Egyik kedvenc receptgyűjteményünket (igazából mindegyik a kedvencünk) Storno Miksáné Slama Eleonóra kéziratos receptes füzetét csaptuk fel, és egyet lapozva már mosolygott is ránk a "Zwetschen Tatscherln", amelyről tudtuk: tökéletes lesz szeptemberre. A legtöbb szilva augusztus-szeptemberben érik, és a szilvalekvár, az igazán jó szilvalekvár a legegyszerűbb süteményt is különlegessé tudja varázsolni. Persze Storno Eleonóra, akiről úgy véljük, rutinos háziasszony volt, számos receptjéhez hasonlóan itt is csak az alapokat írja le, néhány dologban a fantáziánkra kellett hagyatkoznunk, vagy némi kutatómunkát igényelt.
Ami első pillantásra meglepő volt, hogy a szilva szó a receptben a címén kívül máshol nem fordul elő. Töltelékként "Povidl" szerepel. A Povidl vagy Powidl, esetleg Powidel, egy jellegzetes osztrák (és cseh, mert onnan indult az osztrák területek meghódítására) szilvalekvár, amelyet nagyon hosszú időn keresztül főznek és nem adnak hozzá cukrot. Sűrű, természetesen édes lekvár, amivel leggyakrabban az osztrák gőzgombócban találkozhatunk. Egész Ausztriában elterjedt, a bécsi konyha is elképzelhetetlen nélküle, de nagy hagyományai vannak a povidl főzésének Salzburgban is, ahonnan a későbbi Stornoné, Slama Eelonóra származik. Talán ezt a receptet is otthonról hozta, de azt sem zárhatjuk ki, hogy 1917-es házasságkötése után, már itt, Sopronban kapta receptet, hiszen vegyes kultúrájú városunk asztalain a bécsi hatás is érződött.
Az eredeti recept:
.jpg)
.jpg)
Fél font vaj, egy font liszt, egy kevés só és cukor, valamint annyi tejföl, amennyi szükséges. Készíts belőle egy kissé kemény rétestésztát, és azonnal nyújtsd ki. Vágd négyszögletes darabokra, töltsd meg povidl-val, és (mint az alma köntösben) hajtsd össze.
Először az eredeti receptben foglalt mennyiségű vajjal és liszttel kezdtük, de némi gyurmázás és kísérletezés után ezekkel az arányokkal talán jobban formázható, kevésbé töredezős lesz a tészta.
A lisztbe belemorzsoltuk a vajat, hozzáadtuk a cukrot és a csipet sót. Összegyúrtuk, majd a tejfölt több részletben hozzáadva keményebb tésztát gyúrtunk.
Lisztezett gyúródeszkán kinyújtottuk, majd négyzeteket vágtunk. Mivel a kockák méretét nem tartalmazza a recept, több félével is próbálkoztunk, mindegyik jó lett!
A lekvárból kis kupacokat halmoztunk a tészták közepére, és korábbi kutatásaink alapján, azaz a milyen is "az alma köntösben" a sarkokat középre hajtottuk és kissé lenyomkodtuk, a sarkokat meg össze. Igaz, ezt még kicsit gyakorolnunk kell, ha esztétikusabban szeretnénk elkészíteni... ("Apfel in Schlafrock" olyan, mint a felénk is ismert bundás alma, azaz valamilyen hígabb vagy palacsintatésztába mártva bő zsiradékban sütve, vagy négyszögletűre vágott tésztába, a négy sarkát felhajtva, batyuszerűen becsomagolva, ahogy mi is tettük.)
A tepsiben nem kell nagy helyet hagyni a sütik között, nem nőnek meg nagyra. Miután egész tojással lekentük, az első adagot 160 fokon kezdtük sütni, aztán felvettük 180 fokra és 200 fokon fejeztük be. A második kört már csak 200 fokon sütöttük kb. fél órát, de a saját sütő tulajdonságait javasoljuk mindig figyelembe venni.
Itt-ott kicsit kinyíltak a táskáink, picit megmutatkozott esetleg a töltelék is, de jelentős mértékben nem folyt ki. A povidl kiállta a próbát!
+ 1 tipp: derelyevágót használva a négyzetekhez dekoratívabb végeredményt érhetünk el.
Összeségében egy kiváló sütemény: nem túl édes, a ropogós tészta és a lágy lekvár nagyon jól kiegészítik egymást. Borongós őszi napokon egy tea vagy kávé mellé igazán hangulatos és édes perceket szerezhet.
A fotókért köszönet Bencsik Ildikónak és Hadarics Dórának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése