2015. január 7., szerda

Cseh leves szalonnás knédlivel - 2. rész: A leves


Egy egyszerű, ízletes leves maradék húslevesből, zamatos zöldségekkel, 1840-ből.

Az eredeti recept a következőképpen néz ki:


Cseh leves

Néhány sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret, karalábét, némi fehér káposztát vágj vékony csíkokra, tedd egy lábasban vajra, fedd le, és enyhén párold át, vigyázz, nehogy megbarnuljon. Aztán jóféle húslevessel engedd fel, és tálald felkockázott pirított zsemlével. Adhatsz hozzá néhány kanálnyi Jus-Suppét is.


Szinte pontosan ennek megfelelően jártunk el:
Dolgozik a csapat

Cseh leves 4 személyre

Hozzávalók
3 kisebb sárgarépa
2 fehérrépa
1 kis zellergumó
1 karalábé
1 negyed fehérkáposzta
3-4 dkg vaj
1,5 liter húsleves
só
bors


A zöldségeket gyufaszálra (divatos szóval élve "zsülienre") vágjuk, és egy fazékban a vajon megfuttatjuk, majd lefedjük. Addig pároljuk, hogy átfőjön, de még kicsit ress maradjon. Öntsük fel a húslevessel és forraljuk össze. Ízlés szerint borssal, kevés sóval fűszerezzük. Pirított zsemlekockával, vagy szalonnás knédlivel tálaljuk.


Megjegyzés: a kanálnyi Jus-Suppét nem adtuk hozzá, mivel azt sem tudjuk, mi az - egyelőre, de ami késik, az nem múlik!


Elkészítési idő: kb. egy óra
Nehézségi fok: 5/2, nem bonyolult, de a "zsülienezés" kissé nehezíti a feladatot

Eredmény: egy könnyű, kellemes ízű leves


Tipp:

Természetesen leveskockából készült levest is használhatunk, de ügyeljünk, hogy ne legyen túl intenzív "kockaíze" (esetleg használjunk több vizet), hiszen itt a friss zöldségeknek kell dominálniuk.

Apróra vágott petrezselyemzöldet is adhatunk hozzá az íze és a színe kedvéért.

Párolódnak a zöldségek

Értékelések (leves és knédli együtt):

Ádám: 5/4,5 (knédli nélkül 5/3) Finom zöldségleves, ami önmagában nem túl érdekes, azonban a knédlivel együtt egy igen finom és érdekes ízvilággal rendelkezik.

Kata: 5/4 Könnyű, lágy ízű zöldségleves, a knédli nélkül nem lenne maradandó élmény, de a szalonnás-hagymás levesbetét igazán különlegessé teszi.

Szilvi: 5/4 Jó, de semmi extra, ízletes, de nem különleges. A knédli feldobja és tartalmasabbá teszi.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Osváth Zita volt, és talán nem is annyira pártatlan, de most ez van): 5/4,5 Nagyon finom volt az előétel. Kicsit hasonlított az egyszerű karalábéleveshez, de nagyon ajánlom mellé a feltálalt szalonnás knédlit.

Jó étvágyat!


Összesítve tehát egy erős "jó" osztályzatot adhatunk a levesnek, kimagasló dicséretek nélkül, és elmondhatjuk, hogy jó, de a knédli nélkül nem feltétlenül áll meg a saját lábán.




2015. január 3., szombat

Cseh leves szalonnás knédlivel - 1. rész: A knédli


A knédli, vagyis a zsemlegombóc igen népszerű eledel cseh területen, de nem vetik meg Ausztriában sem. Nálunk tán nem annyira népszerű, vadashoz tálalt köreten kívül alig-alig találkozunk vele, pedig, amint a példa mutatja, rejlenek lehetőségek ebben az ételben.


A knédlit egyenesen főételnek ajánlja a recepteskönyv, s csak kísérőnek a húst. Mi pedig levesbetétet csináltunk belőle, és igazán finom lett.



Nézzük az eredeti receptet!

Szalonnás knédli

Végy négy zsemlét, vágd őket kis kockákra, és öntsd fel egy meszelynyi, négy egész tojással elkevert tejjel. Másfélszer negyedfont (kb. 15 deka átszámítva) szalonnát hasonlóan kis kockákra vágva piríts világosra, adj hozzá némi aprított vöröshagymát és zöld petrezselymet, majd add a zsemléhez.



Ezután kb. 3 evőkanál liszttel sűrítsd be a keveréket, hagyd állni egy darabig, aztán két evőkanál segítségével szaggasd forrásban lévő levesbe, esetleg sós vízbe, és főzd át rendesen. Asztalra adáskor a tálra tehetsz füstölt húst vagy füstölt nyelvet is hozzá garnírungnak.

És mi lett belőle?

A megvalósított recept (elvileg 4 személyre, de nagyobb adag lett belőle)

A hozzávalók
4 zsemle
3,4 dl tej
4 egész tojás
15 dkg füstölt szalonna (lehetőleg valódi füstölésű, ne valami füstpácos utánzat)
1 közepes fej vöröshagyma
1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld
6 púpozott evőkanál liszt



A kész massza, a megfelelő lisztmennyiséggel
Ezekkel a fentiek szerint jártunk el, vagyis, végre egy recept, ahol az eredeti leírás teljesen könnyen használható (nem hiába, ez már 1840-es). Csak a mértékegységekkel kell megbirkózni, utána karikacsapás.


A knédlit Kata előre elkészítette, hogy a közös főzés alkalmával már csak a fő ételekre koncentráljunk. A recept nem tűnik bonyolultnak, és nem is az, ha az ember már főzött zsemlegombócot, esetleg gőzgombócot. A talányt, mint általában ezeknél az ételeknél, a mértékegységek jelentik, esetünkben most éppen a meszely. 
A közeljövőre tervezünk egy külön bejegyzést, amelyet a régi mértékegységeknek szentelünk, így itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy a megfelelő átváltás után ehhez a tejmennyiséghez először kevésnek bizonyult a liszt. A csupán 3 kanálnyi liszttel ugyanis a massza túl híg lett, a gombócok szétáztak a főzőlében.
A 6 púpozott evőkanálnyi lisztet többszöri, "kísérleti mennyiségnöveléssel" kaptuk meg. Így már nem főttek szét a gombócok, állaguk könnyű lett, nem túl tömör.
A knédlik a forró vízben szépen megdagadtak, nagyjából negyed óra alatt.átfőttek.



Nagy adag lett az alapreceptből, de egy szem sem veszett kárba: a közös főzést követően tettünk belőle a levesbe, sőt, a csapattagok vittek is belőle haza, de még ezután is jó néhány knédli mosolygott a tálon.



Elkészítési idő: 20-25 perc + egy óra pihentetés + kb. negyed óra a főzés
Nehézségi szint: 5/3, mert érzék kell hozzá, milyen legyen a massza állaga, vagy hogy pont megfelelőre főzzük


Tipp másodlagos felhasználásra: teflon serpenyőben, libazsíron átpirítva, fokhagymás tejföllel lelocsolva is kiváló! Az eredeti recept írja, hogy kínálhatunk mellé füstölt húsokat is, természetesen ez sem elvetendő ötlet. Így ha nem levesbetétként kerül az asztalra, egy filléres, laktató és ízletes egytálétel válhat belőle, ami kiváló a téli estékre.



 (A cinikus blogger megjegyzése: lehet, elég lenne a 3 kanál liszt, és nem tűnne túl soknak a tej, ha a manapság kapható zsemlék leánykori neve nem az volna, hogy "a pék szégyene". Nincs bennük anyag, morzsákból összeragasztott lufik. Kenyérből azonban mégsem lenne igazi a knédli, szóval, maradjunk a 6 kanál lisztnél.)


A folytatásban következik a Cseh leves, amelynek kiváló "bélése" volt ez a knédli. Értékelések a levessel együtt várhatók!




2014. december 27., szombat

A nagy visszatérés


Némi szünet után újra a konyhában a csapat! Előbb azonban...


Múzeumi kreatív csapatunk nemcsak főzni szokott, hanem újabban az Ars Historica néven alakult Társulat égisze alatt is nyüzsög. A Társulat célja, hogy rendhagyó formában, drámajáték keretében adjon át hiteles ismereteket a nagyérdeműnek akár a 17. században szokásos peres eljárásokról, akár a Storno család mindennapjairól.

Az Ars Historica Társulat

Polgári históriák címmel mutattuk be végül szeptember 20-án, a Kulturális Örökség Napjain kedvenc kéményseprő családunk mindennapjait, ezt az előadást pedig Advent idejére átdolgoztuk karácsonyi témára. 1896-ban járunk!

Hogy miért is fontos ez most nekünk? Nos, azért, mert az egyik párbeszéd során ifj. Storno Ferencné, Anna asszony megbeszéli a házvezetőnővel, Brunnernéval, milyen menüvel várják a baráti házaspárt, Zettléket vacsorára. A szöveg megírásakor eleve olyan ételeket választottunk, amelyeket szándékunkban állt megfőzni is. Igaz, kicsit hamarábbra terveztük, mint ahogyan végül sikerült sort keríteni rá.

Nézzük az ebédlőben játszódó jelenetet, amelyből kiderül, mit is főztünk december 22-én!


Ebédlő




(A család reggelizik. Stornoné teát tölt, Ferenc Soproni Hírlapot olvas. A cseléd levelet hoz Annának.)

ANNA: Ferenc, tegye már le a napírmányt! Zettl uraság és a neje írt, hogy ma ellátogatnának hozzánk estére, ünnepet köszönteni.

FERENC: Ez jó hír, hiszen régóra várjuk, hogy szerét ejtsék. Apám sajnálni fogja, hogy nem volt idehaza.

ANNA: Mit tervezett mára, Ferenc?

FERENC: A műteremben dolgozom a fertőfehéregyházi kápolna oltártervén.

ANNA (a gyerekek felé): Szépen idd a teát, Miksa, ne szürcsöld! (Visszafordul Ferenchez) Ebédre hazajön?

FERENC: Nem, küldesse csak utánam Terézzel! Délutánra megjövök.

ANNA: Gusztáv és Irma bizonyosan maradnak vacsorára is. Majd megbeszélem Brunnernével, mit tálaljunk.

FERENC: Tegye, Anna, és üzenje meg Zettléknek, hogy felettébb várjuk őket. Nézzen utána annak is, hogyan halad a gyermekek taníttatása.

(A gyermekek bánatosan összenéznek. Közben Ferenc feláll, a cseléd felöltőt, kalapot, sétapálcát hoz.)


FERENC: Uzsonnára megjövök, Anna, Isten áldja.

ANNA: Istan áldja! Az ebédet majd küldöm.

(Ferenc el.)

ANNA (a gyermekekhez fordulva): Most menjetek, játszhattok, amíg megjön Miklós tanító úr.

(Gyermekek vidáman el a Barna szoba felé.)

ANNA: Brunnerné! Jöjjön, kérem!

BRUNNERNÉ (belépve): Igen, asszonyom?

ANNA: Vegye elő anyósom Kochbuchját! Vendégeink lesznek vacsoraidőben.


BRUNNERNÉ: Kik jönnek, asszonyom?

ANNA: Zettl uraság és a kedves felesége, Irma asszony.

BRUNNERNÉ: A gyermekek is jönnek?

ANNA: Róluk nem esett említés a levelükben, így azt vélem, nem.

BRUNNERNÉ: Akkor a kicsinyekre nem kell külön főzetni. Mire gondolt, asszonyom, mivel fogadjuk a vendégeket?

ANNA: Mivel ez egy baráti est, nem kell több tállal minden fogásból, de nem is szeretnék szégyenben maradni szeretett barátaink előtt.

BRUNNERNÉ: Láttam valahol, asszonyom, ebben a könyvben egy ecetes szósszal készült rostélyos receptúrát. Megtisztelhetnénk ezzel Zettl uraságot. Van is az ő jóféle ecetjéből a spájzban...


ANNA: Ez egy kiváló ötlet, Brunnerné! Az jutott eszembe, Irma felettébb kedveli a cseh levesünket, kiváltképp szalonnás knédlivel. Levesnek főzessen azt!

BRUNNERNÉ: És mi legyen az édesség a vacsora végére? Egy könnyű kis francia krémet tálaljunk?

ANNA: Nem, nem. Van egy igen ízes tortaleírásom a saját, kézzel írott receptjeim között, a karmelitatorta. Ezt magam fogom elkészíteni. Mondja meg a szakácsnénak, desszertre ne legyen gondja!

BRUNNERNÉ: Nyugodjék meg, asszonyom! Gondom lesz rá, hogy ne maradjunk szégyenben Zettlék előtt!

(Anna el.)

Az ünnepi asztal


Szereplők (a teljes gárda):

ifj. Storno Ferenc - Osváth Ádám
neje, Anna asszony - Kuslics Katalin
Brunnerné, házvezetőnő - Krammerhofer Szilvia
Miksa úrfi, Ferenc úrék fiacskája - Balla István
Anna kisasszony, Ferenc úrék leánykája - Garád Tímea
Hilda, cselédlány - Kuslics Ágnes
Teréz, cselédlány - Osváth Zita
Miklós, házitanító - Balla Zoltán
Zettl Gusztáv - Preidl Mihály
neje, Irma asszony - Prekker Katalin
Anton, Miksa úrfi pajtása - Preidl Márk

Szövegkönyv: Kuslics Katalin

A fotókért köszönet illeti Balla Barnáné Klárit, a Társulat hivatalos fotográfusát!

Még egyszer, régiesben

Megjegyzés:
A vendégségbe érkező Zettl Gusztávnak ecet- és likőrgyára volt Sopronban, valamint ő maga is foglalkozott műgyűjtéssel. Ifj. Storno Ferenc gyermekkori jó barátjaként gyakran látogatták egymást. A Zettl-Langer Gyűjtemény ma is a leszármazottak tulajdonában van, a Balfi utca 11. szám alatt látogatható.


Mindezek után már csak egy dolog van hátra: a bejelentés, miszerint hamarosan JÖN JÖN JÖN a legutóbbi főzőcskéről szóló bejegyzések sora!


2014. augusztus 4., hétfő

Elsőre nem is rossz!


Úgy is mondhatnánk: mentünk, főztünk, nyertünk!


Csapatunk – a szokásostól kissé eltérő összeállításban – részt vett szombaton a II. Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválon, ahonnan különdíjjal térhettünk haza Úri konyha kategóriában. Mivel első alkalommal vettünk részt hasonló megmérettetésen, igazából már a lehetőségnek is örültünk, így azonban, különdíjasként, igencsak büszkék vagyunk a teljesítményünkre.

Csapatunk a díjjal

Emléklapunk,
herceg Esterházy Antal aláírásával



Beszámolónkat vezesse fel ez az idézet, amelynek szövege és szerzője is nagyon jól illik a hétvége eseményeihez:

„A szakács műve múlandó, minél jobb, annál hamarabb elpusztítják! De ő maga titkos hős, jobbára ismeretlen, a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye!”
(gróf Esterházy Pál nádor, 1635-1713)


Most pedig következzék a beszámoló!

Melinda ezúttal nem tartott velünk, mivel elutazott, ezért Kata és Szilvi mellett Osváth Ádám, a Soproni Múzeum ifjú történésze forgatta a nyársat.

A csapat, itt még tiszta kötényben

Hozzá kell tenni: Ádám érdeme, hogy egyáltalán részt vettünk a rendezvényen, ő hozta az ötletet, és elmondhatjuk, hogy pillanatok alatt oszlopos taggá avattuk. Jelen volt még Tóth Imre múzeumigazgató úr is, aki szintén nagy kedvvel szorgoskodott körülöttünk.



Már reggel hatkor útra keltünk Fertőd felé, hogy hét órakor elfoglalhassuk helyünket, és hozzáfoghassunk a főzéshez. A szabályok értelmében csak a korban ismert hozzávalókat és friss zöldfűszereket használhattunk, kizárólag szabadtűzön vagy parázson süthettünk-főzhettünk.



Eszközhasználatban is igyekeztünk mellőzni az olyan konyhafelszerelést, ami nem felel meg a korszak hangulatának. Persze, volt, amiben muszáj volt kompromisszumot kötni, így például Melinda mini grilljét használtuk, azon, parázs felett főtt és sült meg a teljes menüsor, a desszertet pedig hűtőtáskában, jégen hűtöttük le.


Közben interjút is adtunk a Duna TV riportereinek


A menü a következőképpen alakult:
Francia zöldborsóleves, spanyol szelet nyárson, boron párolt kertjavával, desszertnek pedig francia krém levendulamézen karamellizált gyümölcsökkel.
A levest és a húst már elkészítettük korábban, receptjeik olvashatók itt a blogon is, a desszert pedig még számunkra is új volt, nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön. A receptet hamarosan közzé tesszük a blogon.

Az ételekhez menükártyát is kellett készítenünk, ez így nézett ki. Melinda szerkesztette, szerintünk nagyon szép lett!










Fél kilenc körül kezdhettünk főzni, ekkora lett tökéletes a parázs, és délután fél kettőkor tálaltuk fel a zsűrinek a fogásokat. Mivel ez után az eredményhirdetésre csak öt órakor került sor, a várakozás ideje alatt az arra járó közönségnek kínálgattuk ételeinket. Bizony, hamar el is fogyott minden az utolsó morzsáig!





Fél négy körül összepakoltunk, és nyakunkba vettük a kastély parkját egy kis levezető bohóckodásra. Ennek eredményével búcsúzunk mára.

Nézd csak, Jospeh!

Thomas Gainsborough után szabadon

Vonulunk a díszlépcsőn



2014. július 29., kedd

Irány Fertőd!


Idén második alkalommal rendezik meg Fertődön az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztivált, amelyen ezúttal mi is részt veszünk!!!!


Úgy ám, reszkessenek a konkurens csapatok, mert megyünk, és szándékunk szerint mindenkit lenyűgözünk remekbe szabott barokk ételsorunkkal az "Úri konyha" kategóriában! Találkozzunk az Esterházy Kastély előtt augusztus 2-án szombaton, lesz kóstoló, lesz zsűri, meg sem állunk Fényes Miklós herceg konyhájáig!





A programról és a versenyről bővebben itt:
http://fertodfesztival.hu/


2014. június 19., csütörtök

Csak annyit mondok: CSOKIFELFÚJT


Egy habkönnyű, nagyoncsokis desszert, amit mindenki imádni fog!

Az 1799-ben kelt receptúra az alábbiak szerint rendelkezik:

Végy egy negyed font mandulát, ugyanannyi cukrot, aprítsd kicsire, és tedd egy tálba. Darabolj fel egy szelet csokoládét, meg egy kis citromhéjat. Tégy hozzá két tojásfehérjét, verd  keményre az egészet, csinálj belőle kis kupacokat a tepsi lapján, mintegy tízet, aztán süsd meg őket tortasütőben.

Ehhez képest mi így csináltuk:

Hozzávalók

10 dkg mandula (ledarálva)
10 dkg cukor
10 dkg minőségi étcsokoládé (ez úton tiltakozunk a tortabevonó ilyetén felhasználása ellen)
fél citrom reszelt héja
2 tojás fehérje
kevés vaj és liszt a tortaforma kikenéséhez



A darált mandulát elkeverjük a cukorral és a citromhéjjal. Közben a csokit gőz felett felolvasztjuk és melegen tartjuk a következő fázisig. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, hozzáadjuk a mandulás keveréket, fakanállal finoman beleforgatjuk. A felolvadt csokit is óvatosan hozzákeverjük.



A masszát kivajazott, kilisztezett tortaformába (max. 20 cm-es átmérő) öntjük, vagy hasonlóan kikent muffintálca mélyedéseibe osztjuk. Utóbbi esetben minden mélyedést teletölthetünk, mert nem fog feljebb emelkedni. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 15-20 percig sütjük (tűvel megszurkálva ellenőrizhető az állapota).



Elkészítési idő: 30-40 perc
Nehézségi fok: 5/1 gyerekjáték

Eredmény: arra nincsenek szavak, hogy ez mennyire finom!


Tipp:

Aki netalántán túlságosan fogyókúrás fogásnak ítélné, bátran mellékeljen hozzá egy kupac tejszínhabot. Garantáltan megéri!

Jól mutat mellette a mentalevél, mint díszítés.

Bogyós gyümölcsökkel sem lehet rossz (eper, málna, áfonya, ahogy tetszik).

És akkor most itt álljunk le, mert már látom lelki szemeim előtt gyümölccsel, habbal, mentalevéllel, és csorog a nyálam a billentyűzetre.



Értékelések:

Kata: 5/5 A citrom természetesen ismét elmaradhatatlan alapanyag, de passzolt a NAGYON édes sütibe. Érdekes, hogy nem volt benne liszt, mégis remekül összeállt. Tökéletes megkoronázása volt a lakomának :)

Melinda: 5/5 Inkább desszert kategóriába sorolnám, és egy kis tejszínhab mindenképpen jól jött volna hozzá.

Szilvi: 5/5* Le vagyok nyűgözve! Tény, hogy még lehetett volna hozzá adni tejszínhabot, egyebet, de így önmagában is fejedelmi.

Pártatlan Ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5* Ilyet kérek még! Rendszeresíteni kéne, süssetek máskor is!


Ez összességében egy kitűnőnél is kitűnőbb eredmény, ez már-már annyit tesz, hogy kötelező kipróbálni!




2014. június 4., szerda

Spanyol nyárs – kerti sütögetésre fel!


Egy nyárson sült finomság, friss, mediterrán hangulatot idéző ízekkel – akár a szabadban is elkészíthető.


Az eredeti recept így szól:

Végy egy szép szelet borjúcombot, sózd és tűzdeld meg szalonnával, aztán fűzd nyársra. Kend meg vajjal és citromlével, majd szórd meg zsemlemorzsával. Amikor megsült, készíts szószt két kanálnyi borecetből, két kanálnyi húslevesből, adj hozzá apróra vágott citromhéjat és fűszert, öntsd egy kis tálkába, így add az asztalra.




Mindebből az alábbi recept született:

Spanyol nyárs 4 főre

4 nagyobb szelet sertéshús (borjút majd akkor szerzünk, ha nyertünk a lottón)
10-15 dkg füstölt szalonna (kenyérszalonna)
3 dkg vaj
½ citrom leve
zsemlemorzsa
4 evőkanál borecet
6 evőkanál húsleves
½ citrom héja
zöldfűszerek ízlés szerint


A hússzeleteket keskenyebb csíkokra vágjuk, kiklopfoljuk, és a vékonyra szelt szalonnával megtűzdeljük.



Nyársra húzzuk, a felolvasztott vajjal, majd a citromlével is megkenjük, zsemlemorzsával vékonyan megszórjuk. Grillsütőben vagy parázs felett megsütjük. Mivel vékonyak a szeletek, nem szabad sokáig sütni, különben kiszárad!




Egy tálban összekeverjük a levest, a borecetet és a citromhéjat, beletesszük a fűszereket és hagyjuk kicsit összeérni. A választott fűszer lehet szinte bármi, ami illik a húshoz, mi mediterránra hangoltuk: kevés rozmaring és majoranna, nagyobb adag bazsalikom és oregano, pici kakukkfű.

Elkészítési idő: kb. 45 perc
Nehézségi fok: 5/1 Igazán nem nehéz, ha egyszer az ember belejön, hogyan tűzdeljen meg szalonnával egy vékony hússzeletet.

Eredmény: ízletes, könnyű nyári húsétel




Tipp:

Köretet a recept nem írt hozzá, de jól illik mellé a pirított burgonya, szigorúan zsíron pirítva! Fitneszmenüként is fogyasztható, soványabb húsféléből, zöldsalátával.

Sertéscombot használtunk, de aki szaftosabbra vágyik, készítse tarjából, úgy is finom lehet.

Semmiképp ne süssük túl, mert könnyen kiszárad! Sülés közben is kenegethetjük vajjal, citrommal, szórhatjuk újabb adag morzsával.


Értékelések:

Kata: 5/5 A citrom miatt aggódtam egy kicsit, de kellemesen csalódtam. Különleges, de a mai embernek is jóleső fogás. Mondjuk, szelet húst most spékeltem először... Remek lehet szabadtéri grillen, parázs felett is.

Melinda: 5/4 A húst kissé túlsütöttük, ezért adok 4-est. Amúgy jó az ízkombináció, finom volt.

Szilvi: 5/5 Kicsit kiszáradt, de nekem így is ízlett, szeretem a szárazabb húsokat. Az öntettel különösen nagyon jó volt. Salátával tudnám elképzelni, úgy, hogy ebből az öntetből teszek arra is, dresszingnek.

Pártatlan ítészünk (aki ezúttal Krammerhofer Tamás volt): 5/5 Kifejezetten jó volt, a citromos íz elsőre furcsának tűnt, de meg lehetett szokni, utána pedig már etette magát.


Összességében ez egy 4,75-ös átlag, ami jelesnek minősül, tessék kipróbálni!