Május végén beköszöntött az igazi jó idő, és ezt mivel is köszönthetnénk méltóképpen, mint valami kellemes ízélménnyel. Legyen édes gondoltuk... Legyen hűsítő gondoltuk... De most ne fagyi... Borított vaníliakrém? Hűtve készül és édes is. Mégis bizonytalankodtunk kissé, mert néhány éve már próbálkoztunk az elkészítésével és..hát...nem véletlenül nem került még fel a blogra... Na, de sebaj, próbáljuk meg újra, legfeljebb ezen próbálkozásunkat is hagyjuk a feledés homályába veszni.... Jelentem, most sikerült előállítanunk a kívánt állagot, bár kissé csetlő-botló módon, menet közben improvizálva. Így néhány képet is mutatunk az első, 5 évvel korábbi, elhallgatott próbálkozásunkról:
Nem borult,..
..és nem volt szép.
Az utolsó képen ugyan, annyira nem mutat rosszul, de ez inkább a fotósunk ügyességének tudható be (Köszi Dóri!), nem a krém állagának...
Újra elővettük hát az eredeti receptet tartalmazó, jól bevált, Müller Ferenc féle "Sütésutasítások a Sempronia sütőpor és vanillincukor alkalmazásához" című kiadványt (Müller Ferencről és kiadványáról már többször írtunk korábban, pl. itt) és újra neki gyűrkőztünk a borított vaníliakrémnek, amely egyszer már kiborított minket.
Borított vaníliakrém magyarul és németül:
Hozzávalók (az eredeti recept mennyiségének a felére számolva):
2.5 dl + 0,5 dl tej
6 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor (az a jó amiben igazi vanília őrlemény is van)
3 tojás
2 kis csomag őrölt zselatin
2,5 dl zsíros (hab)tejszín-de ne cukrozott!
A receptet nem egészen a fentiek szerint készítettük, ugyanis egyik szakácsnőnk kényszeresen hőkezeli a tojást, nyers állapotában nem lehet az ételben amit kiad a keze közül. Így kissé kevésbe hiteles, de egyben kevésbé veszélyes az újraalkotott édességünk.
Először a tojásokat szétválasztottuk, majd a cukrot a 2.5 dl tejjel összemelegítettük, majd hozzáadtuk a maradék tejjel felvert 3 tojás sárgáját és újra melegítettük, amíg a keverék elérte a tojás hőkezeléséhez szükséges min.75 fokot-de figyeljünk, fel ne forraljuk, mert könnyen kicsapódik.
Kissé visszahűtöttük, az egyik tasak zselatint pár kanál vízben feloldottuk és hozzákevertük, majd beleforgattuk a tojások fehérjét is habbá verve és újra melegítettük, hogy a tojásfehérjével is elérje a 75 fokot.. Újra hagytuk visszahűlni szobahőmérsékletűre, de nagyon folyósnak találtuk így még egy tasak zselatint hozzátettük "biztos ami zicher", ne járjunk úgy mint korábban.
Végül hozzáadtuk a felvert tejszínt, formákba töltöttük, és másnap délelőttig hűtőszekrénybe tettük.
Másnap reggel aggódva ellenőriztük a krémünket, és végtelen örömünkre szolgált, hogy könnyedén kijött mind a szilikon formából, mind a kis üvegtálkákból. Úgy tűnik nem hiába tettünk bele még egy csomag zselatint.
Tálaláskor tejszínhabbal és málnával díszítettük.
Krémünk igazán frissítő és finom lett, valamint nem túl édes.
Önkéntes kóstoló kollégáink elégedetten kanalazták.
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése