Egy egyszerű, tápláló leves azoknak, akik már unják
tésztával enni a vasárnapi húslevest. Ez a levesfajta ma is ismert, Ausztria egyes vidékein, főként Burgenlandban fogyasztják.
Lássuk az eredeti leírást, egyenesen 1799-ből:
Vágj vékonyra szikkadt zsemléket, tedd egy tálba. Adj hozzá
vajat, kissé fűszerezd be, önts rá forró marhahúslevest, hogy ellepje. Fedd le,
és hagy ázni, amíg a zsemle puha nem lesz. Aztán nyomkodd szét főzőkanállal, adj hozzá 3-4 tojást. Tégy egy serpenyőbe zsírt, forrósítsd fel, öntsd bele a
keveréket, tedd parázs közé, készítsd szép tejszín-világosra. Egy személyre egy
tojást számolj.
Az interneten találtuk az alábbi modern Panadel-receptet:
Kis darabokra vágjuk a zsemlét. 1,5 liter vízből és három
leveskockából levest főzünk, ezt a zsemlére öntjük, hagyjuk állni 15 percet,
aztán átpasszírozzuk. Sóval, borssal ízesítjük, felforraljuk, majd a tűzhelyről
félretéve tejszínnel habarjuk. Végül tojássárgáját kavarunk bele (legírozzuk).
Ennek a kettőnek az ötvözéséből kreáltuk azt a levest, amit
végül volt szerencsénk megkóstolni. Egyet már most elárulunk: a serpenyőben
sütés és parázs közé (sütőbe) pakolás fázisát mellőztük, de aki elég bátor,
kipróbálhatja. Tejszínt sem tettünk bele. Tehettünk volna, de azt beleraktuk a
főételbe, késő bánat…
Szóval, a recept 4 személyre:
4 vastagabb szelet szikkadt kenyér
1,5 liter húsleves
4 dkg vaj
só
bors
4 tojás
A kenyér héját nagyjából levagdossuk, a belsejét vékony
szeletekre vágva egy öblös tálba tesszük. Hozzáadjuk a vajat, és leöntjük a
forró húslevessel. Lefedjük. A vaj szépen felolvad benne, a kenyér pedig pár
perc alatt átázik. Ha már jól szétázott, fakanállal szétnyomkodjuk.
Megsózzuk, megborsozzuk, majd felforraljuk. Amikor forr, a
négy tojást belekeverjük, mint a rántott levesbe szoktuk.
Elkészítési idő: 30 perc
Nehézségi fok: 5/1 - könnyű
Az eredmény pedig egy tartalmas, laktató, kenyérízű leves.
Tipp:
Azért kenyeret használtunk zsemle helyett, mert amit
manapság a boltban árulnak zsemle néven, arról sok mindent el lehet mondani, de
azt nem, hogy van belseje.
Saját főzésű húsleves helyett lehet kockalevest is
használni, ekkor azonban már nem kell tovább fűszerezni.
Fakanállal való szétnyomkodás helyett szimpatikusabb
megoldás a botmixer: gyorsabb, ráadásul simább is lesz tőle a leves állaga.
A tojást elvileg a legírozás eljárásával kell beletenni, ami
úgy néz ki, hogy a tojás sárgájához keverünk a levesből, adunk hozzá tejszínt, simára
dolgozzuk, aztán gyors kavargatás közben visszaöntjük a levesbe, amit ekkor már
nem forralunk tovább. Ez az eljárás sűríti az ételt. Ahogyan mi csináltuk, úgy
a tojás inkább afféle levesbetét lett. Legírozás esetén levesgyöngy vagy
pirított kenyérkockák kívánkoznak bele.
Értékelések
Kata: 5/5 Nagyon ízlett, amúgy is nagy leves-fan vagyok,
felveszem az otthoni repertoárba.
Melinda: 5/4 Laktató, egyszerű ízvilágú. Jó volt.
Szilvi: 5/5 Nem vagyok nagy levesevő, de ez igazán ízletes
volt. Átmenet a húsleves és a rántott leves között.
Pártatlan Ítészünk (aki ez alkalommal Erdei Szabolcs volt):
5/4 Csúnya, de finom. Eléggé dominál a húsleves, extrábbra számítottam.
Összességében tehát 4,5-ös átlagot kapott, ez valószínűleg a
finom – nem szokatlan jellegnek is köszönhető.
Végezetül: mitől is csalafinta ez a Panadel?
A receptkönyv ékes gót betűit eleve nem túl egyszerű
olvasni, főleg úgy, hogy számos betűből egyszerre kétfélét is használ (pl.
s-ből), mások pedig nagyon hasonlítanak egymásra (pl. az f és az egyik fajta
s). Ennek köszönhetően először „Ausgelossenes Panadel”-t olvastunk, amilyen szó
ugyan nem nagyon van, de valamelyik szótárban megtaláltuk a hozzá leginkább
hasonló szót, aminek jelentése: csintalan, csalafinta. Végül rájöttünk, hogy „Aufgeloffenes
Panadel”-lel van dolgunk, amely bajor nyelvjárásban annyit tesz: aufgelaufenes,
vagyis felfuttatott, feldagasztott. Vagy valami ilyesmi. Ez azonban már
egyáltalán nem hangzik olyan izgalmasan, ráadásul elég csalafintán becsapott
minket ez a szó, így ráragasztottuk szerencsétlen Panadelre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése