Advent idejére mézeskalács kihívást tervez a Storno-konyha. Storno Miksáné Slama Eleonóra szakácskönyvében 3 mézeskalács receptre leltünk. Ezek közül 2, Lebzelten /Gretl/ és a Lebzelten /von Bözsi/ a receptes füzetbe került lejegyzésre, míg a Lebkuchen egy jegyzetlapon található a füzet oldalai között. A következő hetekben mind a három süteményt elkészítjük, kóstoljuk és összegezzük a tapasztalatokat, véleményeket.
Mézeskalács Gretl-től
Elsőre a legegyszerűbb receptre esett a választásunk. Rövid, néhány összetevő felsorolása, gondoltuk könnyű lesz... Aztán már a hozzávalók felsorolásánál elakadtunk...
A képen látható szó megfejtése okozott egy kis problémát, végül a mézeskalácsokban előforduló hozzávalók számbavételével sikerült. Soda-ként azonosítottuk, a zárójelben lévő bio-nak látszó szó pedig bic, így összesítve: szódabikarbóna. Szerintünk. Legalábbis reméljük, mert németül a szódabikarbóna inkább Backnatron, Natron, Speisenatron, Backsoda neveken ismert.
Az eredeti recept:
35 dkg liszt, 15 dkg cukor, 4 kanál langyos méz, 2 egész tojás, fél kávéskanál szódabikarbóna, fahéj, citromhéj
.JPG)
Mielőtt rátérnénk az elkészítésére, meg kell említenünk, hogy miután a felsorolt hozzávalókat összegyúrtuk, rájöttünk, hogy a recept feltehetően hiányos. Ilyen arányban a száraz és nedves hozzávalók nem állnak össze tésztává, csak valami morzsálódó dologgá. Több mézeskalács receptet elolvasva úgy döntöttünk, hogy vajat (vagyis jobb híján növényi margarint) adunk a tésztához, a cukorral megegyező mennyiségben. (Emiatt hiányzik fotónkról is a vaj.)
Végül így készült:
Hozzávalók:
35 dkg liszt + a nyújtáshoz
15 dkg cukor
4 kanál langyos méz
2 egész tojás + 1 tojásfehérje a kenéshez
15 dkg vaj vagy margarin
fél kávéskanál szódabikarbóna
fahéj ízlés szerint
citromhéj ízlés szerint
A hozzávalókat kimértük, a mézet meglangyosítottuk. Összekevertük a száraz hozzávalókat, majd a tojást és a mézet is hozzáadtuk a keverékhez, végül az olvasztott vajat. Jól összedolgoztuk, majd frissentartó fóliába csomagolva, 12 órán át hűtőszekrényben pihentettük. Sütés előtt átgyúrtuk, lisztezett gyúródeszkán nagyjából 3-4 milliméter vastagra nyújtottuk. Kiszúró formával kiszaggattuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe raktuk, egymástól ujjnyi távolságra, hogy ne süljenek össze. Mandulával, dióval díszítettük, tojásfehérjével lekentük, végül 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttük.
A eredmény egy illatos, jó állagú - vagyis se nem szivacsos, se nem betonkemény - mézeskalács. Részletes értékelés ez alkalommal az utolsó mézeskalácsnál lesz, egyszerre bírálva a három változatot.
A kész sütemény fotóit köszönjük Balassa Krisztinának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése