A januári hideg napokra szerettünk volna egy testet-lelket melengető levest ajánlani.
Louise Seleskowitz Wiener Kochbuch című művében bukkantunk e havi receptünkre. A hajdan népszerű szakácskönyv írója Louise Seleskowitz nem pusztán egy szakácskönyv szerzője. A hölgy komoly szakmai karriert futott be egyedülálló nőként Bécsben, a 19. század második felében. A Skót Apátság (Schottenstift) házvezetőnőjeként dolgozó Louise idővel az apátság közelében csemegekereskedést nyitott az Ínyenchez címezve (Zum Gourmand), mellette éttermet, majd Bécs első főzőiskoláját, ahol jómódú polgárleányokat avatott be a konyhaművészet rejtelmeibe. Szakácskönyve 1879-ben jelent meg először (a mi 1899-es példányunk 10. kiadású) és 1923-ig összesen 20 kiadást ért meg a kötet. Már megjelenése után számos díjat, rangos elismerést elnyert művével, ami véleményünk szerint is egy nagyon jól használható szakácskönyv, gyönyörű mellékletekkel. Több Ungarische kezdetű receptet is olvashatunk benne, így hát kipróbáltuk a Magyar káposztalevest, ami a téli hónapokhoz igazán jól passzoló fogás.
Magyar káposztaleves
Egy lábasba tegyünk 8 dkg zsírt vagy kockára vágott szalonnát, amikor forró tegyünk hozzá egy fej finomra vágott hagymát, és pirítsuk sárgára. Adjunk hozzá egy teáskanál pirospaprikát és 1 tányér savanyú káposztát és lefedve, lassú tűzön pároljuk, amíg a káposzta megpuhul. Ezután öntsünk hozzá negyed liter tejfölt és 1 liter marhahúslevest, szükség szerint sózzuk és hagyjuk főni, amíg a káposzta megpuhul. Főtt sonkát vagy füstölt húst, fiatal sertés húsát, vagy tetszés szerint kolbászt vágjuk kockára, adjuk a leveshez és forraljuk fel. A húst a levesben is megfőzhetjük.
Hozzávalók:
8 dkg zsír vagy szalonna
1 közepes fej vöröshagyma
50 dkg savanyú káposzta
2,5 dl tejföl
egy liter alaplé
1 kávés kanál pirospaprika
25-30 dkg füstölt hús vagy sonka, vagy disznóhús (mi füstölt tarjával készítettük)
só (csak ha szükséges)
A füstölt húst feltettük főni, a szalonnát felkockáztuk és egy nagyobb lábasban pirítani kezdtük. Közben a hagymát is apróra vágtuk, majd amikor a szalonna már szép színt kapott, zsírját kiengedte, hozzáadtuk a hagymát és azt is megpirítottuk. Rátettük az átmosott, kifacsart káposztát, a pirospaprikát, és az alaplével felöntve puhára pároltuk. Sót egy keveset tehetünk bele, de csak óvatosan, mert a káposzta és a füstölt hús is sós!) A tejfölt a recepttel ellentétben még nem adtuk az ételhez, nehogy kicsapódjon főzés közben. Amikor a hús is megpuhult apróra vágtuk, beletettük a levesbe, pár percig együtt főztük, majd a tűzről félre húzva belekevertük a tejfölt. A tejföllel újra felfőztük és már tálalhattuk is.
Összességében mindenkinek ízlett, és alapvetően sikert aratott, de azért a mai ízléshez néhányunk kissé haloványnak találta az ízesítését. Babérlevél, bors biztosan nem ártana a levesünknek. Kevés hozzávalós, könnyen elkészíthető étel, ami jól esik a hidegebb napokon.
Érdekesség: találtunk a szakácskönyvben Bécsi káposzta levest is (Wiener Kraut Suppe) de az kissé komolyabb... fejes káposztából készül, rántással, bélszínnel, de kell hozzá karfiol, gomba, rizs, szóval egy kicsit más jellegű étel.
A fotókat köszönjük Hadarics Dórának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése