók 4 személyre

fél liter tejszín

4-5 dkg cukor

vaníliarúd / vagy vanília aroma

4 tojás sárgája

A tejszínt a cukorral és a vaníliával lassú tűzön felfőzzük, amígy gyöngyözni kezd. Ekkor levesszük a lángról és egyesével, óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákat, így egy sűrűbb masszát kapunk. Ha jól dolgoztunk, sima lesz, így nem szükséges szűrőn át kiadagolni a tálkákba, de ha csomósnak látjuk, mindenképpen érdemes.

A sütőt közben előmelegítjük, úgy, hogy egy mélyebb tepsibe vizet öntünk. A sütő 150-180 fokos legyen.

Mivel nincs kis kézi lángszórónk, amivel a tetejét kérgesíteni szokták, a villanysütő légkeveréses programját használtuk. Pár perc alatt elértünk nagyjából ugyanazt a hatást, majd visszavettük sima sütésre. Nagyjából 20 perc alatt megszilárdul.

Elkészítési idő: bő egy óra

Nehézségi fok: 5/2 A legnehezebb része úgy kiszerencsétlenkedni a forróvizes tepsiből a kész édességet, hogy ne égessük meg a kezünket, és az edényfogó kesztyű se lógjon bele (akár a vízbe, akár a krémbe).

Eredmény: Eleinte alig hittük volna, de Créme brullée!!!!

Kicsit megkapta a tetejét a légkeverés :D

Tipp

Mi habtejszínt használtunk, de talán kevésbé lett volna zsíros az összhatás, ha főzőtejszínnel próbálkozunk.

Vanília aromából egy bizonyos német márka újdonságát, a bourbon vanília esszenciát használtuk, az illata és az íze igazán pazar, és negyed annyiba kerül, mint egy vaníliarúd.

Szilárdabb állagot érhetünk el, ha a mai receptúra szerint tojásfehérjét is teszünk bele, habár így, lágyan is nagyon kellemes volt.

Értékelések:

Ádám: 3,5/5 Az íze szerintem jó volt, bár nekem mintha hiányzott volna az a bizonyos valami, ami igazán jóvá tette volna. Túlságosan zsírosra sikerült, valószínűleg kevesebb tojás kell bele. Ha valaki ilyen típusú édességre vágyik, maradjon inkább a hagyományos pudingnál.

Melinda: 5/5 Nekem ízlett. Laktató, krémes desszert. A mai ember szájízének már túl zsíros, ezért jó ötlet, ha fele tejjel és egy tojásfehérjével kiváltjuk a sok tejszínt. De azért 5-ös! 

Szilvi: 5/5 Kicsit langyosabban nekem jobban tetszett, viszont eléggé laktató, csak a felét bírtam megenni, bármennyire is ízlett. A krémessége az erőssége, és az, hogy bár alig van benne cukor, éppen megfelelően édes.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nekem nagyon-nagyon ízlett, pont kellemesen édes, krémes, a csapat a régi recept szerint forrón tálalta, de hidegen jobban ízlett.

Ez kereken 4,625-ös átlagot hoz, ami már tényleg majdnem ötös. Kísérletnek érdekes volt, speciel még egyikünk sem készített Créme brullée-t, de akinek van egy jól bevált receptje, inkább maradjon annál. Kipróbálni persze nem tilos ezt a verziót sem.

Mivel a desszert készítése közben elbambultunk, több kép nem is született róla, csak a már kész finomság. Így a tavasziasra terített asztal képével búcsúzunk erre a hónapra:

Egyszerű, omlós, édes, és még véletlenül sem kalács - mi az? A cukorkalács!

Németül Zuckerkollatsch, amit szó szerint cukorkalácsnak fordíthatunk. Ma is készítik, ma is így hívják, és még mindig nem kalács - legalábbis nem az, amit mi kalácsként ismerünk.

Eredeti recept 1792-ből:

Ehhez kell 12 lat vaj és 12 lat cukor, egy fél font finomliszt, egy citrom héja, három tojássárgája és két egész tojás. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásokat, aztán a többi hozzávalót is. Kis halmocskákat rakunk a masszából a sütőlapra, és megszórjuk mandulával.

A recept modernizálása csupán a hozzávalók mennyiségének átszámításából állt. Illetve, a leírás nem említi, de nyilvánvaló, hogy a tésztát meg is kell sütni.

Cukorkalács

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg cukor

22 dkg liszt

1 citrom

5 tojás (3 sárgája és 2 egész)

mandula vagy dió

A vajat a cukorral és az egyenként hozzáadott tojássárgákkal, majd a még hozzáadott két egész tojással habosra keverjük (robotgép használható). Beletesszük a citromhéjat, majd beleszitáljuk a lisztet, ekkor már inkább kézzel gyúrható. Ha összeállt a tészta, sütőpapírral bélelt lapos tepsibe kis halmokat képezünk belőle (két kanállal célszerű dolgozni). Mivel sütés közben -a sok vaj miatt - a tésztahalmok kissé szétfolynak, lelapulnak, érdemes a halmok között nagyobb távolságot tartani. Mi most vágott diót szórtunk rá, 180 fokra előmelegített sütőben sütöttük meg.

Elkészítési idő: kb. 1 óra, hamar megsül

Nehézségi fok: 5/1 pofonegyszerű

Eredmény: meglehetősen édes, kellemes ízű száraz sütemény, tele lehetőségekkel

Tipp:

Manapság is ismert német területen hasonló sütemény, amit igen változatos módokon tesznek izgalmassá. Mandula helyett lehet tenni rá egy kis lekvárt, esetleg bejglitöltelékként felfőzött mákot, vagy csak keverni a tésztába csokidarabokat. Utóbbi esetben az amerikai cookie-ra fog hasonlítani.

Talán nem árt dupla adagot sütni, mert hamar elfogy!

Értékelések:

Ádám: 5/5 Ne tévesszen meg senkit, inkább linzerhez hasonlít a tésztája, nagyon finom, de az arányokkal vigyázni kell, hogy minden klappoljon. Dió mellé én el tudnék képzelni hozzá csokidarabkákat is.

Melinda: 5/3 Túlságosan édes volt, most csak közepest adok rá, kevesebb cukorral lehetne jobb is.

Szilvi: 5/5 Nekem nagyon ízlik, igaz, meglehetősen édes, de ez így tökéletes. Talán egy kis citromlevet is elbírt volna a tésztája, attól frissebb lenne az íze és tompítaná a "túlédességet".

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Kiváló, tökéletes teasütemény, kávé, kakaó, tej mellé is el tudom képzelni, vagy csak úgy magában elropogtatni. Jó lenne, ha mindig lenne itthon!

Összességében ez 4,5-ös átlag, vagyis majdnem jeles. A cukrot intézze ki-ki az ízlése szerint, de csak azért mert édes, kár lenne kihagyni!

Házinyúlra lőttünk...!

Ízletes, kissé részeges nyúlragu Húsvét tiszteletére, egyenesen 1799-ből. Mielőtt az eredeti recept olvasása bárkit is eltántorítana a kipróbálásától, előre bocsátjuk, hogy a vér a mi ételünkből természetesen kimaradt.


Vadnyúlból vagy őzből készítendő

A húst feldaraboljuk, és egy edénybe tesszük. Egy darab jóféle szalonnát, egy-két kisebb fej fokhagymát, egy kevés bazsalikomot és kakukkfüvet egy mozsárban finomra aprítunk, és hozzáadjuk a húshoz. Hozzáadunk még egy vöröshagymát, egy babérlevelet, néhány borókabogyót, sót, borsot, némi szerecsendiót és egy pohár vörösbort. Hagyjuk jól átpárolódni, amíg elfő a leve. Akkor egy kanálnyi lisztet pirítsunk meg, adjunk hozzá némi cukrot, töltsük fel barna vagy fehér húslevessel, és hagyjuk a húst addig főni, amíg puha nem lesz. Akkor átszedjük a húst egy tiszta edénybe, a zsírt lemerítjük róla (gondolom, a léről), és a szószt szűrőn átszűrjük a húsra, és adunk hozzá egy kevés ecetet vagy citromlevet, egy kevés citromhéjat, így már készen áll a tálalásra. Ez a szósz készülhet vérrel is, különösen nyúl esetében. Ezt a végén kell beletenni, és együtt felfőzni, de állandóan keverve, nehogy megcsomósodjon.

Roger nyúl a pácban

Vadnyulat nem sikerült szerezni, ezért házinyúlra lőttünk, amelyet egy-két napig zöldséges páclében fürdettünk, hogy kicsit "vadabb" íze legyen. Arról nem is beszélve, hogy így nem annyira száraz a húsa. Lássuk, milyen recept született így:

Részeges nyúlragu

Hozzávalók 4 személyer:

egy nyúl - úgy azért egyszerűbb, ha konyhakész :D

10 dkg szalonna

1 kisebb fej fokhagyma

1 fej vöröshagyma

bazsalikom

kakukkfű

1-2 babérlevél

borókabogyó

só

bors

szerecsendió

2,5 dl pohár vörösbor

1 evőkanál liszt

1 evőkanál cukor
1/2 liter húsleves

1 kanál borecet vagy egy fél citrom leve és reszelt héja

A nyulat feldaraboljuk, és fedeles serpenyőbe vagy laposabb lábosba tesszük a darabokat. A szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágjuk és egyenletesen rászórjuk a húsra. A fokagymát fokhagymanyomón átpréseljük, és szintén elosztjuk a húson. Rászórjuk a zöldfűszereket (ha van friss, az a legjobb, apróra vágva), végül jöhet a só, bors, szerecsendió. A babérlevelet termsészetesen egyben tesszük bele, hogy a végén ki lehessen halászni a raguból. Végül egy evőkanálnyi borókabogyót is elosztunk a húsdarabok között, és felöntjük a vörösborral. Kis lángon, fedő alatt kezdjük főzni.

Amikor a leve elfőtt, és már a hús is nagyjából puha, megszórjuk egy kevés liszttel és cukorral, majd felöntjük a húslevessel. Amikor már jó sűrű a szósz, hozzáadjuk az ecetet vagy citromlevet és -héjat (mi az utóbbit használtuk). A szósz átpasszírozását kihagytuk, jól állt neki a darabosság.
Egy utolsó forralás után nokedlivel tálaltuk (bizony, a 18. század végén már ettek eleink nokedlit).

Elkészítési idő: 1,5 - 2 óra
Nehézségi fok: 5/3 - a nyúl számunkra ismeretlen anatómiája megnehezítette a darabolást, és bár nem bonyolult étel, volt vele némi szöszmötölés

Eredmény: egy pikánsan jó ízű, kellemesen laktató ragu


Tipp:

Nyilván vadnyúlból a legjobb, aki tud szerezni, próbálja feltétlenül ezt az ételt "vadon" is. Arról nem is beszélve, ha esetleg akad némi őzhús. Vad esetén burgonyakrokettet ajánlanánk hozzá - igaz, az nem túl autentikus 1799-ben, de finom!

Értékelések:

Ádám: 5/5 A vörösborban megrészegített nyúl igen porhanyósra és finomra sikeredett a főzés alatt. Mellé a nokedli jó választásnak bizonyult, de szerintem jó lehet egy kis rizi-bizivel is.

Melinda: 5/5 Omlós, ízletes hús egy igazán finom, összetett ízvilágú mártásban. Feltétlenül ötöst érdemel!

Szilvi: 5/5 A hús nagyon finom lett, a nyúl eleve nem zsíros, de ezzel az elkészítéssel nem is szárad ki. A szószból kiérződött a bor íze, a fűszerek pedig igen ízletes elegyet alkottak.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Nagyon kellemes, pikáns lett a szósz, a hús igazán puha és szaftos volt. Talán kicsit kevesebb citrom kellett volna bele. Ünnepi asztalra mindenképpen el tudom képzelni.


Összesítve: Ez bizony szín jeles. Más nem is javasolhatunk, mint azt, hogy tessék kipróbálni, ha akad a hűtőben egy nyúl!