Hosszú hallgatás után újra jelentkezünk. Jöjjön némi beszámoló az elmúlt évről (a.k.a. magyarázkodás), valamint a legújabb eredményeinkről (mert vannak)!
Kezdjük azzal, hova is bújtunk az elmúlt egy évben!
Konyhai csapatunk tagjai különböző gondokkal szembesültek mostanában, amelyek elvitték az energiát, munkakedvet más irányba. Mindannyian nyakig ültünk a munkában, és be kell vallanunk, válságba kerültünk a receptek miatt is.
Elárulnunk ugyanis egy nagy-nagy titkot! A barokk konyha messze nem olyan változatos, mint gondolnánk, számos étel van a szakácskönyveikben, amelyek csak egy-két hozzávalóban különböznek egymástól.
Talán ez annyira nem is meglepő, ha belegondolunk, a mai konyha is valahogy így működik. Gondoljunk csak a rengeteg pörkölt-típusú ételünkre - dinsztelt hagyma, só, bors, pirospaprika... Tejföllel vagy anélkül. Sokféle, mégis nagyon hasonló.
Persze, ahány ház, annyi szokás, de ezek a receptek így egymás után kezdtek unalmassá válni. Amikor megörült az ember annak, hogy van egy ehetőnek tűnő étel a könyvben, kiderült, hogy valami hasonlót már csináltunk. Vagy éppenséggel túl egyszerű / ismerős / "láttunk már ilyet máshol".
Akadnak természetesen receptek, amik különböznek a többitől. Ezekkel azonban a legtöbb esetben két probléma is akad: olyan alapanyagokkal dolgozik, amik manapság nehezen beszerezhetők / helyettesíthetők; és / vagy olyan alapanyagokkal dolgozik, amiket napjainkban sokan nem hajlandók elfogyasztani. Vagy csak a mi csapatunk finnyás. Mindenesetre, az egyikünk a rákot, a másikunk a tüdőt, több csapattagunk pedig a vért nem látja szívesen a tányérján. Márpedig ez akkor működik, ha meg is esszük, amit főztünk.
Ennek jegyében újítást vezettünk be.
Nemcsak a Storno-család szakácskönyveiből dolgozunk, hanem minden régi magyar főzőkönyv a terítékünkre kerülhet. (Aztán egyszer talán hozzáedződünk a véres-tüdős rákokhoz is.)
Ezen újításhoz kapcsolódik friss hírünk, miszerint idén is részt vettünk az Esterházy Barokk Ételfőző Fesztiválon, természetesen továbbra is úri konyha kategóriában. Ezúttal Misztótfalusi Kis Miklós, 1698-as kiadású szakácskönyve alapján dolgozva állítottuk össze a menüt, amellyel Zsidek László, az Ízvadász különdíját is elnyertük!
Nem részletezem, mivel az elkövetkező egy-két hétben jönnek a szokásos receptek, képekkel, értékelésekkel, hogy mindenki megkóstolhassa akár otthon is ezeket a finom fogásokat. Addig is néhány kép a versenyről:
Hamarosan folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése