Ez év december 8-án jelentős eseményre emlékezünk: 1625-ben e napon koronázták magyar királlyá III. Ferdinándot Sopronban, a Nagyboldogasszony-templomban, vagyis ahogy mindenki ismeri: Kecske-templomban. A 400 éves évforduló tiszteletére egy 17. századi recepttel készültünk, amelyhez a legrégebbi ismert nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyvet használtuk: Misztótfalusi Kiss Miklós: Szakácsmesterségnek könyvecskéje. A mű ugyan jó néhány évtizeddel Ferdinánd ideje után került kiadásra, de a századba belefér, azonkívül ezt az étket már megsütöttük, kóstoltuk és bizony igencsak kellemes ízélményt nyújtott. (A Soproni Múzeum gyűjteményében is akad 17. századi receptes könyv, de ezen német nyelvű, kéziratos gyöngyszemekből egyenlőre mindössze néhány névelőt sikerült lefordítanunk. De nem adjuk fel!)
Az eredeti recept:
Bába-fánk
"A szép kenyeret metéld apró lapos kenyérszeletre, rakd tálba, öntsd meg lágy meleg édes téjjel, mikor valamennyire megázik, szűrd le a tejét, rakd szitára a kenyérszeletet, hogy leszivárogjon, azután hat vagy hét tojást verj egy fazékba vagy tálba, mézet belé, habard meg, és a kenyérszeletet mártogasd belé, egyenként rakd serpenyőbe meleg vajban, és mikor egy réteget raktál, felül mazsolával rakd meg, megint kenyérszeletet, megint mazsolát, így rakd egynéhány réteggel; e meglévén rántsd meg, fordítsd meg, hogy mindkét felől megpiruljon, tálald fel, fűszerezd meg; jó étek, aki szereti."
(forrás: https://mek.oszk.hu/08300/08343/08343.htm#125)
Néhány évszázaddal később, kicsit újragondolva, így készült a bábafánk a Storno-konyhában:
Hozzávalók:
kb. 50 dkg fonott kalács vagy kenyér mint az eredeti receptben
kb. 3 dl tej
1 csapott evőkanál barna cukor
4 evőkanál méz
4 darab tojás
25 dkg vaj
mazsola ízlés szerint
0,5 dl rum (opcionális)
A rumba beáztattuk a mazsolát, a kalácsot pedig felvágtuk nagyjából 1 cm vastagságú szeletekre.
A "lágy meleg édes téj"-hez a tejet meglangyosítottuk, és elkevertünk benne a barna cukrot. A kalács szeleteket belemártottuk a tejbe, de csak egy pillanatra, nem áztattuk! Érdemes ezután szűrőben még le is csepegtetni.
A mézet felverjük a tojásokkal, és mintha bundás kenyeret készítenénk, a kalács szeleteket megforgattuk a mézes tojásban.
Közben egy púpos teáskanálnyi vajat serpenyőben megolvasztottunk, felforrósítottunk. Itt vigyázni kell, hogy ne égjen meg a vaj! (Nekünk elsőre sikerült odakozmálni...) A bundázott kalácsszeletek mindkét oldalát a vajon megsütöttük, (a vajat közben pótolni kell!) majd a készre sült szeleteket egy tortaformába tettük szép szorosan egymás mellé. Erre jött a rumba áztatott mazsola egy része, majd még egy réteg bundás kalács... vagyis bocsánat, bábafánk! Arra megint mazsola.
A sütőt előmelegítettük 200 fokra, és a forró sütőbe tettük a tortaformába rétegezett kalácsot. 5-10 percnél nem kell több. Sütőből kivéve pár percet hűlni hagytuk, majd tálra borítottuk, még egy kis rumos mazsolával megszórtuk.
