Egy pikáns ízesítésű májragu 1799-ből.
Nem kell megijedni, nem vadásszuk le az amerikai őslakosságot,
a receptben szereplő indián ugyanis nem más, mint az indiai tyúk, azaz a
pulyka.
Nézzük, hogy is néz ki az eredeti leírás!
Végy egy egész májat, sózd meg. Egy serpenyőben kenj szét
vajat, fektesd bele a májat, adj hozzá egy kevés szerecsenvirágot,
szegfűszeget, bort és tejszínt, és egy kis zsemlemorzsát is. Ha felforrt, önts
rá húslevest, szórj rá citromhéjat, és főzd össze a májjal, addig, amíg úgy nem
látod, megfőtt.
Ahhoz, hogy egy napjainkban használható, mennyiségekkel
ellátott recept kerekedjen mindebből, szükségünk volt minden tapasztalatunkra
és kísérletező kedvünkre. Lett, amilyen lett, ki-ki javíthat rajta kedve
szerint.
Tejszínes, pikáns pulykamáj 4 személyre
4 db pulykamáj
2 dkg vaj
só
egy teáskanál őrölt szerecsendió
fél teáskanál őrölt szegfűszeg
1 dl száraz fehérbor
2 dl főzőtejszín
2 evőkanál zsemlemorzsa
fél citrom reszelt héja
egy merőkanálnyi húsleves
A vajat szétkenjük a serpenyő alján, beletesszük a
serpenyőbe a májakat, megsózzuk őket, megszórjuk a szerecsendióval és a
szegfűszeggel. Egy kicsit megpirítjuk a vajon, aztán felöntjük a borral és a
tejszínnel, belekeverjük a zsemlemorzsát (ettől sűrűsödik be). Amikor már
nagyjából átfőtt a máj, és a levéből is lefőtt, hozzáadjuk a reszelt
citromhéjat és felöntjük a levessel. Készre főzzük.
Elkészítési idő: 40 perc
Nehézségi fok: 5/1 könnyű, ha már egyszer az ember rájött,
mit és hogyan…
Eredmény: szokatlan, csúf barna, de jó ízű, raguszerű étel
Tipp:
Pulykamáj híján használhatunk csirkemájat is. Szemfüleseknek
úgyis feltűnhet a kép alapján, hogy mi is ezt tettük. Fél kiló még sok is volt
négy embernek.
Az eredeti recept szerecsenvirágot ír, ami nem más, mint a
szerecsendió húsos magköpenye. Ízre ugyanaz a kettő, csak a „virág” íze intenzívebb.
Nem kutattunk fel ilyet, inkább többet tettünk bele a szerecsendióból.
Ha nem szeretnénk olyan sok szaftot, elég lesz bele 1 dl
tejszín és egy kanálnyi zsemlemorzsa.
Értékelések:
Kata: 5/3 Számomra teljesen szokatlan ízvilág. Mintha májas
túrótortát ennék.
Melinda: 5/4 Különleges ízvilágú „májragu”. A citrom
megbolondítja, a tejszín selymessé teszi, a fehérbor pikánssá.
Szilvi: 5/4 Az illata furább, mint az íze, habár a citromot
eléggé kiérezni belőle. Az első pár falat a megszokás, utána egész finom.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Erdei Szabolcs volt): 5/4
Na, erről szól ez az egész. Őszintén szólva az első falat eléggé meglepett. A
negyedik-ötödiknél már kezdtem megszokni… Aztán repetáztam. A nagyon szokatlan
íz miatt 4-nél többet nem mernék neki adni, de akik nyitottak a különleges
ízekre, azoknak nagyon ajánlom.
Összesítve tehát egy gyenge 4-es, talán jobb „osztályzatot”
is elérhetett volna, de nagyon szokatlan volt, ez tény.
Mit ajánlunk hozzá?
Régen nem nagyon ismerték a köret fogalmát, ezekben a
szakácskönyvekben pedig egyetlen egyszer sem fordul elő a krumpli szó (semmilyen
nyelven, semmilyen szinonimaként). Általában kenyeret ettek az ételekhez, de nem ám
úgy, ahogyan mi tálaltuk!
Vastag kenyérszeletre halmozták az ételt, és mire a húst,
belefőzött zöldségeket stb. megették, a sűrű szaft szétáztatta a kenyeret, amit
így fogyasztottak el, amolyan utólagos köretként. Ez tőlünk már annyira idegen,
hogy bár házi készítésű bajor rozscipóval ettük, inkább haraptuk mellé
szárazon, mintsem szétáztassuk.
Persze, sütöttünk egy kis krumplit is, mert miért ne? Úgy
még kiadósabb, ráadásul kevésbé tűnt szokatlannak a szósz íze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése