2014. január 16., csütörtök

Egy könnyed olvasmány a szürke, téli napokra



Gyűjteményünk legrégebbi darabja ez az 1792-ben Grazban kiadott recepteskönyv. Természetesen német nyelvű, ékes gót betűkkel, amit külön művészet elolvasni.

A címe magyarra fordítva valahogy ekképpen hangzik:
Legújabb osztrák szakácskönyv nagyúri és más asztalokhoz

Ennek ellenére nem az osztrák, még csak nem is a német, hanem főként a francia konyhaművészetre alapoz, melynek megfelelően számos francia kifejezést tartalmaz. Ezeket a könyv végén egy függelékben meg is magyarázza az ismeretlen szerző (aki a címlap tanúsága szerint egy hercegi udvar szakácsa).

Az első fejezetben számos receptet találunk alaplevekhez, amelyeket előszeretettel használtak az ételek ízesítésére. A leírásokban olyan elképesztő mennyiségekkel dolgoznak, ami arra enged következtetni, hogy ezeket a leveket úgy tartották mindig készenlétben, mint mi a „maggikockát”. Az is igaz persze, hogy egy főúri lakomán, amelyen akár több százan is részt vehettek, tisztességes adag fogyhatott el mindenből.

A különféle húsokból, vadakból, halakból s jó falatokból készült étkek mellett külön fejezetet szentel a rák-, kagyló-, vagy éppen articsóka alapú fogásoknak. Számtalan leves, szósz és raguféle, sültek és pástétomok után ínycsiklandónak tűnő sütemények receptjei zárják a sort.

A könyv az Apor család egy tagjáé, Apor József kolozsmonostori apáté volt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése