Egy habkönnyű, nagyoncsokis desszert, amit mindenki imádni
fog!
Az 1799-ben kelt receptúra az alábbiak szerint rendelkezik:
Végy egy negyed font mandulát, ugyanannyi cukrot, aprítsd
kicsire, és tedd egy tálba. Darabolj fel egy szelet csokoládét, meg egy kis
citromhéjat. Tégy hozzá két tojásfehérjét, verd
keményre az egészet, csinálj belőle kis kupacokat a tepsi lapján,
mintegy tízet, aztán süsd meg őket tortasütőben.
Ehhez képest mi így csináltuk:
Hozzávalók
10 dkg mandula (ledarálva)
10 dkg cukor
10 dkg minőségi étcsokoládé (ez úton tiltakozunk a
tortabevonó ilyetén felhasználása ellen)
fél citrom reszelt héja
2 tojás fehérje
kevés vaj és liszt a tortaforma kikenéséhez
A darált mandulát elkeverjük a cukorral és a citromhéjjal. Közben
a csokit gőz felett felolvasztjuk és melegen tartjuk a következő fázisig. A
tojásfehérjéket kemény habbá verjük, hozzáadjuk a mandulás keveréket,
fakanállal finoman beleforgatjuk. A felolvadt csokit is óvatosan hozzákeverjük.
A masszát kivajazott, kilisztezett tortaformába (max. 20 cm-es átmérő) öntjük,
vagy hasonlóan kikent muffintálca mélyedéseibe osztjuk. Utóbbi esetben minden
mélyedést teletölthetünk, mert nem fog feljebb emelkedni. 180 fokra
előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 15-20 percig sütjük (tűvel megszurkálva
ellenőrizhető az állapota).
Elkészítési idő: 30-40 perc
Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték
Eredmény: arra nincsenek szavak, hogy ez mennyire finom!
Tipp:
Aki netalántán túlságosan fogyókúrás fogásnak ítélné, bátran
mellékeljen hozzá egy kupac tejszínhabot. Garantáltan megéri!
Jól mutat mellette a mentalevél, mint díszítés.
Bogyós gyümölcsökkel sem lehet rossz (eper, málna, áfonya,
ahogy tetszik).
És akkor most itt álljunk le, mert már látom lelki szemeim
előtt gyümölccsel, habbal, mentalevéllel, és csorog a nyálam a billentyűzetre.
Értékelések:
Kata: 5/5 A citrom természetesen ismét elmaradhatatlan alapanyag, de passzolt a NAGYON édes sütibe. Érdekes, hogy nem volt benne liszt, mégis remekül összeállt. Tökéletes megkoronázása volt a lakomának :)
Melinda: 5/5 Inkább desszert kategóriába sorolnám, és egy
kis tejszínhab mindenképpen jól jött volna hozzá.
Szilvi: 5/5* Le vagyok nyűgözve! Tény, hogy még lehetett
volna hozzá adni tejszínhabot, egyebet, de így önmagában is fejedelmi.
Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt):
5/5* Ilyet kérek még! Rendszeresíteni kéne, süssetek máskor is!
Ez összességében egy kitűnőnél is kitűnőbb eredmény, ez
már-már annyit tesz, hogy kötelező kipróbálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése