Leves, ahogy a kertész szereti

A legnagyobb nyári meleg ellenére, újult lelkesedéssel, ismét a konyhában a csapat! A menüsor első fogása egy könnyű, nyári leves, nach Gärtner Art, azaz kertész módra, egyenesen 1799-ből.

Leves kertész módra - az eredeti leírás szerint

Vegyünk minden kerti növényt, amire csak szükség lehet egy leveshez, és amiket korábban már gyakran elsoroltam: sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret, borágót, kis fehér répát, burgonyát, fejessalátát, turbolyát, porcsint, sóskát, és ezt mind vágjuk fel hosszúkás darabokra, engedjük fel négy pint Jus-szal vagy Bouillon-nal, és lassan főzzük puhára. Nem szabad gyorsan főzni, mert a Jus megzavarosodik. Ha van idő a tálalásra, akkor a levesestálba tett levesbe tehetünk néhány zsemleszeletet, de adhatunk hozzá csukából készült galuskát is.

Mi a Bouillon-ra szavaztunk a Jus ellenében, már csak azért is, mert Melinda elkészítette az eredeti recept szerint a 18. század legnépszerűbb alaplevét, a húslét (erről bővebben a jövő héten).

A recept a következőképpen alakult:

Leves kertész módra, négy személyre:

1,5 vagy akár 2 liter húslé (vagy húsleves)

2 közepes sárgarépa

1 közepes fehérrépa (petrezselyemgyökér)

1 kis zellergumó (nagyobbnak a fele is elég)

1 nagyobb burgonya

néhány zsenge borágólevél

néhány sóskalevél

turbolya

porcsin

A zöldségeket gyufaszálra vágjuk, a turbolyát, a sóskát, a borágót és a porcsint felaprítjuk, ahogy a petrezselymet szoktuk, csak kevésbé finomra, majd mindenben az eredeti leírás szerint járunk el. A vékonyra vágott zöldségdarabok nagyon hamar átfőnek, mi csak addig főztük, hogy már ne legyen nyers, de azért még kicsit ress maradjon minden.

Elkészítési idő: aprítással együtt maximum egy óra

Nehézségi fok: 5/2 egyáltalán nem bonyolult, legfeljebb néhány hozzávaló felkutatása és bevállalása ütközhet nehézségbe

Eredmény: jó ízű, egyszerű, nyárias leves

Tipp:

Nem titok, mi kihagytuk belőle a fejessalátát, ennyire bátrak nem voltunk. Akinek van hozzá gusztusa, próbálja ki nyugodtan!

A zsemlét meg a csukagaluskát egyáltalán nem kívánta a leves, de így önmagában kissé szimpla lett, lehet kísérletezni a megfelelő feltéttel.

Ne féljünk használni a furcsa nevű fűszereket, hiszen ezektől lesz igazán egyedi és különleges a levesünk! Némi segítség a nevezett növények felismeréséhez:

Borágó - a kisebb, zsenge leveleit használjuk, amelyek enyhén uborka ízűek. És kissé szőrösek is, de nem harapnak. :D A virága is ehető, salátákba, sütemények díszítésére használják.

A zamatos turbolya levele hasonlít kissé a petrezselyemre, édespetrezselyemnek is nevezik. Íze édeskés, kissé ánizsos. Manapság cserepes változatban kapható a gigaáruházakban is, kiskertben is megél, egynyári növény. 

A kövér porcsint éppenséggel eddig mindig kikapáltuk a kertben, mondván, hogy gaz. Jelentem, nem gaz, hanem fűszernövény, íze kellemesen savanykás, friss. Közeli rokona a sokak által csak kukacvirágként emletetett nagyvirágú pocsinnak.

Botanikai kitérőnk után pedig érkezzenek a leveshez kapcsolódó értékelések:

Ádám: 4/5 Finom zöldségleves, kifejezetten egy nyári étel, amikor valami könnyebb levesre vágyik az ember, ugyanakkor hiányzik belőle az a "plusz", amitől igazán jó lesz egy étel.

Melinda: 5/5 Tökéletes ízvilág. Ha van alaplé, elronthatatlan, azonban ételízesítővel vagy porleves alappal nem működne. A zöldségcsíkokat pár percig elég főzni.

Szilvi: 4/5 Nem vagyok egy leveses típus. Ez egy egyszerű étel, semmi extra, talán különlegesebb lett volna, ha a borágó-turbolya-sóska-porcsin kombót kicsit bátrabban használjuk, hiszen ezek adják bele azt a pluszt, amit hiányoltam, illetve, ami nem volt eléggé benne.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kuslics Beáta volt): 5/5 Tökéletes, nagyon ízlik!

Összességében ez egy 4,5-ös átlagot hoz, akinek van otthon némi erős húslevese és akad a kertben mindenféle földi jó, bátran próbálja ki!