Zöldfűszeres krémleves

Nagyböjt első péntekére húsmentes menüvel készültünk. Első lépésként egy zamatos, krémes levest főztünk, igazi tavaszváró ízvilággal.


Mint mindig, jöjjön először az eredeti leírás 1799-ből:

Gyógynövényes / Zöldfűszeres krémleves (Kräutersuppe)

Mosd tisztára a leveshez tartozó növényeket, és vágd őket apróra, aztán olvassz meg egy darab vajat, futtasd meg rajta a növényeket, szórd meg egy kis liszttel, öntsd fel levessel és hagyd felforrni. Ezután 6 vagy 8 tojássárgáját egy kevés tejszínnel és egy jó darab vajjal keverj össze, add hozzá a leveshez, tedd a tűz mellé és keverd folyamatosan, amíg összefő és besűrűsödik, sózd és fűszerezd meg, és adj hozzá pirított zsemleszeleteket. Adhatsz hozzá kappan, csirke, borjú vagy bárány mellehúsát.

És így néz ki manapság:

Hozzávalók 4 személyre

zöldfűszerek ízlés szerint (bővebben kifejtve lásd lejjebb)

5 dkg vaj

1 ek. liszt

zöldségleves (1 liter vízből és 2 kockából készült erőlevest használtunk)

3 tojás sárgája

3 dl főzőtejszín

zsemle vagy kenyér

Aprózódnak a fűszerek

A fűszerereket apróra vágjuk  (mi petrezselyemzöldet, zsályát, kakukkfüvet, oregánót és majorannát használtunk), és a felolvasztott vajon kicsit megfuttatjuk, rászórjuk a lisztet, majd felöntjük a levessel. Hagyjuk kicsit összefőni az ízeket, majd levesszük a tűzről. Amikor kicsit kihűlt, a tojássárgákat elkeverjük a tejszínnel, majd ezzel felöntjük a levest, és addig főzzük, amíg besűrűsödik. Sóval ízesítjük, pirított zsemlekockákkal tálaljuk.

Elkészítési idő: kb. fél óra

Nehézségi fok: 5/1 könnyű

Eredmény: kicsit gyógytea ízű és zöld, de finom, laktató, krémes leves

Pár szó a zöldfűszerekről:

A német Kräuter szó elsősorban gyógynövényt jelent, itt olyan fűszerekről van szó, amelyek gyógyhatásukról is közismertek. Így tél végén különösen jól esik ez a keverék, csupa erő és energia!

Hogy mi számít manapság Kräuter-nek? Például a petrezselyemzöld, a zellerzöld, a metélőpetrezselyem, a metélőhagyma, az oregano, a bazsalikom, a majoranna, a zsálya, a rozmaring, a kakukkfű, a citromfű és a menta. Ezekből ízlés szerint válogathatunk.

Tipp:

Főzőtejszín helyett most főzőkrém névre hallgató dolgot vettünk. Ellenőriztük, tehénből van, nem növényből, szóval abszolút elfogadható, ráadásul jó sűrű, jobban besűríti a levest.

Ami ilyenkor tél végén nagyon hiányzik ebből a levesből (és a kertből), az a metélőhagyma, avagy snidling, habár, ha lett volna, akkor sem fonnyasztjuk bele a levesbe, hanem a végén, apróra vágva megszórjuk vele.

Természetesen házi húslevessel is felönthetjük, csak a böjt kedvéért készítettük teljesen húsmentesre az ételt, ezért használtunk "kockalevest".

Értékelések:

Ádám: 5/5 A leves a színe ellenére nagyon finomra sikerült, már-már meglepően jóra. Enyhe teaillatú aromája van (amit az egyik gyógynövénytől kapott), állaga és íze tökéletes.

Melinda: 5/5 Finom, laktató, teljesen megfelel a mai kor ízlésvilágának is.

Szilvi: 5/5 Ízletes, tápláló, frissítően szokatlan, de nem furcsa.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Kiss-Lukács Balázs volt): 5/5 Finom.

Balázsnak köszönjük a bőbeszédűségét! :D

Összességében ez egy stabil jeles, tessék kipróbálni!

A karmelitatorta

Egyszerű kevert tésztás, könnyű sütemény, néhány különlegesebb alapanyaggal.

Így készült 1840-ben:

Hat tojás sárgáját keverj el egy tálban három tojásfehérjéből készült habbal, adj hozzá negyedfont finomra őrölt cukrot, és keverd egy órán át. Adj hozzá hat latnyi kukoricalisztet, némi finomra vágott citromhéjat, és három lat hámozott, beáztatott, és finomra vágott mandulát. Kenj ki egy tortaformát vajjal, és öntsd bele a keveréket. Két latnyi mandulával szórd meg a tetejét, és lassan süsd meg. Szokás még megszórni porcukorral.

174 évvel később...

Karmelita torta

6 tojás
10 dkg porcukor
10 dkg kukoricaliszt
1 citrom reszelt héja
5 dkg darált mandula (hántolt, pörkölt)
2-3 dkg durvára aprított mandula
kevés vaj

Válasszuk szét a tojásokat. A hat tojássárgáját keverjük habosra a cukorral, majd óvatosan forgassuk bele a három fehérje kemény habját.(Isten ments, hogy egy órán át keverjük!) Hozzáadjuk a kukoricalisztet, a citromhéjat, és a darált mandulát. 20-25 cm-es tortaformát használjunk, azt kenjük ki vajjal, öntsük bele a masszát. A tetejét szórjuk meg a durvára vágott mandulával, majd előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten (180 fok) süssük át. A sütőből kivéve a sütemény tetejét szórjuk meg porcukorral.

Elkészítési idő: kb. egy óra (sütéssel)
Nehézségi fok: 5/2 Nem nehéz, csak kavargassuk óvatosan, nehogy összetörjük a habot!

Eredmény: finom, de kicsit fojtós, szárazabb tészta

Tipp:

Mindenképpen kell hozzá valami, amitől "szaftosabb" lesz: lekvár, öntet, tejszínhab, fagyi... Határ a csillagos ég!


Facebook-oldalunk egyik olvasójától érkezett az alábbi megjegyzés, ezúton is köszönjük Mayának:

"Szerintem ezt sütöm én évek óta körtés-mandulás pitének, tepsiben sima liszttel, 2 vilmoskörtét szoktam a végén belekockázni. Fél zacskó sütőporral van több az én receptemben, az is segít, hogy ne legyen annyira fojtós."

Értékelések:

Ádám: 5/4,5 Nagyon finom, ugyanakkor önmagában kissé száraz tészta. A tortába én mindenképpen tennék mazsolát vagy egyéb szárított gyümölcsöt, hozzá pedig vaníliasodót adnék.

Kata: 5/5 Nem szeretem a száraz piskótákat, de ez mégis ízlett, talán a mandula vagy a kukoricaliszt miatt. Azért a tejszínhab jól esett hozzá!

Szilvi: 5/4 Nagyon jó ízű, de eléggé száraz, valami öntet vagy lekvár, vagy tejszínhab mindenképpen kell hozzá.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Osváth Zita volt): 5/4,5 Kicsit száraz volt, de egy kis tejszínhab javított rajta, kiegészítette, kihangsúlyozta az ízvilágát.


Összességében erős négyes, tényleg csak a szárazságát kell kompenzálni, és máris egy tökéletes, ízletes süteményt kapunk.

Omlós rostélyos ecetes mártásban

Egy igazán ízletes, laktató, raguszerű egytálétel 1840-ből.


Szokás szerint kezdjük az eredeti leírással:

Rostélyos ecetes szósszal

A rostélyost a szeletekre vágott sárgarépával, petrezselyemgyökérrel, vöröshagymával és némi kakukkfűvel, néhány babérlevéllel és szegfűszeggel tedd bele egy lábasba, egyenlő arányban elkevert vízzel és ecettel öntsd fel, sózd meg, fedd le és párold omlósra. Aztán olvassz zsírt, a rostélyost tedd félre, a levet szűrd le, és a zöldségeket a zsíron párold barnára. Utána adj hozzá egy pár kanálnyi lisztet, hagyd azt is megbarnulni, öntsd fel a lével, és miután jól átfőtt, nyomkodd át szitán, öntsd rá a húsra, hagyd egy kicsit összeérni, és egy kis főtt, hámozott burgonyával főzd össze.

Konyhai nagyüzem a már párolódó hússal

Ebből az alábbi recept született:

Omlós rostélyos ecetes mártásban 4 személyre

80 dkg marharostélyos (hártyázás után)
3-4 közepes sárgarépa
3-4 közepes petrezselyemgyökér
1 nagyobb fej vöröshagyma
2-3 nagy csipet kakukkfű
2 babérlevél
1 teáskanálnyi szegfűszeg (egész)
2,5 dl víz
1 dl borecet
só
1 evőkanálnyi zsír
2-3 evőkanál liszt
4 nagyobb burgonya

Kiinduló állapot

A megtisztított húst egy lábosba tesszük, hozzáadjuk a felszeletelt zöldségeket és a fűszereket, majd felöntjük a vízzel elkevert ecettel. Lefedjük, és lassú tűzön puhára pároljuk. Amikor a hús kívül-belül megpuhult, vegyük ki az edényből, majd a zöldségeket szűrjük le. Vigyázat, a levet is megtartjuk, véletlenül se öntsük ki!
Időközben sós vízben kifőzzük az apró kockákra vágott burgonyát.

Alakul, alakul...

Az eddig használt edényben felolvasztjuk a zsírt, majd beleöntjük a lecsepegtetett zöldségeket, és kissé hagyjuk őket megbarnulni. Hozzáadjuk a lisztet, majd amikor az is megbarnult, felöntjük az ecetes lével. Kicsit összefőzzük, aztán bormixerrel átdolgozzuk, úgy, hogy ne túl sima mártást kapjunk. Beletesszük a húst, hozzáadjuk a főtt burgonyát, megsózzuk és lassú tűzön még főzzük egy kicsit.

A mártás

Elkészítési idő: kb. 2 óra
Nehézségi fok: 5/3 Mivel a marhahússal tudni kell bánni, és mert sokat kell rakosgatni ide-oda a hozzávalókat az egyes fázisokban.

Eredmény: Pikáns, ízletes, laktató egytálétel

Tipp:

Az eredeti receptben szereplő ecetmennyiség soknak bizonyult, ezért írtunk végül kevesebbet a "modernizált" változatba.

A sózást a végére hagytuk, mivel a marhahús igen strapabíró bocskortalppá tud válni, ha nyersen só éri.

Érdemes türelmesnek lenni, mivel a hús közel egy óra alatt sem tűnt puhának, aztán végül mégis olyan lett, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.

Ha a hús párolása közben elfő a lé, langyos vízzel pótoljuk, ne hideggel! A hideg víz összekaphatja a húst, és az megkeményedhet.

A babérlevelet és a szegfűszeget érdemes a teatojáshoz hasonló fűszertojásban beletenni, így könnyebb a végén kihalászni őket a léből.


Értékelések:

Ádám: 5/4 A hús finom porhanyósra sült a zöldségek között, a krumpliból, zöldségből álló szószos köret hozzá igen ízletes. Egyszerű, de nagyon finom egytálétel.

Kata: 5/5 Igazán érdekes, közelebb áll a mai ízekhez. Végre egy finom, de mégis MÁS étek. A több szegfűszeg nekem rontott volna az élményen, de így is kellően pikáns lett.

Szilvi: 5/5 Kicsit túleceteztük, elég bele a kevesebb is. A fűszerezést jól eltaláltuk, de a bátrabbak adhatnak hozzá több szegfűszeget. Laktató egytálétel.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Osváth Zita volt, és talán nem is annyira pártatlan, de most ez van): 5/4,5 Kicsit több só mehet bele, és talán kevesebb ecet is, de mindezek ellenére nagyon ízes volt. Javaslom hozzá a vörösbort!


Összességében ez majdnem színjeles, és meg is érdemli, mert tényleg igazán jóféle étel sikeredett belőle!

Cseh leves szalonnás knédlivel - 2. rész: A leves

Egy egyszerű, ízletes leves maradék húslevesből, zamatos zöldségekkel, 1840-ből.

Az eredeti recept a következőképpen néz ki:

Cseh leves

Néhány sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret, karalábét, némi fehér káposztát vágj vékony csíkokra, tedd egy lábasban vajra, fedd le, és enyhén párold át, vigyázz, nehogy megbarnuljon. Aztán jóféle húslevessel engedd fel, és tálald felkockázott pirított zsemlével. Adhatsz hozzá néhány kanálnyi Jus-Suppét is.

Szinte pontosan ennek megfelelően jártunk el:

Dolgozik a csapat

Cseh leves 4 személyre

Hozzávalók

3 kisebb sárgarépa

2 fehérrépa

1 kis zellergumó

1 karalábé

1 negyed fehérkáposzta

3-4 dkg vaj

1,5 liter húsleves

só

bors

A zöldségeket gyufaszálra (divatos szóval élve "zsülienre") vágjuk, és egy fazékban a vajon megfuttatjuk, majd lefedjük. Addig pároljuk, hogy átfőjön, de még kicsit ress maradjon. Öntsük fel a húslevessel és forraljuk össze. Ízlés szerint borssal, kevés sóval fűszerezzük. Pirított zsemlekockával, vagy szalonnás knédlivel tálaljuk.

Megjegyzés: a kanálnyi Jus-Suppét nem adtuk hozzá, mivel azt sem tudjuk, mi az - egyelőre, de ami késik, az nem múlik!

Elkészítési idő: kb. egy óra

Nehézségi fok: 5/2, nem bonyolult, de a "zsülienezés" kissé nehezíti a feladatot

Eredmény: egy könnyű, kellemes ízű leves

Tipp:

Természetesen leveskockából készült levest is használhatunk, de ügyeljünk, hogy ne legyen túl intenzív "kockaíze" (esetleg használjunk több vizet), hiszen itt a friss zöldségeknek kell dominálniuk.

Apróra vágott petrezselyemzöldet is adhatunk hozzá az íze és a színe kedvéért.

Párolódnak a zöldségek

Értékelések (leves és knédli együtt):

Ádám: 5/4,5 (knédli nélkül 5/3) Finom zöldségleves, ami önmagában nem túl érdekes, azonban a knédlivel együtt egy igen finom és érdekes ízvilággal rendelkezik.

Kata: 5/4 Könnyű, lágy ízű zöldségleves, a knédli nélkül nem lenne maradandó élmény, de a szalonnás-hagymás levesbetét igazán különlegessé teszi.

Szilvi: 5/4 Jó, de semmi extra, ízletes, de nem különleges. A knédli feldobja és tartalmasabbá teszi.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Osváth Zita volt, és talán nem is annyira pártatlan, de most ez van): 5/4,5 Nagyon finom volt az előétel. Kicsit hasonlított az egyszerű karalábéleveshez, de nagyon ajánlom mellé a feltálalt szalonnás knédlit.

Jó étvágyat!

Összesítve tehát egy erős "jó" osztályzatot adhatunk a levesnek, kimagasló dicséretek nélkül, és elmondhatjuk, hogy jó, de a knédli nélkül nem feltétlenül áll meg a saját lábán.

Cseh leves szalonnás knédlivel - 1. rész: A knédli

A knédli, vagyis a zsemlegombóc igen népszerű eledel cseh területen, de nem vetik meg Ausztriában sem. Nálunk tán nem annyira népszerű, vadashoz tálalt köreten kívül alig-alig találkozunk vele, pedig, amint a példa mutatja, rejlenek lehetőségek ebben az ételben.


A knédlit egyenesen főételnek ajánlja a recepteskönyv, s csak kísérőnek a húst. Mi pedig levesbetétet csináltunk belőle, és igazán finom lett.

Nézzük az eredeti receptet!

Szalonnás knédli

Végy négy zsemlét, vágd őket kis kockákra, és öntsd fel egy meszelynyi, négy egész tojással elkevert tejjel. Másfélszer negyedfont (kb. 15 deka átszámítva) szalonnát hasonlóan kis kockákra vágva piríts világosra, adj hozzá némi aprított vöröshagymát és zöld petrezselymet, majd add a zsemléhez.

Ezután kb. 3 evőkanál liszttel sűrítsd be a keveréket, hagyd állni egy darabig, aztán két evőkanál segítségével szaggasd forrásban lévő levesbe, esetleg sós vízbe, és főzd át rendesen. Asztalra adáskor a tálra tehetsz füstölt húst vagy füstölt nyelvet is hozzá garnírungnak.

És mi lett belőle?

A megvalósított recept (elvileg 4 személyre, de nagyobb adag lett belőle)

A hozzávalók

4 zsemle
3,4 dl tej
4 egész tojás
15 dkg füstölt szalonna (lehetőleg valódi füstölésű, ne valami füstpácos utánzat)
1 közepes fej vöröshagyma
1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld
6 púpozott evőkanál liszt

A kész massza, a megfelelő lisztmennyiséggel

Ezekkel a fentiek szerint jártunk el, vagyis, végre egy recept, ahol az eredeti leírás teljesen könnyen használható (nem hiába, ez már 1840-es). Csak a mértékegységekkel kell megbirkózni, utána karikacsapás.


A knédlit Kata előre elkészítette, hogy a közös főzés alkalmával már csak a fő ételekre koncentráljunk. A recept nem tűnik bonyolultnak, és nem is az, ha az ember már főzött zsemlegombócot, esetleg gőzgombócot. A talányt, mint általában ezeknél az ételeknél, a mértékegységek jelentik, esetünkben most éppen a meszely. 
A közeljövőre tervezünk egy külön bejegyzést, amelyet a régi mértékegységeknek szentelünk, így itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy a megfelelő átváltás után ehhez a tejmennyiséghez először kevésnek bizonyult a liszt. A csupán 3 kanálnyi liszttel ugyanis a massza túl híg lett, a gombócok szétáztak a főzőlében.
A 6 púpozott evőkanálnyi lisztet többszöri, "kísérleti mennyiségnöveléssel" kaptuk meg. Így már nem főttek szét a gombócok, állaguk könnyű lett, nem túl tömör.
A knédlik a forró vízben szépen megdagadtak, nagyjából negyed óra alatt.átfőttek.

Nagy adag lett az alapreceptből, de egy szem sem veszett kárba: a közös főzést követően tettünk belőle a levesbe, sőt, a csapattagok vittek is belőle haza, de még ezután is jó néhány knédli mosolygott a tálon.

Elkészítési idő: 20-25 perc + egy óra pihentetés + kb. negyed óra a főzés
Nehézségi szint: 5/3, mert érzék kell hozzá, milyen legyen a massza állaga, vagy hogy pont megfelelőre főzzük


Tipp másodlagos felhasználásra: teflon serpenyőben, libazsíron átpirítva, fokhagymás tejföllel lelocsolva is kiváló! Az eredeti recept írja, hogy kínálhatunk mellé füstölt húsokat is, természetesen ez sem elvetendő ötlet. Így ha nem levesbetétként kerül az asztalra, egy filléres, laktató és ízletes egytálétel válhat belőle, ami kiváló a téli estékre.

 (A cinikus blogger megjegyzése: lehet, elég lenne a 3 kanál liszt, és nem tűnne túl soknak a tej, ha a manapság kapható zsemlék leánykori neve nem az volna, hogy "a pék szégyene". Nincs bennük anyag, morzsákból összeragasztott lufik. Kenyérből azonban mégsem lenne igazi a knédli, szóval, maradjunk a 6 kanál lisztnél.)


A folytatásban következik a Cseh leves, amelynek kiváló "bélése" volt ez a knédli. Értékelések a levessel együtt várhatók!

A nagy visszatérés

Némi szünet után újra a konyhában a csapat! Előbb azonban...


Múzeumi kreatív csapatunk nemcsak főzni szokott, hanem újabban az Ars Historica néven alakult Társulat égisze alatt is nyüzsög. A Társulat célja, hogy rendhagyó formában, drámajáték keretében adjon át hiteles ismereteket a nagyérdeműnek akár a 17. században szokásos peres eljárásokról, akár a Storno család mindennapjairól.

Az Ars Historica Társulat

Polgári históriák címmel mutattuk be végül szeptember 20-án, a Kulturális Örökség Napjain kedvenc kéményseprő családunk mindennapjait, ezt az előadást pedig Advent idejére átdolgoztuk karácsonyi témára. 1896-ban járunk!

Hogy miért is fontos ez most nekünk? Nos, azért, mert az egyik párbeszéd során ifj. Storno Ferencné, Anna asszony megbeszéli a házvezetőnővel, Brunnernéval, milyen menüvel várják a baráti házaspárt, Zettléket vacsorára. A szöveg megírásakor eleve olyan ételeket választottunk, amelyeket szándékunkban állt megfőzni is. Igaz, kicsit hamarábbra terveztük, mint ahogyan végül sikerült sort keríteni rá.

Nézzük az ebédlőben játszódó jelenetet, amelyből kiderül, mit is főztünk december 22-én!


Ebédlő

(A család reggelizik. Stornoné teát tölt, Ferenc Soproni Hírlapot olvas. A cseléd levelet hoz Annának.)

ANNA: Ferenc, tegye már le a napírmányt! Zettl uraság és a neje írt, hogy ma ellátogatnának hozzánk estére, ünnepet köszönteni.

FERENC: Ez jó hír, hiszen régóra várjuk, hogy szerét ejtsék. Apám sajnálni fogja, hogy nem volt idehaza.

ANNA: Mit tervezett mára, Ferenc?

FERENC: A műteremben dolgozom a fertőfehéregyházi kápolna oltártervén.

ANNA (a gyerekek felé): Szépen idd a teát, Miksa, ne szürcsöld! (Visszafordul Ferenchez) Ebédre hazajön?

FERENC: Nem, küldesse csak utánam Terézzel! Délutánra megjövök.

ANNA: Gusztáv és Irma bizonyosan maradnak vacsorára is. Majd megbeszélem Brunnernével, mit tálaljunk.

FERENC: Tegye, Anna, és üzenje meg Zettléknek, hogy felettébb várjuk őket. Nézzen utána annak is, hogyan halad a gyermekek taníttatása.

(A gyermekek bánatosan összenéznek. Közben Ferenc feláll, a cseléd felöltőt, kalapot, sétapálcát hoz.)

FERENC: Uzsonnára megjövök, Anna, Isten áldja.

ANNA: Istan áldja! Az ebédet majd küldöm.

(Ferenc el.)

ANNA (a gyermekekhez fordulva): Most menjetek, játszhattok, amíg megjön Miklós tanító úr.

(Gyermekek vidáman el a Barna szoba felé.)

ANNA: Brunnerné! Jöjjön, kérem!

BRUNNERNÉ (belépve): Igen, asszonyom?

ANNA: Vegye elő anyósom Kochbuchját! Vendégeink lesznek vacsoraidőben.

BRUNNERNÉ: Kik jönnek, asszonyom?

ANNA: Zettl uraság és a kedves felesége, Irma asszony.

BRUNNERNÉ: A gyermekek is jönnek?

ANNA: Róluk nem esett említés a levelükben, így azt vélem, nem.

BRUNNERNÉ: Akkor a kicsinyekre nem kell külön főzetni. Mire gondolt, asszonyom, mivel fogadjuk a vendégeket?

ANNA: Mivel ez egy baráti est, nem kell több tállal minden fogásból, de nem is szeretnék szégyenben maradni szeretett barátaink előtt.

BRUNNERNÉ: Láttam valahol, asszonyom, ebben a könyvben egy ecetes szósszal készült rostélyos receptúrát. Megtisztelhetnénk ezzel Zettl uraságot. Van is az ő jóféle ecetjéből a spájzban...

ANNA: Ez egy kiváló ötlet, Brunnerné! Az jutott eszembe, Irma felettébb kedveli a cseh levesünket, kiváltképp szalonnás knédlivel. Levesnek főzessen azt!

BRUNNERNÉ: És mi legyen az édesség a vacsora végére? Egy könnyű kis francia krémet tálaljunk?

ANNA: Nem, nem. Van egy igen ízes tortaleírásom a saját, kézzel írott receptjeim között, a karmelitatorta. Ezt magam fogom elkészíteni. Mondja meg a szakácsnénak, desszertre ne legyen gondja!

BRUNNERNÉ: Nyugodjék meg, asszonyom! Gondom lesz rá, hogy ne maradjunk szégyenben Zettlék előtt!

(Anna el.)

Az ünnepi asztal

Szereplők (a teljes gárda):

ifj. Storno Ferenc - Osváth Ádám
neje, Anna asszony - Kuslics Katalin
Brunnerné, házvezetőnő - Krammerhofer Szilvia
Miksa úrfi, Ferenc úrék fiacskája - Balla István
Anna kisasszony, Ferenc úrék leánykája - Garád Tímea
Hilda, cselédlány - Kuslics Ágnes
Teréz, cselédlány - Osváth Zita
Miklós, házitanító - Balla Zoltán
Zettl Gusztáv - Preidl Mihály
neje, Irma asszony - Prekker Katalin
Anton, Miksa úrfi pajtása - Preidl Márk

Szövegkönyv: Kuslics Katalin

A fotókért köszönet illeti Balla Barnáné Klárit, a Társulat hivatalos fotográfusát!

Még egyszer, régiesben

Megjegyzés:
A vendégségbe érkező Zettl Gusztávnak ecet- és likőrgyára volt Sopronban, valamint ő maga is foglalkozott műgyűjtéssel. Ifj. Storno Ferenc gyermekkori jó barátjaként gyakran látogatták egymást. A Zettl-Langer Gyűjtemény ma is a leszármazottak tulajdonában van, a Balfi utca 11. szám alatt látogatható.


Mindezek után már csak egy dolog van hátra: a bejelentés, miszerint hamarosan JÖN JÖN JÖN a legutóbbi főzőcskéről szóló bejegyzések sora!

Elsőre nem is rossz!

Úgy is mondhatnánk: mentünk, főztünk, nyertünk!

Csapatunk – a szokásostól kissé eltérő összeállításban – részt vett szombaton a II. Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválon, ahonnan különdíjjal térhettünk haza Úri konyha kategóriában. Mivel első alkalommal vettünk részt hasonló megmérettetésen, igazából már a lehetőségnek is örültünk, így azonban, különdíjasként, igencsak büszkék vagyunk a teljesítményünkre.

Csapatunk a díjjal

Emléklapunk,
herceg Esterházy Antal aláírásával

Beszámolónkat vezesse fel ez az idézet, amelynek szövege és szerzője is nagyon jól illik a hétvége eseményeihez:

„A szakács műve múlandó, minél jobb, annál hamarabb elpusztítják! De ő maga titkos hős, jobbára ismeretlen, a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye!”

(gróf Esterházy Pál nádor, 1635-1713)

Most pedig következzék a beszámoló!

Melinda ezúttal nem tartott velünk, mivel elutazott, ezért Kata és Szilvi mellett Osváth Ádám, a Soproni Múzeum ifjú történésze forgatta a nyársat.

A csapat, itt még tiszta kötényben

Hozzá kell tenni: Ádám érdeme, hogy egyáltalán részt vettünk a rendezvényen, ő hozta az ötletet, és elmondhatjuk, hogy pillanatok alatt oszlopos taggá avattuk. Jelen volt még Tóth Imre múzeumigazgató úr is, aki szintén nagy kedvvel szorgoskodott körülöttünk.

Már reggel hatkor útra keltünk Fertőd felé, hogy hét órakor elfoglalhassuk helyünket, és hozzáfoghassunk a főzéshez. A szabályok értelmében csak a korban ismert hozzávalókat és friss zöldfűszereket használhattunk, kizárólag szabadtűzön vagy parázson süthettünk-főzhettünk.

Eszközhasználatban is igyekeztünk mellőzni az olyan konyhafelszerelést, ami nem felel meg a korszak hangulatának. Persze, volt, amiben muszáj volt kompromisszumot kötni, így például Melinda mini grilljét használtuk, azon, parázs felett főtt és sült meg a teljes menüsor, a desszertet pedig hűtőtáskában, jégen hűtöttük le.

Közben interjút is adtunk a Duna TV riportereinek

A menü a következőképpen alakult:

Francia zöldborsóleves, spanyol szelet nyárson, boron párolt kertjavával, desszertnek pedig francia krém levendulamézen karamellizált gyümölcsökkel.

A levest és a húst már elkészítettük korábban, receptjeik olvashatók itt a blogon is, a desszert pedig még számunkra is új volt, nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön. A receptet hamarosan közzé tesszük a blogon.

Az ételekhez menükártyát is kellett készítenünk, ez így nézett ki. Melinda szerkesztette, szerintünk nagyon szép lett!

Fél kilenc körül kezdhettünk főzni, ekkora lett tökéletes a parázs, és délután fél kettőkor tálaltuk fel a zsűrinek a fogásokat. Mivel ez után az eredményhirdetésre csak öt órakor került sor, a várakozás ideje alatt az arra járó közönségnek kínálgattuk ételeinket. Bizony, hamar el is fogyott minden az utolsó morzsáig!

Fél négy körül összepakoltunk, és nyakunkba vettük a kastély parkját egy kis levezető bohóckodásra. Ennek eredményével búcsúzunk mára.

Nézd csak, Jospeh!

Thomas Gainsborough után szabadon

Vonulunk a díszlépcsőn