Gyűjteményünk legrégebbi darabja ez az 1792-ben Grazban
kiadott recepteskönyv. Természetesen német nyelvű, ékes gót betűkkel, amit
külön művészet elolvasni.
A címe magyarra fordítva valahogy ekképpen hangzik:
Legújabb osztrák szakácskönyv nagyúri és más asztalokhoz
Ennek ellenére nem az osztrák, még csak nem is a német,
hanem főként a francia konyhaművészetre alapoz, melynek megfelelően számos
francia kifejezést tartalmaz. Ezeket a könyv végén egy függelékben meg is
magyarázza az ismeretlen szerző (aki a címlap tanúsága szerint egy hercegi
udvar szakácsa).
Az első fejezetben számos receptet találunk alaplevekhez,
amelyeket előszeretettel használtak az ételek ízesítésére. A leírásokban olyan
elképesztő mennyiségekkel dolgoznak, ami arra enged következtetni, hogy ezeket
a leveket úgy tartották mindig készenlétben, mint mi a „maggikockát”. Az is
igaz persze, hogy egy főúri lakomán, amelyen akár több százan is részt
vehettek, tisztességes adag fogyhatott el mindenből.
A különféle húsokból, vadakból, halakból s jó falatokból
készült étkek mellett külön fejezetet szentel a rák-, kagyló-, vagy éppen
articsóka alapú fogásoknak. Számtalan leves, szósz és raguféle, sültek és
pástétomok után ínycsiklandónak tűnő sütemények receptjei zárják a sort.
A könyv az Apor család egy tagjáé, Apor József
kolozsmonostori apáté volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése